Csak pár hét telt el, viszont eközben az albumom kezdett híres lenni, ugyanis a számaim felkerültek a Rolling Stones listájára. Nem kerülhettem el az igazságot, meg kellett nézzem hány lemezt sikerült eladnom. Majdnem szívrohamot kaptam mikor kiderült hogy több mint 1000000 dollár a bevételem. Ahogy ezt megtudtam az volt az első, hogy Ashley nyakába ugrottam. Nagyon boldog voltam. Addigra megbeszéltük a dolgokat, és összejöttünk, bár titokban tartottuk a sajtó előtt. Én csak Mártinak mondtam el, aki annyira örült, hogy amikor bejelentettem, vagy fél óráig visítozott, és azt kérdezgette, hogy 'ez most komooooooly?'. Azt hiszem én hittem el a legkevésbé, mert minden nap mikor mellette ébredtem, azt hittem csak álmodom.
Ashley azt találta ki, hogyha már úgyse kell egy ideig dolgozzak, akkor egy hétre haza utazhatnék Magyarországra, és eljönne velem, hogy megismerje a szüleimet. Először elleneztem, mert sejtettem, hogyha apának elmondom, letépi a fejemet, de végül beláttam, hogy előtte nem titkolhatjuk örökké. Így hát belementem. Az utazást akkorra akartam időzíteni, mikor a régi sulimban óralátogatós hét volt. Be akartam nézni a suliba, és megakartam mutatni Ashnek is hogy milyen volt az életem előtte. Már másnap elkezdtük tervezni az utat. Haza szóltam Mártinak hogy meglátogatom őt, és viszem a kedvesemet is, amin jót röhögött, de persze örült. Még pár embernek üzentem, legutoljára pedig a legnehezebbet hagytam. Meg kellett mondjam anyának, és apának, hogy a 16 évvel idősebb manageremmel járok. Ha így nem hangzik megrázónak akkor sehogy se. Persze simán megértem az aggodalmukat, hiszen külföldön ha valaki egyedül van, hamar összeszűri a levet bárkivel. De Ashley nem bárki! Ha képes velem napokat utazni, akkor igenis komolyan gondolja a kettőnk dolgát.
Hosszú idő kellett míg rá vettem magam, hogy felhívjam apát. Neki tuti könnyebb lesz elmondani. Benyomtam a skypeot, és felhívtam. Néhány csengés után fel is vette.
- Szia kislányom! - köszönt vidáman. - Mi újság? Képzeld benne voltál a híradóban.
- Azta!- lepődtem meg. Ezt tényleg nem tudtam. - És mit mondtak?
- Elmondták hogy külföldön próbáltál szerencsét, és befutottál. Elég büszke rád Magyarország! De én vagyok a legbüszkébb! - mondta, én pedig teljesen meghatódtam. Ez hiányzott.
Ezután elmeséltem hogy mi van velem mostanában, és direkt a végére hagytam a "legjobbat".
-Szóval még lenne itt valami.- vágtam bele.
- Mondjad.
- Nemsokára haza utazom egy hétre.
- Fantasztik! - mondta. - Akkor aludj nálam itt van a szobád nem alszik itt senki. Gyere nyugodtan.
- Nos lenne itt valami más is... - folytattam.
- Micsoda?
- Tudod... jön velem a barátom is. - mondtam ki végül.
Egy pillanatra elhallgatott apa. Aztán vett egy nagy levegőt.
- Kicsoda? - kérdezte.
- A barátom... nagyon kedves és jó fej biztos bírni fogod....
- De ide ő ne jöjjön. - vágott közbe. Tudtam hogy ez lesz.
- De megakar ismerni téged meg anyát.
- Ki ez egyáltalán.
- Ashley Purdy. - mondtam halkan.
- A főnököd?
- Az.
- Te összeszűrted a levet a 33 éves főnököddel?
- Nem szűrtem össze semmilyen levet, hanem járunk.
- Nem kellett volna megengedjem hogy nála lakj. Hát gondolhattam volna hogy ez lesz a vége. Ebből nagy bajod lehet. - figyelmeztetett.
- Ez igaz... de mi szeretjük egymást.
- Azért ezt még gondold át.
- Már rég átgondoltam.
Kellett egy kis idő, de sikerült meggyőznöm. Azt mondta jöhet, de külön kell aludnunk, én pedig ezt alapból elutasítottam. Nem azért mert egész végig csak hegeszteni akarok Asleyvel,hanem mert milyen gáz lenne ha apa egy 32 éves férfinak megmondaná hogy mit csináljon... Végül úgy döntöttünk, hogy egy hotelben szállunk meg.
Apa megértette szerencsére. Könnyebb volt meggyőzni mint hittem. Most jött a neheze. Úgy kellett elmondjam anyának, hogy ne akadjon ki. Huh. Erre fel kellett készüljek lelkileg. Tudtam hogy 90 százalék hogy kiakad. Felcsörögtem.
- Szia. - szóltam bele.
- Ó eszedbe jutott hogy mi is vagyunk a világon? - kezdte bevezetés nélkül. Ajajj rossz a kedve.
- Ha ennyire hiányoztam te is felhívhattál volna. Nem szórakozni jöttem külföldre, hanem dolgozni.- világosítottam fel.
- Több mint 3 hónapig nem hallottunk rólad. Ennyire nem számítunk?
Ahhhh... ez most komoly? Ha nem jelentkezek az a baj, ha igen, akkor meg az.
- Jó mindegy. Csak annyit akartam mondani, hogy nemsokára kimegyek egy hétre Magyarba. Azt hittem akarsz velem találkozni, de látom tévedtem...
- Mikor jössz? - kapott rá a témára.
- Kedden indulunk.
- Indul...tok? - kérdezte. Basszus elszóltam magam....
- Igen. Én és a barátom. - mondtam tettetett nyugodtsággal. Nem jött be.
- Mégis mikor akartál erről szólni? - háborodott fel.
- Öh talán most? Ezért hívtalak.
- Hát hozzánk ne hozz senkit.
- Akkor gondolom teljesen felesleges lenne elmondanom hogy ki az. De mindegy is. Te úgy is szarsz rám! - mondtam dühösen majd leraktam. Teljesen összetörtem, és megint sírva fakadtam. Ekkor megéreztem, hogy Ashley figyel. Az ajtóban állt. Odajött hozzám és a karjaiba vett. Bár magyarul beszéltem a telefonon Ash hamar levágta mi a helyzet. Összevesztem anyámmal.
Letörölte a könnyeimet, és megkérdezte, hogy tud-e segíteni.
- Bár így lenne. - mondtam szomorúan. Elmondtam neki, hogy bár apa találkozna vele, anya hallani se akar rólunk.
- Hidd el idővel ő is megbékél majd. Ne aggódj. - mosolygott rám, majd megsimogatta a hajam.
Nagyon szeretem őt. Azt mondta 4 nap múlva indulhatnánk is ha nekem az jó úgy, és elintézi a szobafoglalást is. Azonnal beleegyeztem, de felmerült egy nagy kérdés....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése