21. fejezet Átvészeltük ezt az éjszakát is

 Beléptem a fürdőbe, és reflexből a kádra néztem. Andy szótlanul ült, de nem aludt el. Benyúltam a kádba és leeresztettem a vizet mire megszólalt.
- Aki az előbb bejött az Ashley volt? - kérdezte félve, én pedig halványan és szomorúan elmosolyodtam. Bólogattam és odatérdeltem mellé. Ő a kezébe temette az arcát, én pedig megsimogattam a karját. Nagyon aranyos volt. Mintha egy yaoiban lettem volna. Pár percig így ültünk, mikor hirtelen kifakadt.
- Az előbb lesmároltam a legjobb haveromat, és fel se tűnt... Mi a franc van velem?! - mondta sírós hangon, én pedig megöleltem. Sírt. De végül is megértem. Elvesztette a barátnőjét, és talán elveszíti Ashleyt is. Remegett, és a karjaimba borult.
- Rendben lesz minden hidd el! - vigasztaltam, de ő csak zokogott. Meg akartam vigasztalni, de nem tehettem túl sokat. Beszélnem kellett Ashleyvel. Most csak ő segíthetett Andyn. Lassan ugyan, de végül megnyugodott, és elengedett. Tiszta víz lettem, de nem bántam. Most nem ez volt a lényeg. Végignéztem Andyn. Rá kellett jöjjek, hogy még mindig meztelen. Remek... Ő látszólag nem volt zavarban, ugyanis úgy ült mintha ezt a tényt teljesen figyelmen kívül hagyná. Elpirultam, felálltam a kád mellől, és az ajtó felé indultam.
- Ööö... nem akarsz felöltözni? - kérdeztem. Andy rám emelte a tekintetét, aztán végig nézett magán.
- Nem, jó így. - válaszolta bólogatva, én pedig nevetve kimentem a fürdőből.
 Elhatároztam, hogy segítek neki visszaszerezni Julietet. Bár még nem tudtam hogyan, de először Ashleyvel kellett beszélnem. Talán ő valamennyire többet tud a helyzetről. Durva szakítás lehetett, ha Andy füvet szívott miatta 7 napon keresztül. Bár nem hinném hogy az ő ötlete lett volna. Valószínűleg CC hozta neki. Ezért még jól le lesz cseszve.
 Lesétáltam a lépcsőn, és bementem a lenti fürdőbe is. CC viszont akkorra már elaludt. Aztán jött a baj. Nem tudtam leengedni a vizet, mert pont a dugón fetrengett. Klassz. Most hagyjam ázniitt reggelig? Inkább megpróbáltam kiügyeskedni a dolgot. Benyúltam a kádba és arrébb lökdöstem. Sajnos erre felébredt.
- Te most a seggemben turkálsz? - kérdezte félálomban, de pechemre nagyon úgy nézett ki a helyzet. Basszus... Azonnal kirántottam a kezem a vízből és rávertem egyet CC fejére.
- ÁÁÁ ezt miért kaptam? - kérdezte nyafogva.
- Mert megkértelek hogy segíts Andynek, erre meg hoztál neki egy kiló füvet!!! - kiabáltam rá.
- De legalább hatott.
- Dehogy hatott! Az előbb a vállamon sírt! Ezt jól megcsináltad!
- Nagyon kiakadt? - kérdezte aggódva.
- Igen - feleltem őszintén, és neki dobtam a törülközőjét. Már majdnem kimentem, mikor utánam szólt.
- Sajnálom - mondta. - Nem akartam neki rosszat te is tudod!
 Ezután kiszállt a kádból, és magára kapta a törülközőt. Utánam jött és elkapta a kezem.
- Ne csináld már! Segítek rendbe hozni a dolgokat. - próbálkozott. Maga felé fordított és rám mosolygott. Igyekeztem rá szúrósan nézni, de nem ment sokáig. Végül én is elmosolyodtam, mégis megpróbáltam eljátszani a sértődöttet.
- És mivel teszed jóvá a történteket? - kérdeztem.
- Amivel csak szeretnéd!
- Akkor menj és takarítsd fel a konyhát - röhögtem rajta, de nem ellenkezett, sőt kisfiúsan mosolygott rám.
- Ahogy parancsolja úrnőm! - mondta ő is röhögve. Bólintottam egyet, majd felmentem a szobába, CC pedig a felmosóért ment. Bár akkor már hajnali 3 volt. Bementem Ashley szobájába. Akkor az ágyban ült, és a mobiljával babrált. Nagyon álmosnak tűnt, de mégis tartotta magát ígéretéhez, miszerint nem alszik el nélkülem. Amint beléptem, felnézett rám, és eltette a telefont. Rám mosolygott, én pedig visszamosolyogtam rá. Nagyon megható volt.
 Leültem az ágyra, ő pedig letette a fejét a párnájára, és onnan nézett. Megsimítottam a haját, és megfogtam a kezét. Kissé elgondolkodtam, ő pedig ezt kihasználva maga mellé döntött. Nevettem rajta, ő pedig megpuszilta az arcom. Pont szemben feküdtünk egymással. Végig simított az ajkaimon, majd a kulcscsontomon. Megsimította a derekamat is, és közelebb húzott magához. Megcsókolt. Olyan édes csókja volt, hogy beleremegtem. Megérezte, és egyre szenvedélyesebben csinálta, de megállítottam.
 - Most fáradt vagyok hozzá bocsi... - húztam a számat. De ő csak tovább ölelt.
 - Majd bepótoljuk - lehelte a nyakamba, és elaludt. Éreztem minden lélegzet vételét. Minden apró mozdulatát. A szívverését. Kicsit elgondolkodtam. Felötlött bennem egy kérdés.
 Hogy jutottunk el idáig? Mivel érdemeltem ki ennyi törődést, és szeretetet? Ilyen gondolatokkal aludtam el, Ash ölelésébe burkolózva. The life is beautiful.