Újra itt

Hi Army! :)

Hosszú (huh nagyon hosszú) kihagyás után újra jelentkezem! :) Nos annak okát, hogy a részek miért maradoztak el, inkább nem fejteném ki. Sajnos az elmúlt (naggggyoooon) hosszú időszakban semmi lehetőségem nem volt írni. Szerencsére (vagy nem szerencsére xd) megkerültem, és amennyiben van igény rá, folytatom a blogot. :) Elvégre már a befejezést is megírtam, és annyit sejtetnék csak, hogy elég ütős lett ;) !

26. fejezet Mikor a legjobban koncentrálok arra hogy elfelejtsem, akkor agyalok rajta igazán

 A másnap előbb jött el mint vártam. Reggel 5 körül keltem fel, és kimentem a konyhába bevenni pár fájdalom csillapítót. Tegnap nagyon bevertem a fejem, és iszonyúan fájt. De ez nem sokat számított akkor. Most fontosabb volt hogy megbeszéljem Ashleyvel a dolgokat. Nagyon haragudott rám, de persze az ő helyzetében ezt is én tenném. Fogalmam sem volt mivel tehetném jóvá, pedig bármit megtettem volna. Akármit. Ha vége lenne Ashleyvel, azt nem bírnám ki. De ezt én csesztem el.
 Főztem magamnak egy kávét is, ha már úgy is lent vagyok. Bekapcsoltam a tv-t is, és leültem az asztalhoz. Csendes volt minden, és még kint is sötét volt. A nappalok is egyre rövidültek, hiszen már október volt. Közeledett a halloween is, amikor is a BVB Kaliforniában lépett fel. Már vártam a koncertet, és korábban kaptam Andytől VIP jegyet is. Felajánlotta hogy fel is léphetnénk, de nem akartam. Ez a koncert szóljon csak róluk.
 Már a jelmezem is kész volt, és a smink ötletemet is kipróbáltam. Úgy volt hogy Ashleyt is én sminkelem ki, de gondolom nem így lesz. Megint szembe jutott basszus... Mikor a legjobban koncentrálok arra hogy elfelejtsem, akkor agyalok rajta igazán. De mindegy is... Kikapcsoltam a tv-t, és visszamentem a szobámba, de mikor elmentem a fürdőszoba előtt, Ashleyvel találtam szembe magam. Nem volt rajta a felsője, és csak egy alsógatyát viselt. Kissé elvörösödtem, és lehajtottam a fejem. Már mentem volna tovább, mikor utánam szólt.
- Hogy van a fejed? - kérdezte nyugodtan, de láttam rajta egy kis aggodalmat.
- Már jobban vagyok - feleltem, és már indultam is a szobám felé. Értelmetlen lett volna megkérdeznem tőle, hogy átgondolta-e. Ki kellett várnom amíg ő nyit. Amúgy is csak lejáratnám magam, ha folyamatosan próbálkoznék.
*
Reggel 10-kor lélekszakadva rohantam a próbaterembe. Meg akartam lepni a srácokat pár új halloweeni jelmezzel, amiket még korábban készítettem nekik a fellépésre. Ránéztem az órámra, és tovább rohantam a kis utcán. Már rég elkezdték a próbát. Elkéstem. De nem tehetek róla! Nem tudtam felkelni a hajnali malőröm miatt... na jó tehetek róla. Ez van.
 Beléptem a terembe, mire mindenki rám nézett. Andy mosolygott, ahogy Jake, és Jinxx is. Egyedül Ashley és CC vágtak savanyú képet. Ennyit a jó hangulatról...
- Bocsi, tényleg nem akarok zavarni - szabadkoztam azonnal, de Andy közbevágott.
- Dehogy zavarsz gyere csak - mosolygott, és beinvitált. Nagyon jófej volt, ahhoz képest, hogy pont egy szám közben estem be. Megmutattam nekik a jelmezeket, ők pedig csak ámultak. Valóban sokat dolgoztam velük, de nem vártam hogy így oda lesznek. Jinxx rögtön le is csapott az egyikre ami neki a legjobban tetszett, a többiek pedig nem tudtak dönteni. Ekkor Andy a vállaimra tette a kezeit, és a ruhák felé intett.
- Mostantól te vagy a legjobb barátom! - jelentette ki, én pedig elröhögtem magam. Ő eközben folyamatosan azt ecsetelte milyen klassz lesz így a fellépés.
- Smink is van hozzá? - kérdezte nevetve, de mikor bólogatni kezdtem, teljesen ledöbbent. - Komolyan?
- Persze - mosolyogtam rá.
- Te aztán készültél! - mondta ámulattal, és ő is választott egy ruhát.
 Elvoltunk egy ideig, de mivel Ashley és CC elég hamar egyértelművé tette hogy zavarja őket az ottlétem, ezért elköszöntem tőlük. Andy figyelmeztetett, hogy már csak 2 nap a koncertig, és hogy mindenképp ott kell lennem. Persze megígértem hogy el fogok menni. Ezután azonban haza kellett mennem. Dalokat írtam. Érdekes módon akkor írom a legjobb szerelmes számokat, mikor valami fáj. Igyekeztem nem Ashleyre gondolni, de nem ment.

Szünet :(

Sziasztok olvasóim! Sajnos egy rossz hírt kell bejelentenem: egy ideig nem lesz új rész, mert eltört a kezem :(. Ígérem amint jobban leszek, tovább írom a blogot! ( Csak megsúgom, már be is fejeztem a történetet, de részenként fogom kitenni :) ) . Addig is hallgassatok BVB-t! ^^

25. fejezet Bár ne tudtam volna meg!

*CC szemszöge*
 Már egész későre járt. Jinxxékkel rohadt jól elvoltunk. Ittunk, csocsóztunk, és szartunk a világra. Ezek a pillanatok a legszebbek, mikor nem akadályoz semmi. Azt hittem bármire képes vagyok. Még arra is, hogy visszaszerezzem Roset. Úgy is jön nekem egyel. Persze egy jóval több lenne mint egy, de megér egy próbát.
 Ő akkor Andyék társaságában ácsorgott. Szegény nagyon leitta magát. Már beszélni is alig tudott. Végül leült egy székre.
 Odamentem hozzá, és leültem mellé a földre.
- Szarban vagy ugye tudod? - kérdezte, én pedig annyira értetlenül néztem rá, amennyire csak tudtam.
- Mi?
- Ha kiderül az igazság rólam és Ashleyről, akkor te is megszívtad. - mondta. - Bár Ashleyt nem érdekli.... nem mintha bármi érdekelné... látod most is leszar.... meg most is... meg most is... - fejezte be, de már nem igazán tudott semmi mást mondani. Most jött el az én pillanatom. Felálltam, megfogtam a kezét, és felsegítettem a székről. Ekkor ő majdnem elhányta magát. Segítettem neki eljutni a mobil wc-hez, de Ash megállított.
- Mi történt? - kérdezte.
- Rosszul van, kiviszem hányni. - közöltem halál nyugodtan.
- Jó de hozd vissza. - röhögte el magát Ash. Rose a vállamra támaszkodott, és kivittem őt a parkolóhoz, ahol a buszunk állt. Nem bírta ki, és a bokrok közé hányt. Én fogtam a haját, nehogy azt is lehányja. Szegény. Nagyon durván érinthette ez az Ashley ügy. Mikor Ash megcsókolta, azt nem bírtam nézni. Én még mindig szerettem Roset, de a helyzet úgy hozta, hogy mi sose lehettünk együtt. Most pedig a legjobb haverom nője. Remek...
 Mikor végzett, leült a kő patkára, és az ölembe hajtotta a fejét. Elkezdett babrálni a hajammal, majd az arcommal.
- Miért ekkora hülye minden férfi? - kérdezte.
- Nem mind az hidd el. - mondtam.
- De az. Nem akarok csalódni többet senkiben... Mondd CC miért nem téged választottalak? - kérdezte, nekem pedig a torkomba ugrott a szívem. Semmire nem vágytam jobban mint ezekre a szavakra, de észnél kellett legyek. Nem fogom elcsábítani Roset, hiszen Ash barátnője. Baszki... ez nehezebb este lesz mint gondoltam.
- Túl reagálod a helyzetet - mondtam Rosenak, aki erre teljesen kiakadt.
- Nem te akartál még pár hónapja ágyba vinni? - mondta kicsit hangosabban a kelleténél, én pedig befogtam a száját, nehogy bárki meghallja, és pletykálni kezdjenek. Ő erre elkezdte nyalogatni a kezem, hátha akkor elengedem, de nem sikerült neki. Egyre erősebben szorítottam, és már a kezeit is le kellett fogjam, hogy ne kapálózzon. Egy idő után abba is hagyta, és nyugodtan ült az ölemben. Neki döntötte a fejét a vállamnak, és majdnem lekapott, de elhúzódtam. Ebből nagy baj lesz.
- Na most mi van? - kérdezte boci szemekkel. Nagyon aranyos volt. De nem szabadott elvesztenem a fejem. Felemeltem a földről, és vissza akartam vinni a többiekhez, de kibillentett az egyensúlyomból, és mindketten elvágódtunk a földön. Pont rám esett, és lekapott. Basszus basszus basszus!!! Amilyen gyorsan csak tudtam, elhúzódtam, és lefejtettem magamról a kezeit. Úgy tűnt elaludt. Megpróbáltam felkelni, de nem sikerült.
 Pár perccel később én is elaludtam, és csak imádkoztam, hogy holnap ne találjanak meg.

*

A busz megérkezett, és én nyeltem egy nagyot. Már mindent tudtam a tegnap estével kapcsolatban, ez pedig még ijesztőbb volt, mintha nem tudnék semmit. Tudtam hogy ennek nagyon nagyon rossz vége lesz. Leszálltunk, én pedig megkerestem Ashleyt. Már fél 4 lehetett, és mindannyian szétszéledtünk. Andy és Juliet haza mentek, ahogy Jinxx, és Jake is. CC is elment. Nem akarta tovább szítani a feszültséget. Már így is olyan volt az egész mint egy vihar előtti csend. Ashleyvel fogtunk egy taxit, és szótlanul ültünk egymás mellett. Nem akartuk kiborítani a bilit egy taxiban... De hamar megérkeztünk. Túl hamar.
 Bevittük a cuccainkat, én viszont a saját szobámba pakoltam be, mert számítottam rá, hogy ma nem nála alszom. Nem is szólt érte, vagyis félelmem be is igazolódott. Amint lepakoltam, a szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam, és kinyitottam az ajtót, ahol meg is álltam.
- Bejöhetek? - kérdeztem félve. Ő pedig bólintott, és intett hogy üljek le az ágyra. Meg is tettem, és rögtön bele is vágtam. Minek halogatni?
- Szóval a tegnap estéről...
- Igen CC mindent elmondott. - válaszolt a még fel sem tett kérdésemre. Persze hülye kérdés lett volna, mert tudtam a választ.
- Oké nem magamat akarom menteni, de tudod hogy téged szeretlek, és akkor túl sokat ittam.
- Aki szeret az nem smárol a legjobb haverommal - vetette oda, erre pedig elszégyelltem magam. Igaza volt. Ezt nem kellett volna.
- Mivel tehetném jóvá? - kérdeztem erőtlenül. Ő pedig a kezébe temette az arcát. És gondolkodott. Pár perc telt el, mire visszanézett rám.
- Fogalmam sincs... Gondolkodnom kell. - válaszolta, én pedig felálltam és kimentem a szobából. Nem bírtam tovább ott maradni. Sötétben botorkáltam vissza a szobámba, de ekkor megcsúsztam. Óriásit estem, és bevertem a fejem a padlóba. Nagyon fájt, de mozdulni sem tudtam. Gondolom meghallotta a zajt, és kiszaladt a szobájából hozzám, és felsegített.
- Mit műveltél? - kérdezte, és a karjaiba kapott. Én csak a fejemet fogtam, és nem tudtam kinyögni semmit. A világ félig elsötétült, és már csak Ashleyt láttam, aki akkor az ágyamra tett, és betakart, majd elmenni készült, de megállt, és visszafordult. Adott egy puszit a homlokomra, és kiment. Én pedig ájultan aludtam el, és csak Ashley járt a fejemben. Szeretem őt. Jobban mint eddig bárkit. Vele akartam maradni, de úgy éreztem részéről vége. De akkor mi volt az a puszi? Megzavarodtam. Mérges voltam magamra, és CC-re. Nem kellett volna hogy így alakuljon az az este.

24. fejezet Remélem nem emlékszel semmire

Fájt a fejem. Tegnap rendesen kiütöttem magam. Ahogy kinyitottam a szemem, legszívesebben leütöttem volna magam, annyira rossz volt a helyzet.
 CC-n feküdtem. Hogy a francba kerültem ide?! Lemásztam róla, és leültem mellé. Nem kelt fel. Kíváncsi voltam mi történt tegnap este. CC látszólag jól volt, de a karján, volt egy nagy seb ami vérzett. Elővettem egy zsepit, és elkezdtem letörölni a vért, mire ő felébredt. Felnézett rám és felült mellém.
- Látott minket valaki? - kérdezte kissé kétségbeesetten.
- Nem hinném de... mi történt tegnap? Nem emlékszem semmire... - vallottam be. Ő erre elmosolyodott, és lehunyta a szemét.
- Akkor jó - válaszolta, majd felállt a földről, és felsegített engem is. Elindultunk vissza a többiekhez, akik a színpad mögött álltak, és minket kerestek. Ashley éppen a telefonján kiabált valakivel, és folyton magyarázott a vonal túloldalán lévő emberrel. Ekkor Jinxx észrevett minket, a többiek pedig azonnal oda kapták a fejüket. Ashley ahogy meglátott, odaszaladt hozzám, és magához szorított.
- Csakhogy megvagy. - suttogta, és látszott rajta hogy megnyugodott.
 Bekötöttük CC sebét, és felszálltunk a buszra. Én persze Ashley mellé ültem, ő pedig átölelt.  vállára döntöttem a fejem, mire belepuszilt a hajamba.
- Úgy aggódtam érted - mondta - Hol voltatok?
 Na ez volt az a kérdés, amire nem tudtam válaszolni. Persze bevillant pár kép. CC ölében fekszem, a betonra hányok... ilyesmik. Nem túl jó emlékek. Az egész este viszont nem állt össze sehogy sem.
- Talán a parkolótól nem messze. De nagyon rosszul voltam. Nem sok mindenre emlékszem. Talán CC tudja. - válaszoltam, mire Ash bólintott, és felállt, majd elindult hátra CC-ékhez. Gondolom beszélni akart vele, így hagytam had menjen. Ezután nem tudtam túl sok mindent kezdeni, így odamentem Jinxx-hez aki pont egyedül volt. Nem sokat beszélgettem vele eddig, gondoltam ideje elkezdeni. Ő éppen az ablak felé merengett, mikor leültem mellé. Ekkor felém fordult, és rám mosolygott.
- Még mindig fáj a fejed? - kérdezte aggódva, azt hiszem jogosan. A homlokom szélén ugyanis egy nagy lila folt éktelenkedett.
- Á már nem olyan vészes - válaszoltam, és megkínáltam csokival, amit el is fogadott. - Na és mizu? Mit csináltatok amíg még nem minket kerestetek?
- Buliztunk egy kicsit, meg ittunk. Néha Ashley elkezdett magyarul beszélni, de rohadt vicces volt. - mondta mire én is elröhögtem magam. Ahogy elképzeltem Ashleyt magyarul beszélni! Miket mondhatott? Csak akkor szoktam magyarul beszélni amikor Mártit vagy apát hívom.
- És mit mondott? - kérdeztem.
- Valami olyasmit hogy "és mi van Petivel", meg hogy "jaj de cukcsi". Bár fogalmam sincs ez mit jelent.
 Erre kitört belőlem a nevetés. Ahogy Jinxx mondta az nagyon meggyőző volt. Egész szépen formálja a szavakat. Mikor abbahagytam megint felé fordultam.
- És nem szedtél fel valami VIP csajt? - kérdeztem, és oldalba böktem, de erre mosolyogva megrázta a fejét.
- Ők csak a rocksztárt látják bennünk, és nem elég érettek. Persze ne értsd félre, Ashleynek szerencséje volt veled, de én Sammi óta nem igazán tudok ismerkedni.
- De valamikor csak el kell kezdened! Hiszen biztos van egy lány akivel boldog lehetnél nem?
- Talán - felelte mosolyogva. Sose hittem volna hogy pont neki van nehéz dolga a lányokkal. Bár azt se bánnám ha meleg lenne sőt! Csorgatnám is a nyálamat ha valami cuki fiúval jönne össze. Huh az nagyon aranyos lenne!
 Már nem tudom mennyi ideje fantáziálgathattam, de Jinxx megrázta a vállam, én pedig "visszatértem".
- Mi jár a fejedben? - kérdezte gyanakodva.
- Ööö... semmi... - válaszolta zavartan.
 Ezután már inkább csak a dolgainkról beszélgettünk. Megdicsérte az új számomat, ami nagyon jól esett.
- És kiről szól? - kérdezte. Nem tudtam kitalálni semmi apró hazugságot, így az igazat mondtam.
- Hát... CC-ről. Még régebben írtam.
- CC-ről? - lepődött meg, én pedig bólogattam. Érezte hogy ezt nem kéne firtatni, így hallgatott, majd a vállamra hajtotta a fejét, és elaludt. Jól ki lehetett fáradva, mert tegnap reggeltől mostanáig fent volt.
 Feltettem a fülesemet, és benyomtam a Lost it all-t. Ez a szám mindig megnyugtatott. Főleg Andy hangja. Nemsokára majdnem én is elaludtam, mikor Ashley trappot el mellettem. Feldúltnak tűnt. Hátra néztem oda ahol CC ült, és komoran bámult ki az ablakon. Durva lehetett a beszélgetésük. Ashley duzzogva leült az előttem levő székre, én pedig amennyire tudtam, előre hajoltam hozzá.
- Mi történt? - kérdeztem ő pedig rám nézett, és a szemei szinte villámot szórtak.
- CC elmondta mi történt tegnap este. - mondta - remélem nem igaz.
 Majd visszafordult, és nem szólt többet hozzám. A picsába hogy nem tudom mi történt! Már nagyon kíváncsi voltam. Jinxx fejét az ülés támlájára hajtottam, és hátramentem CC-hez. Mellé ültem, és minden bevezetés nélkül letámadtam.
- Mondd el mi történt! - kértem, mire ő lassan rám nézett.
- Nem akarod tudni. - válaszolta egyszerűen, én pedig kezdtem mérges lenni.
- Azt majd én eldöntöm. És most mondd el! - ismételtem, de megrázta a fejét.
- Ha elmondom, számodra minden meg fog változni, és nem akarom hogy magadat hibáztasd. - hárította el. Mielőtt még egyszer megkértem volna, belém fojtotta a szót. - Kár a gőzért, úgysem mondom el.
- De ez nem csak rád tartozik! - mondtam mérgesen, és a szemébe néztem. - Nem fogom hagyni hogy tönkre tedd a kapcsolatom Ashleyvel! - vágtam oda neki durván. Látszólag ez eléggé szíven ütötte, de tartotta magát. Mondani akart valamit, de lenyelte. Csak maga elé bámult, majd elmosolyodott.
- Tegnap még nem így voltál ezzel. - nevette el a mondat végét, és ekkor már tudtam hogy nagy baj van. Megráztam a vállát, és kétségbeestem.
- Mit csináltam? - pánikoltam be hirtelen, ő pedig a szemembe nézett, és durván kimondta.
- Megcsókoltál.
 Ekkor a szívem kalapálni kezdett. Féltem hogy ez lesz. Nem akartam... Ashley pedig tudja, mert CC elmondta neki. Te jó ég akkor ezért borult ki! Basszus.... ezt elcsesztem. Hogy tudnám ezt kimagyarázni? CC-nek? És Ashleynek? De még én magam sem tudom mit miért csináltam.
- Mondd el az egészet! - kértem CC-t erőtlenül, ő pedig elmondta az egész sztorit.

23. fejezet De az igazság van annyira szép hogy ki is derülhessen?

Az utóbbi pár nap maga volt a pokol. Mindenki a koncertre készült, teljes erőbedobással. Andyék próbáltak, akárcsak én.
 De végül a koncert napján, mindannyian felkészültek voltunk. Megbeszéltem Jakeel hogy ő fog kísérni gitáron, amiért nem győztem hálálkodni, hiszen nekik a koncert nem fél óra, hanem egy jó 2 és fél óra lesz. Ki pakoltuk a cuccokat, és a színpad mögé mentünk, ahol nagyon szép ki hely volt kialakítva a VIP vendégeknek és nekünk. Volt egy asztal tele cupcakeekkel, amiből le is nyúltam hármat, és már mentem is bemelegíteni a hangomat. A srácok pedig csak hülyültek, én meg Andy arcát néztem. Még mindig szomorú volt. Láttam rajta. Gyorsan elintéztem egy hívást, és elpróbáltam a dalokat. Már csak pár perc volt a kezdésig, így a színpad melletti kis kijárat oldalában álltam. Ashley odajött hozzám, és megpuszilt.
- Ügyes leszel! - biztatott, nekem pedig mennem kellett, mert kezdés volt. A színpad tele volt füsttel, én pedig kiálltam a közönség elé. Mindenki tapsolt és őrjöngött. Alig hittem el hogy nekem szól a taps. Még alig fogtam fel a helyzetet, felcsendült az egyik dalom introja, és elkezdtem.
 Olyan érzés volt amit nem lehet megfogalmazni. Nem tudnám szavakba önteni mennyire boldog voltam. Egyik dalt a másik után énekeltem, néhányan pedig a közönségből velem énekeltek. Tudták a szöveget! Még most se hiszem el!
 Elértem az utolsó dalhoz is, és Jake besétált a színpadra. A tömeg még jobban odavolt. Elkezdte játszani a dalt, én pedig énekeltem. Teli torokból. Akkor voltam önmagam.
 De véget ért az utolsó dal is. Lesétáltam a színpadról, és amint eltűntem a tömeg szeme elől, Ashley nyakába ugrottam, aki magához ölelt, és megcsókolt.
- Én kis sztárom! - súgta a fülembe, én pedig elröhögtem magam. Andyék is odajöttek hozzám és gratuláltak. Viszont menniük kellett, mert már ők következtek.
 Amint kiléptek a színpadra, elrohantam a színpad mögött lévő bejárathoz, és kinyitottam. Nem csalódtam. Juliet volt az. Odarohantam hozzá.
- Gyere siess - ragadtam meg a kezét, és a színpad mellett lévő kijárathoz rángattam. Odaintettem Andynek, aki először nem vett észre, de meglátta Julietet. Először nagyot nézett, de Juliet szívet mutatott neki, ő pedig elmosolyodott. Nagyon aranyos volt. Végre! Tovább énekelte a Coffint, de most több élet volt benne. Visszatért.
 Amint vége lett a számnak, leszaladt a színpadról, és megölelte Julietet, aki szintén a nyakába ugrott. Megcsókolták egymást, én pedig elégedetten néztem a jelenetet.
- Szeretlek! - mondta Andy Julietnek.
- Úgy hiányoztál! Kellett egy kis idő amíg rájöttem hogy nem bírom nélküled, de amikor Rose felhívott már biztos voltam benne. - mondta Juliet, Andy pedig felém fordult.
- Te intézkedtél? - kérdezte, én pedig bólogattam. Odajött hozzám és megölelt.
- El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok. - mondta, majd a színpadra rángatott magával.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Te fogod énekelni az In the endet. Megérdemled! - mondta boldogan, és már a mikrofon előtt álltam. Ashley kérdőn nézett Andyre, aki rámosolygott. Még senki se tudott a dologról, csak én és Andy.
 Nekem viszont énekelnem kellett. A kedvenc számomat. Annyira jó volt velük zenélni, a közönség pedig őrjöngött. Sose felejtem el azt a napot. A koncert után egy csomóan interjút akartak csinálni velem. Nekem ez még szokatlan volt, a fiúk viszont rutinosan kezelték a helyzetet. Feltettek rengeteg kérdést amikre alig győztem válaszolni. Ezután elmentem kajálni. Láttam hogy a 'VIP cicák' mennyire rányomultak Ashleyre, és csak őket tudtam figyelni. Annyira nyomultak, hogy már én éreztem magam kellemetlenül. Persze a többiek körül is lézengtek, de Andyinek van barátnője, CC társaságát nem igazán keresik az ilyesféle cicababák, Jinxx és Jake pedig úgy tesznek mintha nem vennék észre a csajok közeledését. Ezek a kis ribik persze nem tudták hogy Ashhel járok, mert ugye nem akartuk hogy ránk akadjon a sajtó.
 Ekkor CC lépett hozzám, és látta hogy nagyon nézem őket.
 - Kit bámulunk? - kérdezte.
 - Azt a szőke picsát Ash mellett. - mondtam tök komolyan, mire CC bólogatni kezdett, és már együtt néztük őket. Ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam. Ash talán megelégelte az üresfejű libákat, mert rám mosolygott, és odajött hozzám, aztán átölelt, és megcsókolt. Sajnos csukva volt, a szemem, és nem láttam azoknak a csajoknak a tekintetét, de sejtettem milyen képet vághatnak.
 De tudtam hogy mikor vége a csóknak, szembe kell néznünk Ashleyvel azokkal a szenzáció éhes riporterekkel akik csak erre vártak. Túl hamar lett vége a csóknak. Mikor kinyitottam a szemem, CC már nem állt mellettem. Elment, mintha ott se lett volna.
- Semmi baj nem lesz. - nyugtatott Ashley és megragadta a kezem. Szinte azonnal odacsődült hozzánk egy halomnyi riporter, és kérdezgetni kezdtek. Fogalmam se volt hova figyeljek. Alig bírtam válaszolni, de Ash állta a sarat. Nem tálalt ki semmit, hanem ügyesen elterelte a kérdéseket. Mindenki tőlem várt magyarázatot. Már láttam is mivel lesznek tele az újságok. 'A 16 éves fruska aki összeszűrte a levet a managerével.' Na basszus...
 Mikor levakartuk magunkról az újságírókat, kissé mérges lettem rá.
- Van fogalmad róla hogy mit csináltál? - kérdeztem.
- Muszáj volt. Nem titkolhatjuk el örökre.
- De igen! - kiabáltam karba tett kézzel. - Vagy ha nem örökre, akkor még egy jó ideig. De te inkább megaláztál. - mondtam, és elfordultam tőle. Kimentem a színpad mögül, de ő utánam jött.
- Várj már! Jobb lett volna ha véletlenül derül ki mikor egy paparazzi lekap minket? - mondta - Vagy ha valami őrült rajongó kideríti? Nem jobb úgy hogy felvállaljuk egymást? - mondta, és hátulról átölelt. Igaza volt.
- Szóval csak hagyjuk had csüngjön mindenki azon hogy milyen a magánéletünk? - mondtam halkan. Ő pedig a vállamra hajtotta a fejét.
- Nem érdekel hogy ki mit mond elég ha mi tudjuk az igazat.
- De az igazság van annyira szép, hogy ki is derülhessen? - kérdeztem, de nem felelt. Egyáltalán nem mondható egy mesebeli szerelmi történetnek az ahogy mi egymásra találtunk. Ráadásul ha kiderül CC is nyakig szarban lesz.
 Visszamentünk a srácokhoz, akik már ünnepeltek. Juliet és Andy szinte szárnyaltak. Annyira jó volt rájuk nézni. Estig buliztunk én pedig leittam magam. Nagyon. Annyira hogy nem is emlékeztem a történtekre. Másnap reggel pedig úgy keltem fel, ahogy senkinek sem kívánom.

22. fejezet Váratlan események

Másnap Andy és CC hazament. Már mindketten jól voltak. Mielőtt Andy elment volna Ashleyvel megbeszélték a dolgokat. Ashley persze nem haragudott rá.
 Ezután viszont le kellett üljek beszélni Ashhel, ugyanis meg kellett szerveznünk az első koncertemet. Mivel a BVB úgyis itt koncertezik jelenleg, felajánlotta, hogy lehetnék az 'elő zenekaruk'. Azonnal igent mondtam, mert így legalább garantáltan lesz közönség. Nem is beszélve a szabadtéri színpadról, ami egyébként hatalmas. De jó szervezés kell mindehez. Ráadásul most fog megjelenni a legújabb albumuk, így ez a koncert lesz a premier.
 El kellett készítenem a menettervemet, aminek bele kellett férnie fél órába. Nehéz feladatnak ígérkezett. Napokig terveztem a fellépésem, a stylingomat, és az outfitemet. Ashley pedig végig segített, de a legfontosabb az volt hogy beszéljek Jakeel. Írtam egy új dalt, amiben csak ő és a tudása segíthetett. Be is mentem a stúdióba, és felhívtam őt is.
 - Miről lenne szó? - kérdezte.
 - Az új dalomról. - mondtam már a stúdióban. És Jake odaadta a gitárját. Egyszer eljátszottam neki, ő pedig azonnal meg is jegyezte. Vissza is tudta játszani, de pár helyen változtatott. Szebbek lettek benne a harmóniák, és sokkal dinamikusabb lett, de megmaradt az alap.
 - Nagyon szép. - mondta mosolyogva. - A koncerten már elő akarod adni?
 - Igen. - mosolyogtam rá. - Ezt tervezem finálénak.
 - Elénekled nekem?
 - Persze! - lelkesedtem, és már a mikrofon elé is álltam, ő pedig a kezébe vette a gitárt. Elkezdett játszani, én pedig énekelni kezdtem. A dalom CC-ről szólt. Még korábban írtam, de még mindig szenvedélyesen tudtam énekelni. Teli torokból és a szívem mélyéről énekeltem arról hogy mennyire sajnálom amit CCvel tettem. Bár nem említettem benne a nevét.
 Hamar vége lett a dalnak, és Jakenek mennie kellett. Odaadta a dal felvételét a változtatásokkal. És el is indult a próbaterembe, mert ott kellett gyakorolnia a srácoknak a koncertre. Sajnáltam őket. Nagyon sok munkával járt ez a fellépés. Ashley általában amint hazaért elvágódott az ágyon, és el is aludt percekkel később. Jakeen is láttam hogy eléggé el van már fáradva.
 Mivel már korábban elintéztem a dolgaimat, így volt időm agyalni azon, hogy hogyan is segíthetnék Andynek. Beszélnem kellett Juliettel, de nem volt meg a száma. Ki kellett találjak egy haditervet hogy hogyan is szerezzem meg. Támadt is egy jó ötletem. Felcsörögtem CCt, aki csak kb tíz perc múlva vette fel.
- Mondd gyorsan. - szólt bele kérdezés nélkül.
 - Megtennéd nekem hogy elcsórod Andy telefonját és lediktálod Juliet számát? - kérdeztem, ahogy mondta, 'gyorsan'.
 - Mi van? - értetlenkedett.
 - Nincs kérdés, jössz nekem egyel! - mondtam. Mire sóhajtott.
 - Na jó rendben mindjárt visszahívlak.
 Majd letette. Ezalatt elmentem egy étterembe, és vettem kaját elvitelre. Gondoltam meglepem Ashleyt egy vacsival, hátha attól jobb kedve lesz. Mikor már haza értem akkor hívott vissza CC.
- Megvan a száma, átküldöm smsben.
- Oh remek köszi - lelkendeztem. - Most én jövök neked egyel! - mondtam neki, mire halkan elnevette magát.
 - Azt hiszem már tudom is mit kérek. - mondta, majd letette.
 El is felejtettem az utolsó mondatát, már hívtam is Julietet. Sokára vette fel.
- Haló? - szólt bele.
- Szia Rose vagyok, és beszélnünk kell!