- Tudod mi kéne neked? - kérdezte CC, Andy pedig kíváncsian hallgatta. - Hozok neked egy kis füvet.
- Az nem segítene. - felelte szomorúan.
- Majd meglátod.
Pár óra múlva már totál beszívva üldögéltek a földön vörös szemekkel. Andy elterült a konyha kőpadlóján. Teljesen belassult. Kifújta a füstöt, és hátra vetette a fejét.
- Ez nagyon jó cucc! - mondta, mire CC csak röhögött. Azt hiszem az lehetett a mélypont, mikor megtalálták az iratmegsemmisítőt. Az összes papírt amit találtak, beledobálták, és szétszórták maguk körül. Óriási felfordulást csináltak, de legalább Andy nevetett. Keserű, és rövid vigasz volt.
*
Ashleyvel lementünk az aluljáróba, és leterítettük a pokrócomat a földre. Elővettem a gitárom, Ash pedig mellém ült, és hallgatta ahogy játszom. Egyre több ember gyűlt körénk, és amint felnéztem, megláttam pár srácot BVB-s pólóban, akik Ashleyt bámulták. Görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam hogy felismerték. Ő viszont mintha észre se vette volna, csak ült mellettem.- Héj az ott nem Rose Aleksei? - kérdezte egymástól két csaj, és megálltak előttünk. Az egyik lánynak megakadt a szeme Ashleyn, és elkezdett magyarázni neki... magyarul... hupsz. Ash csak türelmesen bámult rá. Én suttyomban hallgattam mit is mond az egyébként szőke póthajas kinyalt fejű cicababa. Valami buliba akarta őt elhívni, és feltűnően dobálta a haját beszéd közben. Mikor a lány elhallgatott, Ash elintézte egy egyszerű "Sorry.... what?" kérdéssel. A lány először csak tátott szájjal bámult, majd annyira felkapta a vizet, hogy hallatott egy hangos "chh"-t, és elcibálta magával a barátnőjét. Ashley értetlenül nézett rám.
- Idióta picsák - magyaráztam meg, ő pedig bólogatni kezdett. Ahány lány jött el előttünk, mind Asht bámulták. Nem is véletlenül. Tökéletesen nézett ki. Haja mint mindig, teljesen ki volt vasalva, ujjatlan atlétája pedig hanyagul lógott rajta. Szívdöglesztő volt.
Mikor befejeztem a dalt, kikapta a gitárt a kezemből, de mielőtt utána nyúltam volna, megszólalt.
- Énekelj! - mondta.
- De mi van ha felismernek?
- Már rég felismertek. - válaszolta mosolyogva. - De szeretném hallani a hangod.
Nem hagyta hogy ellenezzem, máris elkezdett játszani az egyik dalomat. Bekapcsolódtam. Olyan felemelő érzés volt énekelni. Főleg hogy Ash gitározott. Az emberek közben egyre több pénzt dobáltak be. Sokan felismertek, és kamerázták a 'produkciót'. Egész szép összeget sikerült összegyűjtenünk, és Ashley kiosztott pár autogramot is. Be kell valljam, kicsit irigy voltam rá. Engem nem is ismert fel senki, őt pedig még olyanok is körbeállták, akik még életükben nem hallottak a Black Veil Brides-ról. Azt hiszem ez a hírnév ára. Talán egyszer én is megtapasztalom.
- Mehetünk - jött oda hozzám a pokróccal, és az összegyűjtött pénzzel. - Nos nem tudom hogy ez soknak számít-e de kerestünk 24505 forintot.
Nekem a lélegzetem is elállt. Ennyire sikeresek lettünk volna?
- Te jó isten! Az sok pénz - mondtam nevetve, mire ő is elmosolyodott. - Szóval akkor elfelezzük?
- Az egész a tiéd lehet - nevetett.
- De te is dolgoztál....
- Akkor tegyük közösbe.
- Van közös? - kérdeztem, ő pedig mosolyogva átölelte a derekam.
- Most már van - felelte és megcsókolt.
Elpakoltam a gitárt, és már indultunk is vissza a hotelbe. Lezuhanyoztunk, és már le is feküdtünk aludni. Későre járt. Ashley viszont látszólag nem volt fáradt. Csak feküdt velem szemben, és gyönyörű barna szemeivel engem nézett. Én hozzá bújtam, ő pedig átölelt.
- Köszönöm ezt a napot. - súgtam a fülébe, ő pedig megcsókolt. Majd a fejem az álla, és a válla közé szorította. Nagyon romantikus volt. Lehunytam a szemem, és így aludtunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése