18. fejezet A jó, a rossz, és a sok fű hatása

 *Kedves olvasóim! Minden kapcsolatban lévő armynak boldog valentin napot, a szingliknek pedig szívből kívánom, hogy találjanak valakit, aki olyan mint Andy, Jinxx, Jake, Ashley, vagy CC! ;) Éjfélkor pedig kívánjatok, hogy minden álmotok valóra váljon! Jó olvasást! :)*

 Nagyon jól éreztem magam egész idő alatt. Találkoztam régi barátokkal, és Ashleyt is bemutattam sok mindenkinek. Olyan volt mintha nászúton lettünk volna. Persze mindenkitől megkaptam azt a bizonyos "nem vagy túl fiatal hozzá?" kérdést. Mindig nevettem akárhányszor ezt mondták, pedig jogos volt. 16 év korkülönbség bizony kicsit sok. De nem érdekelt. Sose gondoltam magamhoz idősnek Asht. Sőt! Néha úgy éreztem mintha ő lenne a fiatalabb. Lelkében ő is tini volt.
 A riporterek elől is bujkálnunk kellett, ugyanis az utcazenélés óta, nem is tudtunk a Keleti környékére se menni. Mindenhol megtaláltak volna. Azt hiszem ez a hírnévvel jár, vagy mi. Ashley mindig tudta mit kell csinálni ilyenkor. A lehető legjobban el kellett vegyülnünk, méghozzá kötelező volt az álruha is, amit eléggé nehezen viseltem. Nyárias idő volt, és nem éppen kényelmes ilyenkor pulcsiba mászkálni. Végül csak túléltem, hiszen velem volt.
 Így érkezett el a búcsú napja, amikor visszautaztunk. Sajnos pár nappal korábban. Mártival egy egész napot együtt töltöttünk és megegyeztünk hogy a reptéren nem akadunk ki. Ez a terv persze már eleve bukásra volt ítélve, hiszen indulás előtt sírva egymás nyakába borultunk. Ashley zavarban ácsorgott mellettünk, és úgy nézte végig a nem túl szép jelenetet. Őszintén annyira bőgtünk, hogy taknyunk nyálunk egybefolyt, de nem számított. Nemsokára elbúcsúztunk, és Ashley az út feléig vigasztalt. Szerencsére hamar rendbe jöttem, és az átszállás után már egymásnak dőlve aludtunk. Nem is tűnt az út olyan hosszúnak mint odafelé, bár majdnem egy nap volt. A taxiban már mindketten teljesen felébredtünk, mikor pedig kiszálltunk, még nem is tudtuk mi vár ránk aznap este.

*

 Andyék teljesen kikészültek. Talán már csak vegetáltak, mert egy teljes napja végig csak a padlón fetrengtek, és bámulták a plafont. Alattuk széttépett papírok darabjai áztak a vizeletükben, körülöttük pedig erős dohány, és cannabis szag terjengett. Párszor felröhögtek egy-egy dolgon ami eszükbe jutott, de ezenkívül nem is adtak más életjelet. Órák teltek el mikor Andy végre megszólalt.

- Hiányzik Juliet - mondta sírós hangon. Kb. fél óra telt el mire CC válaszolt neki.

- Az meg ki?

 Nos igen. Ennyire be voltak tépve. Mikor haza értünk, ugyanígy találtuk őket. Beléptünk az előszobába, én pedig beleszagoltam a levegőbe, hogy megérezzem azt a bizonyos Ashley illatot. Csalódnom kellett ugyanis Ashley illat helyett tömény pisaszagot éreztem.

- Mi a...? - kérdeztem, mire Ash is gyanakodni kezdett. Levettük a kabátunkat, és berontottunk a konyhába. És akkor láttuk meg őket. Pár másodpercig csak álltunk és néztük őket. Én köpni-nyelni se tudtam, de Ashley röhögni kezdett. Annyira hogy elesett, és ő is befeküdt a papírdarabokba. Én erre odapattantam Andyhez, és megráztam. Csak a szemével reagált, és hörgött egy kicsit. A pólójánál fogva felhúztam.

- Mi a francot csináltatok he? Azonnal takarodjatok fürödni - kiabáltam rá, eközben pedig Ash egyre jobban röhögött. Csak csalódottan néztem körbe, de én se bírtam ki. Tényleg rohadt vicces volt.

 Végül mind a négyen a földön fekve röhögtünk az egész világon. Csak a pillanat számított. Így értünk haza. Nem is mi lettünk volna ha nem így alakulnak a dolgaink.