Kiszálltam a kocsiból és megöleltem Asht. Elhozott CC házához, bár már este volt. Hűvös nyári szél fújt, és körbe vett minket az esti csend. A házban világított egy lámpa, méghozzá CC szobájában. Szóval hazaért - gondoltam. Megköszöntem Ashleynek, hogy elvitt ebédelni, ugyanis miután átmentem hozzá és beszélgettünk, elvitt egy flancos étterembe. Nagyon jól éreztem magamat vele, bár néha eszembe jutott CC. Szegény... Pedig reggel úgy küldött el Ashleyhez hogy magyarázzam el neki a dolgokat. Most fordult a kocka.
Végül Ashley adott egy csókot, és azt mondta, hogy ha bármi baj van hívjam fel. Nagy levegőt vettem, és becsöngettem. Pár másodperc telt el csupán, mikor kinyílt az ajtó. CC arcán ragyogó mosoly jelent meg, de el is tűnt, mikor meglátta, nem mosolygok vissza.
- Baj történt? - kérdezte aggódva. Megráztam a fejem, ő pedig beinvitált. Leültünk a konyha asztalhoz, és hallgattunk. Ő arra várt, hogy elmondjam mi történt, én viszont nem tudtam hogy is kezdjem. Ilyesmit nem lehet jól elmondani. De nem hallgathattam örökké.
- Döntöttem - mondtam, ő pedig várakozóan nézett rám. Megtelt könnyel a szemem, de elszégyelltem magam. Nekem nem szabadna sírnom, hiszen minden az én hibám. A szemébe néztem. - Sajnálom.... - suttogtam halkan. Ennél többet nem tudtam mondani. Ő csak erőtlenül bólintott, és lehajtotta a fejét. Gondolkozott egy kicsit, majd kínosan elnevette magát.
- Rosszul választottál - jelentette ki kíméletlenül. Ez szíven ütött. Nem azért mert durván mondta, hanem mert a szívem mélyén féltem, hogy igaza van. Mégis elnyomtam ezt az érzést. Ő se mondott semmi mást, csak felállt és kiment a szobából. Egyedül maradtam. Csak az óra járását lehetett hallani. Kiakasztó volt. így felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra, és elővettem a gitáromat. Játszottam rajta, és énekeltem. A legszívszaggatóbb dalokat, amik csak eszembe jutottak. Elénekeltem hogy mennyire szerettem CC-t, és milyen jó volt vele. Elénekeltem azt ahogy elvesztettem, és hogy már nem tehetem jóvá. Talán soha... Ismét megteltek könnyel a szemeim. Ekkor viszont CC lépett be az ajtón.
- Holnap mész el vagy ma este? - kérdezte fagyosan. Éreztem hogy már nem lát szívesen.
- Ha szeretnéd akkor akár ma este. - válaszoltam minden rosszindulat nélkül.
- Oké - vágta rá majd ki is ment. Azzal hogy kiment, nem csak a szerelmét éreztem megszűnni, hanem a barátságát is. Ez fájt a legjobban.
Felhívtam Ashleyt, aki azonnal értem jött. Én már addigra összepakoltam, és lementem a földszintre. Felvettem a cipőm, és kivittem a cuccaimat. Nem köszöntem el CC-től. Nem láttam értelmét. Végignéztem a csomagjaimon, és neki dőltem a falnak. Nem értettem.... Hogy jutottunk el idáig. Letöröltem a könnyeimet, és odaléptem Ashleyhez, aki átölelt. Megsimogatta a hajamat, és folyamatosan nyugtatott.
- Meg fog oldódni - ismételgette, mire valamennyire megnyugodtam. Beszálltunk a kocsiba, és beraktuk a cuccaimat. Amikor beültünk, áthajolt hozzám és megcsókolt. Pár percig el se tudtunk indulni, mert annyira egybeolvadtak az ajkaink, de végül el kellett indulnunk. Hozzá indultunk, amitől kicsit szorongtam. Lehet, hogy be akar próbálkozni. Muszáj lesz megőrizzem az önuralmam. Ránéztem a sötétben. Arcán büszkeség tükröződött. Még az esti félhomályos lámpa fényében is jól kivettem, hogy mosolyog. Erre nekem is mosolyognom kellett. Megint vele voltam. Ami a múltban történt, már-már el is felejtettem, és bíztam benne, hogy nem fog ezzel visszaélni.
Lassan meg is érkeztünk. Bevitte a cuccaimat, és mikor mindketten beléptünk, becsukta az ajtót, és megcsókolt.
- Olyan jó hogy itt vagy! - súgta a fülembe.
Ezután felmentünk, és elaludtunk az ő ágyában. Nem próbálkozott be vagy ilyesmi, és emiatt nagyon boldog voltam. Úgy éreztem minden rendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése