Az utóbbi pár nap maga volt a pokol. Mindenki a koncertre készült, teljes erőbedobással. Andyék próbáltak, akárcsak én.
De végül a koncert napján, mindannyian felkészültek voltunk. Megbeszéltem Jakeel hogy ő fog kísérni gitáron, amiért nem győztem hálálkodni, hiszen nekik a koncert nem fél óra, hanem egy jó 2 és fél óra lesz. Ki pakoltuk a cuccokat, és a színpad mögé mentünk, ahol nagyon szép ki hely volt kialakítva a VIP vendégeknek és nekünk. Volt egy asztal tele cupcakeekkel, amiből le is nyúltam hármat, és már mentem is bemelegíteni a hangomat. A srácok pedig csak hülyültek, én meg Andy arcát néztem. Még mindig szomorú volt. Láttam rajta. Gyorsan elintéztem egy hívást, és elpróbáltam a dalokat. Már csak pár perc volt a kezdésig, így a színpad melletti kis kijárat oldalában álltam. Ashley odajött hozzám, és megpuszilt.
- Ügyes leszel! - biztatott, nekem pedig mennem kellett, mert kezdés volt. A színpad tele volt füsttel, én pedig kiálltam a közönség elé. Mindenki tapsolt és őrjöngött. Alig hittem el hogy nekem szól a taps. Még alig fogtam fel a helyzetet, felcsendült az egyik dalom introja, és elkezdtem.
Olyan érzés volt amit nem lehet megfogalmazni. Nem tudnám szavakba önteni mennyire boldog voltam. Egyik dalt a másik után énekeltem, néhányan pedig a közönségből velem énekeltek. Tudták a szöveget! Még most se hiszem el!
Elértem az utolsó dalhoz is, és Jake besétált a színpadra. A tömeg még jobban odavolt. Elkezdte játszani a dalt, én pedig énekeltem. Teli torokból. Akkor voltam önmagam.
De véget ért az utolsó dal is. Lesétáltam a színpadról, és amint eltűntem a tömeg szeme elől, Ashley nyakába ugrottam, aki magához ölelt, és megcsókolt.
- Én kis sztárom! - súgta a fülembe, én pedig elröhögtem magam. Andyék is odajöttek hozzám és gratuláltak. Viszont menniük kellett, mert már ők következtek.
Amint kiléptek a színpadra, elrohantam a színpad mögött lévő bejárathoz, és kinyitottam. Nem csalódtam. Juliet volt az. Odarohantam hozzá.
- Gyere siess - ragadtam meg a kezét, és a színpad mellett lévő kijárathoz rángattam. Odaintettem Andynek, aki először nem vett észre, de meglátta Julietet. Először nagyot nézett, de Juliet szívet mutatott neki, ő pedig elmosolyodott. Nagyon aranyos volt. Végre! Tovább énekelte a Coffint, de most több élet volt benne. Visszatért.
Amint vége lett a számnak, leszaladt a színpadról, és megölelte Julietet, aki szintén a nyakába ugrott. Megcsókolták egymást, én pedig elégedetten néztem a jelenetet.
- Szeretlek! - mondta Andy Julietnek.
- Úgy hiányoztál! Kellett egy kis idő amíg rájöttem hogy nem bírom nélküled, de amikor Rose felhívott már biztos voltam benne. - mondta Juliet, Andy pedig felém fordult.
- Te intézkedtél? - kérdezte, én pedig bólogattam. Odajött hozzám és megölelt.
- El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok. - mondta, majd a színpadra rángatott magával.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Te fogod énekelni az In the endet. Megérdemled! - mondta boldogan, és már a mikrofon előtt álltam. Ashley kérdőn nézett Andyre, aki rámosolygott. Még senki se tudott a dologról, csak én és Andy.
Nekem viszont énekelnem kellett. A kedvenc számomat. Annyira jó volt velük zenélni, a közönség pedig őrjöngött. Sose felejtem el azt a napot. A koncert után egy csomóan interjút akartak csinálni velem. Nekem ez még szokatlan volt, a fiúk viszont rutinosan kezelték a helyzetet. Feltettek rengeteg kérdést amikre alig győztem válaszolni. Ezután elmentem kajálni. Láttam hogy a 'VIP cicák' mennyire rányomultak Ashleyre, és csak őket tudtam figyelni. Annyira nyomultak, hogy már én éreztem magam kellemetlenül. Persze a többiek körül is lézengtek, de Andyinek van barátnője, CC társaságát nem igazán keresik az ilyesféle cicababák, Jinxx és Jake pedig úgy tesznek mintha nem vennék észre a csajok közeledését. Ezek a kis ribik persze nem tudták hogy Ashhel járok, mert ugye nem akartuk hogy ránk akadjon a sajtó.
Ekkor CC lépett hozzám, és látta hogy nagyon nézem őket.
- Kit bámulunk? - kérdezte.
- Azt a szőke picsát Ash mellett. - mondtam tök komolyan, mire CC bólogatni kezdett, és már együtt néztük őket. Ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam. Ash talán megelégelte az üresfejű libákat, mert rám mosolygott, és odajött hozzám, aztán átölelt, és megcsókolt. Sajnos csukva volt, a szemem, és nem láttam azoknak a csajoknak a tekintetét, de sejtettem milyen képet vághatnak.
De tudtam hogy mikor vége a csóknak, szembe kell néznünk Ashleyvel azokkal a szenzáció éhes riporterekkel akik csak erre vártak. Túl hamar lett vége a csóknak. Mikor kinyitottam a szemem, CC már nem állt mellettem. Elment, mintha ott se lett volna.
- Semmi baj nem lesz. - nyugtatott Ashley és megragadta a kezem. Szinte azonnal odacsődült hozzánk egy halomnyi riporter, és kérdezgetni kezdtek. Fogalmam se volt hova figyeljek. Alig bírtam válaszolni, de Ash állta a sarat. Nem tálalt ki semmit, hanem ügyesen elterelte a kérdéseket. Mindenki tőlem várt magyarázatot. Már láttam is mivel lesznek tele az újságok. 'A 16 éves fruska aki összeszűrte a levet a managerével.' Na basszus...
Mikor levakartuk magunkról az újságírókat, kissé mérges lettem rá.
- Van fogalmad róla hogy mit csináltál? - kérdeztem.
- Muszáj volt. Nem titkolhatjuk el örökre.
- De igen! - kiabáltam karba tett kézzel. - Vagy ha nem örökre, akkor még egy jó ideig. De te inkább megaláztál. - mondtam, és elfordultam tőle. Kimentem a színpad mögül, de ő utánam jött.
- Várj már! Jobb lett volna ha véletlenül derül ki mikor egy paparazzi lekap minket? - mondta - Vagy ha valami őrült rajongó kideríti? Nem jobb úgy hogy felvállaljuk egymást? - mondta, és hátulról átölelt. Igaza volt.
- Szóval csak hagyjuk had csüngjön mindenki azon hogy milyen a magánéletünk? - mondtam halkan. Ő pedig a vállamra hajtotta a fejét.
- Nem érdekel hogy ki mit mond elég ha mi tudjuk az igazat.
- De az igazság van annyira szép, hogy ki is derülhessen? - kérdeztem, de nem felelt. Egyáltalán nem mondható egy mesebeli szerelmi történetnek az ahogy mi egymásra találtunk. Ráadásul ha kiderül CC is nyakig szarban lesz.
Visszamentünk a srácokhoz, akik már ünnepeltek. Juliet és Andy szinte szárnyaltak. Annyira jó volt rájuk nézni. Estig buliztunk én pedig leittam magam. Nagyon. Annyira hogy nem is emlékeztem a történtekre. Másnap reggel pedig úgy keltem fel, ahogy senkinek sem kívánom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése