25. fejezet Bár ne tudtam volna meg!

*CC szemszöge*
 Már egész későre járt. Jinxxékkel rohadt jól elvoltunk. Ittunk, csocsóztunk, és szartunk a világra. Ezek a pillanatok a legszebbek, mikor nem akadályoz semmi. Azt hittem bármire képes vagyok. Még arra is, hogy visszaszerezzem Roset. Úgy is jön nekem egyel. Persze egy jóval több lenne mint egy, de megér egy próbát.
 Ő akkor Andyék társaságában ácsorgott. Szegény nagyon leitta magát. Már beszélni is alig tudott. Végül leült egy székre.
 Odamentem hozzá, és leültem mellé a földre.
- Szarban vagy ugye tudod? - kérdezte, én pedig annyira értetlenül néztem rá, amennyire csak tudtam.
- Mi?
- Ha kiderül az igazság rólam és Ashleyről, akkor te is megszívtad. - mondta. - Bár Ashleyt nem érdekli.... nem mintha bármi érdekelné... látod most is leszar.... meg most is... meg most is... - fejezte be, de már nem igazán tudott semmi mást mondani. Most jött el az én pillanatom. Felálltam, megfogtam a kezét, és felsegítettem a székről. Ekkor ő majdnem elhányta magát. Segítettem neki eljutni a mobil wc-hez, de Ash megállított.
- Mi történt? - kérdezte.
- Rosszul van, kiviszem hányni. - közöltem halál nyugodtan.
- Jó de hozd vissza. - röhögte el magát Ash. Rose a vállamra támaszkodott, és kivittem őt a parkolóhoz, ahol a buszunk állt. Nem bírta ki, és a bokrok közé hányt. Én fogtam a haját, nehogy azt is lehányja. Szegény. Nagyon durván érinthette ez az Ashley ügy. Mikor Ash megcsókolta, azt nem bírtam nézni. Én még mindig szerettem Roset, de a helyzet úgy hozta, hogy mi sose lehettünk együtt. Most pedig a legjobb haverom nője. Remek...
 Mikor végzett, leült a kő patkára, és az ölembe hajtotta a fejét. Elkezdett babrálni a hajammal, majd az arcommal.
- Miért ekkora hülye minden férfi? - kérdezte.
- Nem mind az hidd el. - mondtam.
- De az. Nem akarok csalódni többet senkiben... Mondd CC miért nem téged választottalak? - kérdezte, nekem pedig a torkomba ugrott a szívem. Semmire nem vágytam jobban mint ezekre a szavakra, de észnél kellett legyek. Nem fogom elcsábítani Roset, hiszen Ash barátnője. Baszki... ez nehezebb este lesz mint gondoltam.
- Túl reagálod a helyzetet - mondtam Rosenak, aki erre teljesen kiakadt.
- Nem te akartál még pár hónapja ágyba vinni? - mondta kicsit hangosabban a kelleténél, én pedig befogtam a száját, nehogy bárki meghallja, és pletykálni kezdjenek. Ő erre elkezdte nyalogatni a kezem, hátha akkor elengedem, de nem sikerült neki. Egyre erősebben szorítottam, és már a kezeit is le kellett fogjam, hogy ne kapálózzon. Egy idő után abba is hagyta, és nyugodtan ült az ölemben. Neki döntötte a fejét a vállamnak, és majdnem lekapott, de elhúzódtam. Ebből nagy baj lesz.
- Na most mi van? - kérdezte boci szemekkel. Nagyon aranyos volt. De nem szabadott elvesztenem a fejem. Felemeltem a földről, és vissza akartam vinni a többiekhez, de kibillentett az egyensúlyomból, és mindketten elvágódtunk a földön. Pont rám esett, és lekapott. Basszus basszus basszus!!! Amilyen gyorsan csak tudtam, elhúzódtam, és lefejtettem magamról a kezeit. Úgy tűnt elaludt. Megpróbáltam felkelni, de nem sikerült.
 Pár perccel később én is elaludtam, és csak imádkoztam, hogy holnap ne találjanak meg.

*

A busz megérkezett, és én nyeltem egy nagyot. Már mindent tudtam a tegnap estével kapcsolatban, ez pedig még ijesztőbb volt, mintha nem tudnék semmit. Tudtam hogy ennek nagyon nagyon rossz vége lesz. Leszálltunk, én pedig megkerestem Ashleyt. Már fél 4 lehetett, és mindannyian szétszéledtünk. Andy és Juliet haza mentek, ahogy Jinxx, és Jake is. CC is elment. Nem akarta tovább szítani a feszültséget. Már így is olyan volt az egész mint egy vihar előtti csend. Ashleyvel fogtunk egy taxit, és szótlanul ültünk egymás mellett. Nem akartuk kiborítani a bilit egy taxiban... De hamar megérkeztünk. Túl hamar.
 Bevittük a cuccainkat, én viszont a saját szobámba pakoltam be, mert számítottam rá, hogy ma nem nála alszom. Nem is szólt érte, vagyis félelmem be is igazolódott. Amint lepakoltam, a szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam, és kinyitottam az ajtót, ahol meg is álltam.
- Bejöhetek? - kérdeztem félve. Ő pedig bólintott, és intett hogy üljek le az ágyra. Meg is tettem, és rögtön bele is vágtam. Minek halogatni?
- Szóval a tegnap estéről...
- Igen CC mindent elmondott. - válaszolt a még fel sem tett kérdésemre. Persze hülye kérdés lett volna, mert tudtam a választ.
- Oké nem magamat akarom menteni, de tudod hogy téged szeretlek, és akkor túl sokat ittam.
- Aki szeret az nem smárol a legjobb haverommal - vetette oda, erre pedig elszégyelltem magam. Igaza volt. Ezt nem kellett volna.
- Mivel tehetném jóvá? - kérdeztem erőtlenül. Ő pedig a kezébe temette az arcát. És gondolkodott. Pár perc telt el, mire visszanézett rám.
- Fogalmam sincs... Gondolkodnom kell. - válaszolta, én pedig felálltam és kimentem a szobából. Nem bírtam tovább ott maradni. Sötétben botorkáltam vissza a szobámba, de ekkor megcsúsztam. Óriásit estem, és bevertem a fejem a padlóba. Nagyon fájt, de mozdulni sem tudtam. Gondolom meghallotta a zajt, és kiszaladt a szobájából hozzám, és felsegített.
- Mit műveltél? - kérdezte, és a karjaiba kapott. Én csak a fejemet fogtam, és nem tudtam kinyögni semmit. A világ félig elsötétült, és már csak Ashleyt láttam, aki akkor az ágyamra tett, és betakart, majd elmenni készült, de megállt, és visszafordult. Adott egy puszit a homlokomra, és kiment. Én pedig ájultan aludtam el, és csak Ashley járt a fejemben. Szeretem őt. Jobban mint eddig bárkit. Vele akartam maradni, de úgy éreztem részéről vége. De akkor mi volt az a puszi? Megzavarodtam. Mérges voltam magamra, és CC-re. Nem kellett volna hogy így alakuljon az az este.