- Gyere már elkésünk - rángattam ki az ajtón Ashleyt, aki csak mosolygott rajtam. Már nagyon vártam ezt a napot. Valamiféle bizonyítási vágy volt bennem, hogy mire visszatérek a suliba, új ember leszek. Ami így is volt. Elképzeltem a régi osztálytársaim tekintetét mikor meglátnak, és leesik az álluk. De persze nem mehettünk csak úgy Ashleyvel. Ő felvette a kapucniját, és egy nagy napszemüveget, hogy ne vegye észre senki hogy ő az. Én csak egy csövi sapkát tettem fel "rejtőzködésnek". Amúgy pedig egy Outlaw pólót vettem fel egy laza shorttal. Nyárias idő volt szerencsére.
Nagy nehezen sikerült rávennem Asht, hogy menjünk tömegközlekedéssel. Tudtam hogy nem annyira kényelmes mint a taxi, de szerettem volna újra úgy érezni mintha suliba mennék. Mikor a sulihoz értünk már a torkomban dobogott a szívem. Ashley észrevette, megszorította a kezem, és egy puszit nyomott a fejemre. Ez megnyugtatott.
De amint beléptünk a suli kapuján, ismét elfogott ez a fura izgalom. Mindent egyszerre akartam megmutatni Ashnek, így alig tudta hova nézzen, miközben folyamatosan magyaráztam.
A tanárt aki vezetett minket, és a nyolcadikos diákokat, nem ismertem. Talán új lehetett ki tudja. Első állomásunk egy rajzóra volt a másodikon, ahol egy modellt rajzoltak. Nem figyeltem arra, amit a tanár magyarázott. Kétségbeesetten keresgéltem egy ismerős arcot, mikor megpillantottam Dorinát és Ryukot. Odaintegettem nekik, erre pedig szó szerint leesett az álluk. Dorina odasúgta hogy kövi szünetben el kell beszélgetnünk.
Bólogattam majd tovább indultunk. Felnéztem Ashleyre, aki még mindig a kezemet fogta. Mosolygott. Látszólag jól elszórakoztatta, hogy mennyire lelkes vagyok.
És eljött az is amire a legjobban vártam. Lementünk a műhelybe, ahol a volt osztályom munkálkodott. Az ofő azonnal felismert, és savanyú képet vágott Ashley láttán. Először Márti mellett mentem el, aki felnézett rám de nem mondott semmit, mert megmondtam neki, hogy ne lője le a poént. Adri is felismert, de neki is küldtem smst, hogy mekkora lenne ha valaki más ismerne fel. Már a 3. csoport mellett mentünk el, mikor Vivi felordított.
- Né má ki van itt! - fejezte ki magát kulturáltan. Erre mindenki felkapta a fejét, és körém gyűltek. Na azért ezt nem így képzeltem el.... Mindenki egy csomó kérdést tett fel. Kisebb tömegszerencsétlenséget okoztam. Ashley pedig totálisan ledermedt. A lányok mind őt bámulták. Aztán körül néztem, és rá kellett jöjjek, hogy nem csak a lányok, ugyanis Haru is csatlakozott. Csak rámosolyogtam, mire ő szúrósan nézett. Na ennek mi a baja?- gondoltam. Bár akkor jelenleg hidegen hagyott. Inkább a csoporttal együtt visszaindultunk az előtérbe. Ezután vége is volt a sulilátogatásnak.
- Na milyen volt? - kérdeztem Asht.
- Fárasztó - vallotta be. - és te velük voltál összezárva majd 2 évig?
- Így van - nevettem el magam, mire megölelt.
- Mondtam már milyen szép a nevetésed? - suttogta a fülembe, én pedig lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam. Ekkor viszont kicsengettek. Néhányan a műhelyből azonnal felrohantak. Köztük Adri, és Márti.
- Na végre itt vagy baszki! - mondta Adri és megölelt. - mondd miért hagytál itt ezekkel a hülyékkel?- kérdezte, én pedig meghatottan ránéztem, és a vállára tettem a kezem.
- A kurva anyád! - mondtam, mire megint megölelt, és ő is elmondta még ugyanezt egy csomószor.
Márti jót röhögött rajtunk, Ashley pedig rám mosolygott. Elmagyaráztam neki hogy mi így fejezzük ki egymás felé a szeretetünket. Szakadt a röhögéstől.
Bár gyorsan le kellett lépnünk, mert féltem hogy még a végén letámadnak minket még olyanok is akiket nem ismerek. Kiszaladtunk az épület elé, és megcsókoltuk egymást. Nagyon meghitt volt.
- És most merre? - kérdezte mosolyogva.
- Hát... nem is tudom. Sok jó hely van amit megmutatnék.
- Akkor mutasd a legszebbet - suttogta.
Tudtam már hogy hova viszem. A Margit hídhoz. Az volt az eddigi legszebb élményem Pestről, amikor elmentem oda a mostoha nővéremmel. Csodálatos a kilátás onnan, és ha valakivel elmész oda, és még nem vagytok szerelmesek, ettől biztosan azok lesztek.
Kisföldalattival, és villamossal mentünk, amire Ashley kicsit húzta a száját, de végül egészen megtetszett neki a dolog. Ahogy odaértünk, varázslatos látvány tárult elénk. Szerencsére nem volt ott senki más, így fel tudtunk ülni a híd közepére. Megpróbáltam felmászni, de nem sikerült. Ekkor Ash felemelt, és segített leülni. Így pont egymással szemben voltunk. Ő átfogta a derekam, és így állt előttem.
- Ez tényleg gyönyörű - mondta mosolyogva. - Sokszor jártál itt?
- Csak kétszer. Mikor először jöttem megígértem hogy elhozok ide valakit akit szeretek. - feleltem "romantikusan". Ő erre csak a homlokomnak támasztotta a fejét, és a szemembe nézett.
- Akkor ez pipa - suttogta, és elmosolyodott. Egész nap a városban sétálgattunk. Elmentünk minden olyan helyre, ahol régen napi szinten mászkáltam. Átmentünk a budai oldalra is, és ettünk vattacukrot. Azt hiszem ez volt életem legszebb napja, bár Ashley kicsit húzta a száját a tömegközlekedés miatt, néha pedig nevetett, hogy "milyen rendezetlen ez az ország". Egyet kellett vele értenem. Amerika teljesen más mint Magyarország.
Városnézés után visszamentünk a hotelbe, ahol klassz ötletem támadt. Mikor Ashley aludt, összepakoltam a gitárom, és majdnem sikerült kisurrannom, de amint megfogtam a kilincset, észrevett. Átölelt hátulról, és a falhoz nyomott.
- A barátnőm nem fog örülni ha ellopod a gitárját - mondta mosolyogva.
- De a barátnőd nincs itt - fordultam felé, és megcsókoltam.
- Csak nem lelépni készültél? - suttogta.
- Hát... - bizonytalankodtam. - Tudod már vár rám a barátom.
- A barátod nem tud majd meg semmit - mondta, és megint megcsókolt. Erre viszont elhúzódtam.
- Majd este visszajövök.
- De hova mész?
- Csak kiülök egy kicsit utca zenélni.
- Nem mehetnék veled? - kérdezte boci szemekkel.
- Nem te mondtad hogy nem akarod hogy felismerjenek?
- Talán egyszer kockáztathatok.
- Igen? - nevettem. - Akkor gyere de vannak feltételeim.
- Várom a parancsaidat úrnőm - mondta úgy, hogy még mindig ölelt.
- Először is, nem nyafogsz a metró miatt. Másodszor pedig csak akkor kapsz a megkeresett pénzből, ha promózol.
- Akkor az alkalmazottad vagyok?
- Így van! - nevettem, majd felkaptam a cipőm, és elindultunk.
Egy szót se szólt a metrón, de látványosan szenvedett. Magyarország nem volt neki való az biztos. Nekem is hatalmasnak tűnt a különbség, pedig csak pár hónapot voltam kint eddig, hát még neki! Ahogy végig néztem az utcákon, és a kiabáló embereken, rá kellett jönnöm, hogy ha itt maradtam volna, még biztos nem tartanék itt. Sóhajtottam egyet, és megfogtam Ashley kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése