A másnap előbb jött el mint vártam. Reggel 5 körül keltem fel, és kimentem a konyhába bevenni pár fájdalom csillapítót. Tegnap nagyon bevertem a fejem, és iszonyúan fájt. De ez nem sokat számított akkor. Most fontosabb volt hogy megbeszéljem Ashleyvel a dolgokat. Nagyon haragudott rám, de persze az ő helyzetében ezt is én tenném. Fogalmam sem volt mivel tehetném jóvá, pedig bármit megtettem volna. Akármit. Ha vége lenne Ashleyvel, azt nem bírnám ki. De ezt én csesztem el.
Főztem magamnak egy kávét is, ha már úgy is lent vagyok. Bekapcsoltam a tv-t is, és leültem az asztalhoz. Csendes volt minden, és még kint is sötét volt. A nappalok is egyre rövidültek, hiszen már október volt. Közeledett a halloween is, amikor is a BVB Kaliforniában lépett fel. Már vártam a koncertet, és korábban kaptam Andytől VIP jegyet is. Felajánlotta hogy fel is léphetnénk, de nem akartam. Ez a koncert szóljon csak róluk.
Már a jelmezem is kész volt, és a smink ötletemet is kipróbáltam. Úgy volt hogy Ashleyt is én sminkelem ki, de gondolom nem így lesz. Megint szembe jutott basszus... Mikor a legjobban koncentrálok arra hogy elfelejtsem, akkor agyalok rajta igazán. De mindegy is... Kikapcsoltam a tv-t, és visszamentem a szobámba, de mikor elmentem a fürdőszoba előtt, Ashleyvel találtam szembe magam. Nem volt rajta a felsője, és csak egy alsógatyát viselt. Kissé elvörösödtem, és lehajtottam a fejem. Már mentem volna tovább, mikor utánam szólt.
- Hogy van a fejed? - kérdezte nyugodtan, de láttam rajta egy kis aggodalmat.
- Már jobban vagyok - feleltem, és már indultam is a szobám felé. Értelmetlen lett volna megkérdeznem tőle, hogy átgondolta-e. Ki kellett várnom amíg ő nyit. Amúgy is csak lejáratnám magam, ha folyamatosan próbálkoznék.
*
Reggel 10-kor lélekszakadva rohantam a próbaterembe. Meg akartam lepni a srácokat pár új halloweeni jelmezzel, amiket még korábban készítettem nekik a fellépésre. Ránéztem az órámra, és tovább rohantam a kis utcán. Már rég elkezdték a próbát. Elkéstem. De nem tehetek róla! Nem tudtam felkelni a hajnali malőröm miatt... na jó tehetek róla. Ez van.
Beléptem a terembe, mire mindenki rám nézett. Andy mosolygott, ahogy Jake, és Jinxx is. Egyedül Ashley és CC vágtak savanyú képet. Ennyit a jó hangulatról...
- Bocsi, tényleg nem akarok zavarni - szabadkoztam azonnal, de Andy közbevágott.
- Dehogy zavarsz gyere csak - mosolygott, és beinvitált. Nagyon jófej volt, ahhoz képest, hogy pont egy szám közben estem be. Megmutattam nekik a jelmezeket, ők pedig csak ámultak. Valóban sokat dolgoztam velük, de nem vártam hogy így oda lesznek. Jinxx rögtön le is csapott az egyikre ami neki a legjobban tetszett, a többiek pedig nem tudtak dönteni. Ekkor Andy a vállaimra tette a kezeit, és a ruhák felé intett.
- Mostantól te vagy a legjobb barátom! - jelentette ki, én pedig elröhögtem magam. Ő eközben folyamatosan azt ecsetelte milyen klassz lesz így a fellépés.
- Smink is van hozzá? - kérdezte nevetve, de mikor bólogatni kezdtem, teljesen ledöbbent. - Komolyan?
- Persze - mosolyogtam rá.
- Te aztán készültél! - mondta ámulattal, és ő is választott egy ruhát.
Elvoltunk egy ideig, de mivel Ashley és CC elég hamar egyértelművé tette hogy zavarja őket az ottlétem, ezért elköszöntem tőlük. Andy figyelmeztetett, hogy már csak 2 nap a koncertig, és hogy mindenképp ott kell lennem. Persze megígértem hogy el fogok menni. Ezután azonban haza kellett mennem. Dalokat írtam. Érdekes módon akkor írom a legjobb szerelmes számokat, mikor valami fáj. Igyekeztem nem Ashleyre gondolni, de nem ment.
2015. március 8., vasárnap
2015. február 25., szerda
Szünet :(
Sziasztok olvasóim! Sajnos egy rossz hírt kell bejelentenem: egy ideig nem lesz új rész, mert eltört a kezem :(. Ígérem amint jobban leszek, tovább írom a blogot! ( Csak megsúgom, már be is fejeztem a történetet, de részenként fogom kitenni :) ) . Addig is hallgassatok BVB-t! ^^
2015. február 22., vasárnap
25. fejezet Bár ne tudtam volna meg!
*CC szemszöge*
Már egész későre járt. Jinxxékkel rohadt jól elvoltunk. Ittunk, csocsóztunk, és szartunk a világra. Ezek a pillanatok a legszebbek, mikor nem akadályoz semmi. Azt hittem bármire képes vagyok. Még arra is, hogy visszaszerezzem Roset. Úgy is jön nekem egyel. Persze egy jóval több lenne mint egy, de megér egy próbát.
Ő akkor Andyék társaságában ácsorgott. Szegény nagyon leitta magát. Már beszélni is alig tudott. Végül leült egy székre.
Odamentem hozzá, és leültem mellé a földre.
- Szarban vagy ugye tudod? - kérdezte, én pedig annyira értetlenül néztem rá, amennyire csak tudtam.
- Mi?
- Ha kiderül az igazság rólam és Ashleyről, akkor te is megszívtad. - mondta. - Bár Ashleyt nem érdekli.... nem mintha bármi érdekelné... látod most is leszar.... meg most is... meg most is... - fejezte be, de már nem igazán tudott semmi mást mondani. Most jött el az én pillanatom. Felálltam, megfogtam a kezét, és felsegítettem a székről. Ekkor ő majdnem elhányta magát. Segítettem neki eljutni a mobil wc-hez, de Ash megállított.
- Mi történt? - kérdezte.
- Rosszul van, kiviszem hányni. - közöltem halál nyugodtan.
- Jó de hozd vissza. - röhögte el magát Ash. Rose a vállamra támaszkodott, és kivittem őt a parkolóhoz, ahol a buszunk állt. Nem bírta ki, és a bokrok közé hányt. Én fogtam a haját, nehogy azt is lehányja. Szegény. Nagyon durván érinthette ez az Ashley ügy. Mikor Ash megcsókolta, azt nem bírtam nézni. Én még mindig szerettem Roset, de a helyzet úgy hozta, hogy mi sose lehettünk együtt. Most pedig a legjobb haverom nője. Remek...
Mikor végzett, leült a kő patkára, és az ölembe hajtotta a fejét. Elkezdett babrálni a hajammal, majd az arcommal.
- Miért ekkora hülye minden férfi? - kérdezte.
- Nem mind az hidd el. - mondtam.
- De az. Nem akarok csalódni többet senkiben... Mondd CC miért nem téged választottalak? - kérdezte, nekem pedig a torkomba ugrott a szívem. Semmire nem vágytam jobban mint ezekre a szavakra, de észnél kellett legyek. Nem fogom elcsábítani Roset, hiszen Ash barátnője. Baszki... ez nehezebb este lesz mint gondoltam.
- Túl reagálod a helyzetet - mondtam Rosenak, aki erre teljesen kiakadt.
- Nem te akartál még pár hónapja ágyba vinni? - mondta kicsit hangosabban a kelleténél, én pedig befogtam a száját, nehogy bárki meghallja, és pletykálni kezdjenek. Ő erre elkezdte nyalogatni a kezem, hátha akkor elengedem, de nem sikerült neki. Egyre erősebben szorítottam, és már a kezeit is le kellett fogjam, hogy ne kapálózzon. Egy idő után abba is hagyta, és nyugodtan ült az ölemben. Neki döntötte a fejét a vállamnak, és majdnem lekapott, de elhúzódtam. Ebből nagy baj lesz.
- Na most mi van? - kérdezte boci szemekkel. Nagyon aranyos volt. De nem szabadott elvesztenem a fejem. Felemeltem a földről, és vissza akartam vinni a többiekhez, de kibillentett az egyensúlyomból, és mindketten elvágódtunk a földön. Pont rám esett, és lekapott. Basszus basszus basszus!!! Amilyen gyorsan csak tudtam, elhúzódtam, és lefejtettem magamról a kezeit. Úgy tűnt elaludt. Megpróbáltam felkelni, de nem sikerült.
Pár perccel később én is elaludtam, és csak imádkoztam, hogy holnap ne találjanak meg.
Bevittük a cuccainkat, én viszont a saját szobámba pakoltam be, mert számítottam rá, hogy ma nem nála alszom. Nem is szólt érte, vagyis félelmem be is igazolódott. Amint lepakoltam, a szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam, és kinyitottam az ajtót, ahol meg is álltam.
- Bejöhetek? - kérdeztem félve. Ő pedig bólintott, és intett hogy üljek le az ágyra. Meg is tettem, és rögtön bele is vágtam. Minek halogatni?
- Szóval a tegnap estéről...
- Igen CC mindent elmondott. - válaszolt a még fel sem tett kérdésemre. Persze hülye kérdés lett volna, mert tudtam a választ.
- Oké nem magamat akarom menteni, de tudod hogy téged szeretlek, és akkor túl sokat ittam.
- Aki szeret az nem smárol a legjobb haverommal - vetette oda, erre pedig elszégyelltem magam. Igaza volt. Ezt nem kellett volna.
- Mivel tehetném jóvá? - kérdeztem erőtlenül. Ő pedig a kezébe temette az arcát. És gondolkodott. Pár perc telt el, mire visszanézett rám.
- Fogalmam sincs... Gondolkodnom kell. - válaszolta, én pedig felálltam és kimentem a szobából. Nem bírtam tovább ott maradni. Sötétben botorkáltam vissza a szobámba, de ekkor megcsúsztam. Óriásit estem, és bevertem a fejem a padlóba. Nagyon fájt, de mozdulni sem tudtam. Gondolom meghallotta a zajt, és kiszaladt a szobájából hozzám, és felsegített.
- Mit műveltél? - kérdezte, és a karjaiba kapott. Én csak a fejemet fogtam, és nem tudtam kinyögni semmit. A világ félig elsötétült, és már csak Ashleyt láttam, aki akkor az ágyamra tett, és betakart, majd elmenni készült, de megállt, és visszafordult. Adott egy puszit a homlokomra, és kiment. Én pedig ájultan aludtam el, és csak Ashley járt a fejemben. Szeretem őt. Jobban mint eddig bárkit. Vele akartam maradni, de úgy éreztem részéről vége. De akkor mi volt az a puszi? Megzavarodtam. Mérges voltam magamra, és CC-re. Nem kellett volna hogy így alakuljon az az este.
Már egész későre járt. Jinxxékkel rohadt jól elvoltunk. Ittunk, csocsóztunk, és szartunk a világra. Ezek a pillanatok a legszebbek, mikor nem akadályoz semmi. Azt hittem bármire képes vagyok. Még arra is, hogy visszaszerezzem Roset. Úgy is jön nekem egyel. Persze egy jóval több lenne mint egy, de megér egy próbát.
Ő akkor Andyék társaságában ácsorgott. Szegény nagyon leitta magát. Már beszélni is alig tudott. Végül leült egy székre.
Odamentem hozzá, és leültem mellé a földre.
- Szarban vagy ugye tudod? - kérdezte, én pedig annyira értetlenül néztem rá, amennyire csak tudtam.
- Mi?
- Ha kiderül az igazság rólam és Ashleyről, akkor te is megszívtad. - mondta. - Bár Ashleyt nem érdekli.... nem mintha bármi érdekelné... látod most is leszar.... meg most is... meg most is... - fejezte be, de már nem igazán tudott semmi mást mondani. Most jött el az én pillanatom. Felálltam, megfogtam a kezét, és felsegítettem a székről. Ekkor ő majdnem elhányta magát. Segítettem neki eljutni a mobil wc-hez, de Ash megállított.
- Mi történt? - kérdezte.
- Rosszul van, kiviszem hányni. - közöltem halál nyugodtan.
- Jó de hozd vissza. - röhögte el magát Ash. Rose a vállamra támaszkodott, és kivittem őt a parkolóhoz, ahol a buszunk állt. Nem bírta ki, és a bokrok közé hányt. Én fogtam a haját, nehogy azt is lehányja. Szegény. Nagyon durván érinthette ez az Ashley ügy. Mikor Ash megcsókolta, azt nem bírtam nézni. Én még mindig szerettem Roset, de a helyzet úgy hozta, hogy mi sose lehettünk együtt. Most pedig a legjobb haverom nője. Remek...
Mikor végzett, leült a kő patkára, és az ölembe hajtotta a fejét. Elkezdett babrálni a hajammal, majd az arcommal.
- Miért ekkora hülye minden férfi? - kérdezte.
- Nem mind az hidd el. - mondtam.
- De az. Nem akarok csalódni többet senkiben... Mondd CC miért nem téged választottalak? - kérdezte, nekem pedig a torkomba ugrott a szívem. Semmire nem vágytam jobban mint ezekre a szavakra, de észnél kellett legyek. Nem fogom elcsábítani Roset, hiszen Ash barátnője. Baszki... ez nehezebb este lesz mint gondoltam.
- Túl reagálod a helyzetet - mondtam Rosenak, aki erre teljesen kiakadt.
- Nem te akartál még pár hónapja ágyba vinni? - mondta kicsit hangosabban a kelleténél, én pedig befogtam a száját, nehogy bárki meghallja, és pletykálni kezdjenek. Ő erre elkezdte nyalogatni a kezem, hátha akkor elengedem, de nem sikerült neki. Egyre erősebben szorítottam, és már a kezeit is le kellett fogjam, hogy ne kapálózzon. Egy idő után abba is hagyta, és nyugodtan ült az ölemben. Neki döntötte a fejét a vállamnak, és majdnem lekapott, de elhúzódtam. Ebből nagy baj lesz.
- Na most mi van? - kérdezte boci szemekkel. Nagyon aranyos volt. De nem szabadott elvesztenem a fejem. Felemeltem a földről, és vissza akartam vinni a többiekhez, de kibillentett az egyensúlyomból, és mindketten elvágódtunk a földön. Pont rám esett, és lekapott. Basszus basszus basszus!!! Amilyen gyorsan csak tudtam, elhúzódtam, és lefejtettem magamról a kezeit. Úgy tűnt elaludt. Megpróbáltam felkelni, de nem sikerült.
Pár perccel később én is elaludtam, és csak imádkoztam, hogy holnap ne találjanak meg.
*
A busz megérkezett, és én nyeltem egy nagyot. Már mindent tudtam a tegnap estével kapcsolatban, ez pedig még ijesztőbb volt, mintha nem tudnék semmit. Tudtam hogy ennek nagyon nagyon rossz vége lesz. Leszálltunk, én pedig megkerestem Ashleyt. Már fél 4 lehetett, és mindannyian szétszéledtünk. Andy és Juliet haza mentek, ahogy Jinxx, és Jake is. CC is elment. Nem akarta tovább szítani a feszültséget. Már így is olyan volt az egész mint egy vihar előtti csend. Ashleyvel fogtunk egy taxit, és szótlanul ültünk egymás mellett. Nem akartuk kiborítani a bilit egy taxiban... De hamar megérkeztünk. Túl hamar.Bevittük a cuccainkat, én viszont a saját szobámba pakoltam be, mert számítottam rá, hogy ma nem nála alszom. Nem is szólt érte, vagyis félelmem be is igazolódott. Amint lepakoltam, a szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam, és kinyitottam az ajtót, ahol meg is álltam.
- Bejöhetek? - kérdeztem félve. Ő pedig bólintott, és intett hogy üljek le az ágyra. Meg is tettem, és rögtön bele is vágtam. Minek halogatni?
- Szóval a tegnap estéről...
- Igen CC mindent elmondott. - válaszolt a még fel sem tett kérdésemre. Persze hülye kérdés lett volna, mert tudtam a választ.
- Oké nem magamat akarom menteni, de tudod hogy téged szeretlek, és akkor túl sokat ittam.
- Aki szeret az nem smárol a legjobb haverommal - vetette oda, erre pedig elszégyelltem magam. Igaza volt. Ezt nem kellett volna.
- Mivel tehetném jóvá? - kérdeztem erőtlenül. Ő pedig a kezébe temette az arcát. És gondolkodott. Pár perc telt el, mire visszanézett rám.
- Fogalmam sincs... Gondolkodnom kell. - válaszolta, én pedig felálltam és kimentem a szobából. Nem bírtam tovább ott maradni. Sötétben botorkáltam vissza a szobámba, de ekkor megcsúsztam. Óriásit estem, és bevertem a fejem a padlóba. Nagyon fájt, de mozdulni sem tudtam. Gondolom meghallotta a zajt, és kiszaladt a szobájából hozzám, és felsegített.
- Mit műveltél? - kérdezte, és a karjaiba kapott. Én csak a fejemet fogtam, és nem tudtam kinyögni semmit. A világ félig elsötétült, és már csak Ashleyt láttam, aki akkor az ágyamra tett, és betakart, majd elmenni készült, de megállt, és visszafordult. Adott egy puszit a homlokomra, és kiment. Én pedig ájultan aludtam el, és csak Ashley járt a fejemben. Szeretem őt. Jobban mint eddig bárkit. Vele akartam maradni, de úgy éreztem részéről vége. De akkor mi volt az a puszi? Megzavarodtam. Mérges voltam magamra, és CC-re. Nem kellett volna hogy így alakuljon az az este.
24. fejezet Remélem nem emlékszel semmire
Fájt a fejem. Tegnap rendesen kiütöttem magam. Ahogy kinyitottam a szemem, legszívesebben leütöttem volna magam, annyira rossz volt a helyzet.
CC-n feküdtem. Hogy a francba kerültem ide?! Lemásztam róla, és leültem mellé. Nem kelt fel. Kíváncsi voltam mi történt tegnap este. CC látszólag jól volt, de a karján, volt egy nagy seb ami vérzett. Elővettem egy zsepit, és elkezdtem letörölni a vért, mire ő felébredt. Felnézett rám és felült mellém.
- Látott minket valaki? - kérdezte kissé kétségbeesetten.
- Nem hinném de... mi történt tegnap? Nem emlékszem semmire... - vallottam be. Ő erre elmosolyodott, és lehunyta a szemét.
- Akkor jó - válaszolta, majd felállt a földről, és felsegített engem is. Elindultunk vissza a többiekhez, akik a színpad mögött álltak, és minket kerestek. Ashley éppen a telefonján kiabált valakivel, és folyton magyarázott a vonal túloldalán lévő emberrel. Ekkor Jinxx észrevett minket, a többiek pedig azonnal oda kapták a fejüket. Ashley ahogy meglátott, odaszaladt hozzám, és magához szorított.
- Csakhogy megvagy. - suttogta, és látszott rajta hogy megnyugodott.
Bekötöttük CC sebét, és felszálltunk a buszra. Én persze Ashley mellé ültem, ő pedig átölelt. vállára döntöttem a fejem, mire belepuszilt a hajamba.
- Úgy aggódtam érted - mondta - Hol voltatok?
Na ez volt az a kérdés, amire nem tudtam válaszolni. Persze bevillant pár kép. CC ölében fekszem, a betonra hányok... ilyesmik. Nem túl jó emlékek. Az egész este viszont nem állt össze sehogy sem.
- Talán a parkolótól nem messze. De nagyon rosszul voltam. Nem sok mindenre emlékszem. Talán CC tudja. - válaszoltam, mire Ash bólintott, és felállt, majd elindult hátra CC-ékhez. Gondolom beszélni akart vele, így hagytam had menjen. Ezután nem tudtam túl sok mindent kezdeni, így odamentem Jinxx-hez aki pont egyedül volt. Nem sokat beszélgettem vele eddig, gondoltam ideje elkezdeni. Ő éppen az ablak felé merengett, mikor leültem mellé. Ekkor felém fordult, és rám mosolygott.
- Még mindig fáj a fejed? - kérdezte aggódva, azt hiszem jogosan. A homlokom szélén ugyanis egy nagy lila folt éktelenkedett.
- Á már nem olyan vészes - válaszoltam, és megkínáltam csokival, amit el is fogadott. - Na és mizu? Mit csináltatok amíg még nem minket kerestetek?
- Buliztunk egy kicsit, meg ittunk. Néha Ashley elkezdett magyarul beszélni, de rohadt vicces volt. - mondta mire én is elröhögtem magam. Ahogy elképzeltem Ashleyt magyarul beszélni! Miket mondhatott? Csak akkor szoktam magyarul beszélni amikor Mártit vagy apát hívom.
- És mit mondott? - kérdeztem.
- Valami olyasmit hogy "és mi van Petivel", meg hogy "jaj de cukcsi". Bár fogalmam sincs ez mit jelent.
Erre kitört belőlem a nevetés. Ahogy Jinxx mondta az nagyon meggyőző volt. Egész szépen formálja a szavakat. Mikor abbahagytam megint felé fordultam.
- És nem szedtél fel valami VIP csajt? - kérdeztem, és oldalba böktem, de erre mosolyogva megrázta a fejét.
- Ők csak a rocksztárt látják bennünk, és nem elég érettek. Persze ne értsd félre, Ashleynek szerencséje volt veled, de én Sammi óta nem igazán tudok ismerkedni.
- De valamikor csak el kell kezdened! Hiszen biztos van egy lány akivel boldog lehetnél nem?
- Talán - felelte mosolyogva. Sose hittem volna hogy pont neki van nehéz dolga a lányokkal. Bár azt se bánnám ha meleg lenne sőt! Csorgatnám is a nyálamat ha valami cuki fiúval jönne össze. Huh az nagyon aranyos lenne!
Már nem tudom mennyi ideje fantáziálgathattam, de Jinxx megrázta a vállam, én pedig "visszatértem".
- Mi jár a fejedben? - kérdezte gyanakodva.
- Ööö... semmi... - válaszolta zavartan.
Ezután már inkább csak a dolgainkról beszélgettünk. Megdicsérte az új számomat, ami nagyon jól esett.
- És kiről szól? - kérdezte. Nem tudtam kitalálni semmi apró hazugságot, így az igazat mondtam.
- Hát... CC-ről. Még régebben írtam.
- CC-ről? - lepődött meg, én pedig bólogattam. Érezte hogy ezt nem kéne firtatni, így hallgatott, majd a vállamra hajtotta a fejét, és elaludt. Jól ki lehetett fáradva, mert tegnap reggeltől mostanáig fent volt.
Feltettem a fülesemet, és benyomtam a Lost it all-t. Ez a szám mindig megnyugtatott. Főleg Andy hangja. Nemsokára majdnem én is elaludtam, mikor Ashley trappot el mellettem. Feldúltnak tűnt. Hátra néztem oda ahol CC ült, és komoran bámult ki az ablakon. Durva lehetett a beszélgetésük. Ashley duzzogva leült az előttem levő székre, én pedig amennyire tudtam, előre hajoltam hozzá.
- Mi történt? - kérdeztem ő pedig rám nézett, és a szemei szinte villámot szórtak.
- CC elmondta mi történt tegnap este. - mondta - remélem nem igaz.
Majd visszafordult, és nem szólt többet hozzám. A picsába hogy nem tudom mi történt! Már nagyon kíváncsi voltam. Jinxx fejét az ülés támlájára hajtottam, és hátramentem CC-hez. Mellé ültem, és minden bevezetés nélkül letámadtam.
- Mondd el mi történt! - kértem, mire ő lassan rám nézett.
- Nem akarod tudni. - válaszolta egyszerűen, én pedig kezdtem mérges lenni.
- Azt majd én eldöntöm. És most mondd el! - ismételtem, de megrázta a fejét.
- Ha elmondom, számodra minden meg fog változni, és nem akarom hogy magadat hibáztasd. - hárította el. Mielőtt még egyszer megkértem volna, belém fojtotta a szót. - Kár a gőzért, úgysem mondom el.
- De ez nem csak rád tartozik! - mondtam mérgesen, és a szemébe néztem. - Nem fogom hagyni hogy tönkre tedd a kapcsolatom Ashleyvel! - vágtam oda neki durván. Látszólag ez eléggé szíven ütötte, de tartotta magát. Mondani akart valamit, de lenyelte. Csak maga elé bámult, majd elmosolyodott.
- Tegnap még nem így voltál ezzel. - nevette el a mondat végét, és ekkor már tudtam hogy nagy baj van. Megráztam a vállát, és kétségbeestem.
- Mit csináltam? - pánikoltam be hirtelen, ő pedig a szemembe nézett, és durván kimondta.
- Megcsókoltál.
Ekkor a szívem kalapálni kezdett. Féltem hogy ez lesz. Nem akartam... Ashley pedig tudja, mert CC elmondta neki. Te jó ég akkor ezért borult ki! Basszus.... ezt elcsesztem. Hogy tudnám ezt kimagyarázni? CC-nek? És Ashleynek? De még én magam sem tudom mit miért csináltam.
- Mondd el az egészet! - kértem CC-t erőtlenül, ő pedig elmondta az egész sztorit.
CC-n feküdtem. Hogy a francba kerültem ide?! Lemásztam róla, és leültem mellé. Nem kelt fel. Kíváncsi voltam mi történt tegnap este. CC látszólag jól volt, de a karján, volt egy nagy seb ami vérzett. Elővettem egy zsepit, és elkezdtem letörölni a vért, mire ő felébredt. Felnézett rám és felült mellém.
- Látott minket valaki? - kérdezte kissé kétségbeesetten.
- Nem hinném de... mi történt tegnap? Nem emlékszem semmire... - vallottam be. Ő erre elmosolyodott, és lehunyta a szemét.
- Akkor jó - válaszolta, majd felállt a földről, és felsegített engem is. Elindultunk vissza a többiekhez, akik a színpad mögött álltak, és minket kerestek. Ashley éppen a telefonján kiabált valakivel, és folyton magyarázott a vonal túloldalán lévő emberrel. Ekkor Jinxx észrevett minket, a többiek pedig azonnal oda kapták a fejüket. Ashley ahogy meglátott, odaszaladt hozzám, és magához szorított.
- Csakhogy megvagy. - suttogta, és látszott rajta hogy megnyugodott.
Bekötöttük CC sebét, és felszálltunk a buszra. Én persze Ashley mellé ültem, ő pedig átölelt. vállára döntöttem a fejem, mire belepuszilt a hajamba.
- Úgy aggódtam érted - mondta - Hol voltatok?
Na ez volt az a kérdés, amire nem tudtam válaszolni. Persze bevillant pár kép. CC ölében fekszem, a betonra hányok... ilyesmik. Nem túl jó emlékek. Az egész este viszont nem állt össze sehogy sem.
- Talán a parkolótól nem messze. De nagyon rosszul voltam. Nem sok mindenre emlékszem. Talán CC tudja. - válaszoltam, mire Ash bólintott, és felállt, majd elindult hátra CC-ékhez. Gondolom beszélni akart vele, így hagytam had menjen. Ezután nem tudtam túl sok mindent kezdeni, így odamentem Jinxx-hez aki pont egyedül volt. Nem sokat beszélgettem vele eddig, gondoltam ideje elkezdeni. Ő éppen az ablak felé merengett, mikor leültem mellé. Ekkor felém fordult, és rám mosolygott.
- Még mindig fáj a fejed? - kérdezte aggódva, azt hiszem jogosan. A homlokom szélén ugyanis egy nagy lila folt éktelenkedett.
- Á már nem olyan vészes - válaszoltam, és megkínáltam csokival, amit el is fogadott. - Na és mizu? Mit csináltatok amíg még nem minket kerestetek?
- Buliztunk egy kicsit, meg ittunk. Néha Ashley elkezdett magyarul beszélni, de rohadt vicces volt. - mondta mire én is elröhögtem magam. Ahogy elképzeltem Ashleyt magyarul beszélni! Miket mondhatott? Csak akkor szoktam magyarul beszélni amikor Mártit vagy apát hívom.
- És mit mondott? - kérdeztem.
- Valami olyasmit hogy "és mi van Petivel", meg hogy "jaj de cukcsi". Bár fogalmam sincs ez mit jelent.
Erre kitört belőlem a nevetés. Ahogy Jinxx mondta az nagyon meggyőző volt. Egész szépen formálja a szavakat. Mikor abbahagytam megint felé fordultam.
- És nem szedtél fel valami VIP csajt? - kérdeztem, és oldalba böktem, de erre mosolyogva megrázta a fejét.
- Ők csak a rocksztárt látják bennünk, és nem elég érettek. Persze ne értsd félre, Ashleynek szerencséje volt veled, de én Sammi óta nem igazán tudok ismerkedni.
- De valamikor csak el kell kezdened! Hiszen biztos van egy lány akivel boldog lehetnél nem?
- Talán - felelte mosolyogva. Sose hittem volna hogy pont neki van nehéz dolga a lányokkal. Bár azt se bánnám ha meleg lenne sőt! Csorgatnám is a nyálamat ha valami cuki fiúval jönne össze. Huh az nagyon aranyos lenne!
Már nem tudom mennyi ideje fantáziálgathattam, de Jinxx megrázta a vállam, én pedig "visszatértem".
- Mi jár a fejedben? - kérdezte gyanakodva.
- Ööö... semmi... - válaszolta zavartan.
Ezután már inkább csak a dolgainkról beszélgettünk. Megdicsérte az új számomat, ami nagyon jól esett.
- És kiről szól? - kérdezte. Nem tudtam kitalálni semmi apró hazugságot, így az igazat mondtam.
- Hát... CC-ről. Még régebben írtam.
- CC-ről? - lepődött meg, én pedig bólogattam. Érezte hogy ezt nem kéne firtatni, így hallgatott, majd a vállamra hajtotta a fejét, és elaludt. Jól ki lehetett fáradva, mert tegnap reggeltől mostanáig fent volt.
Feltettem a fülesemet, és benyomtam a Lost it all-t. Ez a szám mindig megnyugtatott. Főleg Andy hangja. Nemsokára majdnem én is elaludtam, mikor Ashley trappot el mellettem. Feldúltnak tűnt. Hátra néztem oda ahol CC ült, és komoran bámult ki az ablakon. Durva lehetett a beszélgetésük. Ashley duzzogva leült az előttem levő székre, én pedig amennyire tudtam, előre hajoltam hozzá.
- Mi történt? - kérdeztem ő pedig rám nézett, és a szemei szinte villámot szórtak.
- CC elmondta mi történt tegnap este. - mondta - remélem nem igaz.
Majd visszafordult, és nem szólt többet hozzám. A picsába hogy nem tudom mi történt! Már nagyon kíváncsi voltam. Jinxx fejét az ülés támlájára hajtottam, és hátramentem CC-hez. Mellé ültem, és minden bevezetés nélkül letámadtam.
- Mondd el mi történt! - kértem, mire ő lassan rám nézett.
- Nem akarod tudni. - válaszolta egyszerűen, én pedig kezdtem mérges lenni.
- Azt majd én eldöntöm. És most mondd el! - ismételtem, de megrázta a fejét.
- Ha elmondom, számodra minden meg fog változni, és nem akarom hogy magadat hibáztasd. - hárította el. Mielőtt még egyszer megkértem volna, belém fojtotta a szót. - Kár a gőzért, úgysem mondom el.
- De ez nem csak rád tartozik! - mondtam mérgesen, és a szemébe néztem. - Nem fogom hagyni hogy tönkre tedd a kapcsolatom Ashleyvel! - vágtam oda neki durván. Látszólag ez eléggé szíven ütötte, de tartotta magát. Mondani akart valamit, de lenyelte. Csak maga elé bámult, majd elmosolyodott.
- Tegnap még nem így voltál ezzel. - nevette el a mondat végét, és ekkor már tudtam hogy nagy baj van. Megráztam a vállát, és kétségbeestem.
- Mit csináltam? - pánikoltam be hirtelen, ő pedig a szemembe nézett, és durván kimondta.
- Megcsókoltál.
Ekkor a szívem kalapálni kezdett. Féltem hogy ez lesz. Nem akartam... Ashley pedig tudja, mert CC elmondta neki. Te jó ég akkor ezért borult ki! Basszus.... ezt elcsesztem. Hogy tudnám ezt kimagyarázni? CC-nek? És Ashleynek? De még én magam sem tudom mit miért csináltam.
- Mondd el az egészet! - kértem CC-t erőtlenül, ő pedig elmondta az egész sztorit.
2015. február 21., szombat
23. fejezet De az igazság van annyira szép hogy ki is derülhessen?
Az utóbbi pár nap maga volt a pokol. Mindenki a koncertre készült, teljes erőbedobással. Andyék próbáltak, akárcsak én.
De végül a koncert napján, mindannyian felkészültek voltunk. Megbeszéltem Jakeel hogy ő fog kísérni gitáron, amiért nem győztem hálálkodni, hiszen nekik a koncert nem fél óra, hanem egy jó 2 és fél óra lesz. Ki pakoltuk a cuccokat, és a színpad mögé mentünk, ahol nagyon szép ki hely volt kialakítva a VIP vendégeknek és nekünk. Volt egy asztal tele cupcakeekkel, amiből le is nyúltam hármat, és már mentem is bemelegíteni a hangomat. A srácok pedig csak hülyültek, én meg Andy arcát néztem. Még mindig szomorú volt. Láttam rajta. Gyorsan elintéztem egy hívást, és elpróbáltam a dalokat. Már csak pár perc volt a kezdésig, így a színpad melletti kis kijárat oldalában álltam. Ashley odajött hozzám, és megpuszilt.
- Ügyes leszel! - biztatott, nekem pedig mennem kellett, mert kezdés volt. A színpad tele volt füsttel, én pedig kiálltam a közönség elé. Mindenki tapsolt és őrjöngött. Alig hittem el hogy nekem szól a taps. Még alig fogtam fel a helyzetet, felcsendült az egyik dalom introja, és elkezdtem.
Olyan érzés volt amit nem lehet megfogalmazni. Nem tudnám szavakba önteni mennyire boldog voltam. Egyik dalt a másik után énekeltem, néhányan pedig a közönségből velem énekeltek. Tudták a szöveget! Még most se hiszem el!
Elértem az utolsó dalhoz is, és Jake besétált a színpadra. A tömeg még jobban odavolt. Elkezdte játszani a dalt, én pedig énekeltem. Teli torokból. Akkor voltam önmagam.
De véget ért az utolsó dal is. Lesétáltam a színpadról, és amint eltűntem a tömeg szeme elől, Ashley nyakába ugrottam, aki magához ölelt, és megcsókolt.
- Én kis sztárom! - súgta a fülembe, én pedig elröhögtem magam. Andyék is odajöttek hozzám és gratuláltak. Viszont menniük kellett, mert már ők következtek.
Amint kiléptek a színpadra, elrohantam a színpad mögött lévő bejárathoz, és kinyitottam. Nem csalódtam. Juliet volt az. Odarohantam hozzá.
- Gyere siess - ragadtam meg a kezét, és a színpad mellett lévő kijárathoz rángattam. Odaintettem Andynek, aki először nem vett észre, de meglátta Julietet. Először nagyot nézett, de Juliet szívet mutatott neki, ő pedig elmosolyodott. Nagyon aranyos volt. Végre! Tovább énekelte a Coffint, de most több élet volt benne. Visszatért.
Amint vége lett a számnak, leszaladt a színpadról, és megölelte Julietet, aki szintén a nyakába ugrott. Megcsókolták egymást, én pedig elégedetten néztem a jelenetet.
- Szeretlek! - mondta Andy Julietnek.
- Úgy hiányoztál! Kellett egy kis idő amíg rájöttem hogy nem bírom nélküled, de amikor Rose felhívott már biztos voltam benne. - mondta Juliet, Andy pedig felém fordult.
- Te intézkedtél? - kérdezte, én pedig bólogattam. Odajött hozzám és megölelt.
- El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok. - mondta, majd a színpadra rángatott magával.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Te fogod énekelni az In the endet. Megérdemled! - mondta boldogan, és már a mikrofon előtt álltam. Ashley kérdőn nézett Andyre, aki rámosolygott. Még senki se tudott a dologról, csak én és Andy.
Nekem viszont énekelnem kellett. A kedvenc számomat. Annyira jó volt velük zenélni, a közönség pedig őrjöngött. Sose felejtem el azt a napot. A koncert után egy csomóan interjút akartak csinálni velem. Nekem ez még szokatlan volt, a fiúk viszont rutinosan kezelték a helyzetet. Feltettek rengeteg kérdést amikre alig győztem válaszolni. Ezután elmentem kajálni. Láttam hogy a 'VIP cicák' mennyire rányomultak Ashleyre, és csak őket tudtam figyelni. Annyira nyomultak, hogy már én éreztem magam kellemetlenül. Persze a többiek körül is lézengtek, de Andyinek van barátnője, CC társaságát nem igazán keresik az ilyesféle cicababák, Jinxx és Jake pedig úgy tesznek mintha nem vennék észre a csajok közeledését. Ezek a kis ribik persze nem tudták hogy Ashhel járok, mert ugye nem akartuk hogy ránk akadjon a sajtó.
Ekkor CC lépett hozzám, és látta hogy nagyon nézem őket.
- Kit bámulunk? - kérdezte.
- Azt a szőke picsát Ash mellett. - mondtam tök komolyan, mire CC bólogatni kezdett, és már együtt néztük őket. Ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam. Ash talán megelégelte az üresfejű libákat, mert rám mosolygott, és odajött hozzám, aztán átölelt, és megcsókolt. Sajnos csukva volt, a szemem, és nem láttam azoknak a csajoknak a tekintetét, de sejtettem milyen képet vághatnak.
De tudtam hogy mikor vége a csóknak, szembe kell néznünk Ashleyvel azokkal a szenzáció éhes riporterekkel akik csak erre vártak. Túl hamar lett vége a csóknak. Mikor kinyitottam a szemem, CC már nem állt mellettem. Elment, mintha ott se lett volna.
- Semmi baj nem lesz. - nyugtatott Ashley és megragadta a kezem. Szinte azonnal odacsődült hozzánk egy halomnyi riporter, és kérdezgetni kezdtek. Fogalmam se volt hova figyeljek. Alig bírtam válaszolni, de Ash állta a sarat. Nem tálalt ki semmit, hanem ügyesen elterelte a kérdéseket. Mindenki tőlem várt magyarázatot. Már láttam is mivel lesznek tele az újságok. 'A 16 éves fruska aki összeszűrte a levet a managerével.' Na basszus...
Mikor levakartuk magunkról az újságírókat, kissé mérges lettem rá.
- Van fogalmad róla hogy mit csináltál? - kérdeztem.
- Muszáj volt. Nem titkolhatjuk el örökre.
- De igen! - kiabáltam karba tett kézzel. - Vagy ha nem örökre, akkor még egy jó ideig. De te inkább megaláztál. - mondtam, és elfordultam tőle. Kimentem a színpad mögül, de ő utánam jött.
- Várj már! Jobb lett volna ha véletlenül derül ki mikor egy paparazzi lekap minket? - mondta - Vagy ha valami őrült rajongó kideríti? Nem jobb úgy hogy felvállaljuk egymást? - mondta, és hátulról átölelt. Igaza volt.
- Szóval csak hagyjuk had csüngjön mindenki azon hogy milyen a magánéletünk? - mondtam halkan. Ő pedig a vállamra hajtotta a fejét.
- Nem érdekel hogy ki mit mond elég ha mi tudjuk az igazat.
- De az igazság van annyira szép, hogy ki is derülhessen? - kérdeztem, de nem felelt. Egyáltalán nem mondható egy mesebeli szerelmi történetnek az ahogy mi egymásra találtunk. Ráadásul ha kiderül CC is nyakig szarban lesz.
Visszamentünk a srácokhoz, akik már ünnepeltek. Juliet és Andy szinte szárnyaltak. Annyira jó volt rájuk nézni. Estig buliztunk én pedig leittam magam. Nagyon. Annyira hogy nem is emlékeztem a történtekre. Másnap reggel pedig úgy keltem fel, ahogy senkinek sem kívánom.
De végül a koncert napján, mindannyian felkészültek voltunk. Megbeszéltem Jakeel hogy ő fog kísérni gitáron, amiért nem győztem hálálkodni, hiszen nekik a koncert nem fél óra, hanem egy jó 2 és fél óra lesz. Ki pakoltuk a cuccokat, és a színpad mögé mentünk, ahol nagyon szép ki hely volt kialakítva a VIP vendégeknek és nekünk. Volt egy asztal tele cupcakeekkel, amiből le is nyúltam hármat, és már mentem is bemelegíteni a hangomat. A srácok pedig csak hülyültek, én meg Andy arcát néztem. Még mindig szomorú volt. Láttam rajta. Gyorsan elintéztem egy hívást, és elpróbáltam a dalokat. Már csak pár perc volt a kezdésig, így a színpad melletti kis kijárat oldalában álltam. Ashley odajött hozzám, és megpuszilt.
- Ügyes leszel! - biztatott, nekem pedig mennem kellett, mert kezdés volt. A színpad tele volt füsttel, én pedig kiálltam a közönség elé. Mindenki tapsolt és őrjöngött. Alig hittem el hogy nekem szól a taps. Még alig fogtam fel a helyzetet, felcsendült az egyik dalom introja, és elkezdtem.
Olyan érzés volt amit nem lehet megfogalmazni. Nem tudnám szavakba önteni mennyire boldog voltam. Egyik dalt a másik után énekeltem, néhányan pedig a közönségből velem énekeltek. Tudták a szöveget! Még most se hiszem el!
Elértem az utolsó dalhoz is, és Jake besétált a színpadra. A tömeg még jobban odavolt. Elkezdte játszani a dalt, én pedig énekeltem. Teli torokból. Akkor voltam önmagam.
De véget ért az utolsó dal is. Lesétáltam a színpadról, és amint eltűntem a tömeg szeme elől, Ashley nyakába ugrottam, aki magához ölelt, és megcsókolt.
- Én kis sztárom! - súgta a fülembe, én pedig elröhögtem magam. Andyék is odajöttek hozzám és gratuláltak. Viszont menniük kellett, mert már ők következtek.
Amint kiléptek a színpadra, elrohantam a színpad mögött lévő bejárathoz, és kinyitottam. Nem csalódtam. Juliet volt az. Odarohantam hozzá.
- Gyere siess - ragadtam meg a kezét, és a színpad mellett lévő kijárathoz rángattam. Odaintettem Andynek, aki először nem vett észre, de meglátta Julietet. Először nagyot nézett, de Juliet szívet mutatott neki, ő pedig elmosolyodott. Nagyon aranyos volt. Végre! Tovább énekelte a Coffint, de most több élet volt benne. Visszatért.
Amint vége lett a számnak, leszaladt a színpadról, és megölelte Julietet, aki szintén a nyakába ugrott. Megcsókolták egymást, én pedig elégedetten néztem a jelenetet.
- Szeretlek! - mondta Andy Julietnek.
- Úgy hiányoztál! Kellett egy kis idő amíg rájöttem hogy nem bírom nélküled, de amikor Rose felhívott már biztos voltam benne. - mondta Juliet, Andy pedig felém fordult.
- Te intézkedtél? - kérdezte, én pedig bólogattam. Odajött hozzám és megölelt.
- El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok. - mondta, majd a színpadra rángatott magával.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Te fogod énekelni az In the endet. Megérdemled! - mondta boldogan, és már a mikrofon előtt álltam. Ashley kérdőn nézett Andyre, aki rámosolygott. Még senki se tudott a dologról, csak én és Andy.
Nekem viszont énekelnem kellett. A kedvenc számomat. Annyira jó volt velük zenélni, a közönség pedig őrjöngött. Sose felejtem el azt a napot. A koncert után egy csomóan interjút akartak csinálni velem. Nekem ez még szokatlan volt, a fiúk viszont rutinosan kezelték a helyzetet. Feltettek rengeteg kérdést amikre alig győztem válaszolni. Ezután elmentem kajálni. Láttam hogy a 'VIP cicák' mennyire rányomultak Ashleyre, és csak őket tudtam figyelni. Annyira nyomultak, hogy már én éreztem magam kellemetlenül. Persze a többiek körül is lézengtek, de Andyinek van barátnője, CC társaságát nem igazán keresik az ilyesféle cicababák, Jinxx és Jake pedig úgy tesznek mintha nem vennék észre a csajok közeledését. Ezek a kis ribik persze nem tudták hogy Ashhel járok, mert ugye nem akartuk hogy ránk akadjon a sajtó.
Ekkor CC lépett hozzám, és látta hogy nagyon nézem őket.
- Kit bámulunk? - kérdezte.
- Azt a szőke picsát Ash mellett. - mondtam tök komolyan, mire CC bólogatni kezdett, és már együtt néztük őket. Ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam. Ash talán megelégelte az üresfejű libákat, mert rám mosolygott, és odajött hozzám, aztán átölelt, és megcsókolt. Sajnos csukva volt, a szemem, és nem láttam azoknak a csajoknak a tekintetét, de sejtettem milyen képet vághatnak.
De tudtam hogy mikor vége a csóknak, szembe kell néznünk Ashleyvel azokkal a szenzáció éhes riporterekkel akik csak erre vártak. Túl hamar lett vége a csóknak. Mikor kinyitottam a szemem, CC már nem állt mellettem. Elment, mintha ott se lett volna.
- Semmi baj nem lesz. - nyugtatott Ashley és megragadta a kezem. Szinte azonnal odacsődült hozzánk egy halomnyi riporter, és kérdezgetni kezdtek. Fogalmam se volt hova figyeljek. Alig bírtam válaszolni, de Ash állta a sarat. Nem tálalt ki semmit, hanem ügyesen elterelte a kérdéseket. Mindenki tőlem várt magyarázatot. Már láttam is mivel lesznek tele az újságok. 'A 16 éves fruska aki összeszűrte a levet a managerével.' Na basszus...
Mikor levakartuk magunkról az újságírókat, kissé mérges lettem rá.
- Van fogalmad róla hogy mit csináltál? - kérdeztem.
- Muszáj volt. Nem titkolhatjuk el örökre.
- De igen! - kiabáltam karba tett kézzel. - Vagy ha nem örökre, akkor még egy jó ideig. De te inkább megaláztál. - mondtam, és elfordultam tőle. Kimentem a színpad mögül, de ő utánam jött.
- Várj már! Jobb lett volna ha véletlenül derül ki mikor egy paparazzi lekap minket? - mondta - Vagy ha valami őrült rajongó kideríti? Nem jobb úgy hogy felvállaljuk egymást? - mondta, és hátulról átölelt. Igaza volt.
- Szóval csak hagyjuk had csüngjön mindenki azon hogy milyen a magánéletünk? - mondtam halkan. Ő pedig a vállamra hajtotta a fejét.
- Nem érdekel hogy ki mit mond elég ha mi tudjuk az igazat.
- De az igazság van annyira szép, hogy ki is derülhessen? - kérdeztem, de nem felelt. Egyáltalán nem mondható egy mesebeli szerelmi történetnek az ahogy mi egymásra találtunk. Ráadásul ha kiderül CC is nyakig szarban lesz.
Visszamentünk a srácokhoz, akik már ünnepeltek. Juliet és Andy szinte szárnyaltak. Annyira jó volt rájuk nézni. Estig buliztunk én pedig leittam magam. Nagyon. Annyira hogy nem is emlékeztem a történtekre. Másnap reggel pedig úgy keltem fel, ahogy senkinek sem kívánom.
2015. február 20., péntek
22. fejezet Váratlan események
Másnap Andy és CC hazament. Már mindketten jól voltak. Mielőtt Andy elment volna Ashleyvel megbeszélték a dolgokat. Ashley persze nem haragudott rá.
Ezután viszont le kellett üljek beszélni Ashhel, ugyanis meg kellett szerveznünk az első koncertemet. Mivel a BVB úgyis itt koncertezik jelenleg, felajánlotta, hogy lehetnék az 'elő zenekaruk'. Azonnal igent mondtam, mert így legalább garantáltan lesz közönség. Nem is beszélve a szabadtéri színpadról, ami egyébként hatalmas. De jó szervezés kell mindehez. Ráadásul most fog megjelenni a legújabb albumuk, így ez a koncert lesz a premier.
El kellett készítenem a menettervemet, aminek bele kellett férnie fél órába. Nehéz feladatnak ígérkezett. Napokig terveztem a fellépésem, a stylingomat, és az outfitemet. Ashley pedig végig segített, de a legfontosabb az volt hogy beszéljek Jakeel. Írtam egy új dalt, amiben csak ő és a tudása segíthetett. Be is mentem a stúdióba, és felhívtam őt is.
- Miről lenne szó? - kérdezte.
- Az új dalomról. - mondtam már a stúdióban. És Jake odaadta a gitárját. Egyszer eljátszottam neki, ő pedig azonnal meg is jegyezte. Vissza is tudta játszani, de pár helyen változtatott. Szebbek lettek benne a harmóniák, és sokkal dinamikusabb lett, de megmaradt az alap.
- Nagyon szép. - mondta mosolyogva. - A koncerten már elő akarod adni?
- Igen. - mosolyogtam rá. - Ezt tervezem finálénak.
- Elénekled nekem?
- Persze! - lelkesedtem, és már a mikrofon elé is álltam, ő pedig a kezébe vette a gitárt. Elkezdett játszani, én pedig énekelni kezdtem. A dalom CC-ről szólt. Még korábban írtam, de még mindig szenvedélyesen tudtam énekelni. Teli torokból és a szívem mélyéről énekeltem arról hogy mennyire sajnálom amit CCvel tettem. Bár nem említettem benne a nevét.
Hamar vége lett a dalnak, és Jakenek mennie kellett. Odaadta a dal felvételét a változtatásokkal. És el is indult a próbaterembe, mert ott kellett gyakorolnia a srácoknak a koncertre. Sajnáltam őket. Nagyon sok munkával járt ez a fellépés. Ashley általában amint hazaért elvágódott az ágyon, és el is aludt percekkel később. Jakeen is láttam hogy eléggé el van már fáradva.
Mivel már korábban elintéztem a dolgaimat, így volt időm agyalni azon, hogy hogyan is segíthetnék Andynek. Beszélnem kellett Juliettel, de nem volt meg a száma. Ki kellett találjak egy haditervet hogy hogyan is szerezzem meg. Támadt is egy jó ötletem. Felcsörögtem CCt, aki csak kb tíz perc múlva vette fel.
- Mondd gyorsan. - szólt bele kérdezés nélkül.
- Megtennéd nekem hogy elcsórod Andy telefonját és lediktálod Juliet számát? - kérdeztem, ahogy mondta, 'gyorsan'.
- Mi van? - értetlenkedett.
- Nincs kérdés, jössz nekem egyel! - mondtam. Mire sóhajtott.
- Na jó rendben mindjárt visszahívlak.
Majd letette. Ezalatt elmentem egy étterembe, és vettem kaját elvitelre. Gondoltam meglepem Ashleyt egy vacsival, hátha attól jobb kedve lesz. Mikor már haza értem akkor hívott vissza CC.
- Megvan a száma, átküldöm smsben.
- Oh remek köszi - lelkendeztem. - Most én jövök neked egyel! - mondtam neki, mire halkan elnevette magát.
- Azt hiszem már tudom is mit kérek. - mondta, majd letette.
El is felejtettem az utolsó mondatát, már hívtam is Julietet. Sokára vette fel.
- Haló? - szólt bele.
- Szia Rose vagyok, és beszélnünk kell!
Ezután viszont le kellett üljek beszélni Ashhel, ugyanis meg kellett szerveznünk az első koncertemet. Mivel a BVB úgyis itt koncertezik jelenleg, felajánlotta, hogy lehetnék az 'elő zenekaruk'. Azonnal igent mondtam, mert így legalább garantáltan lesz közönség. Nem is beszélve a szabadtéri színpadról, ami egyébként hatalmas. De jó szervezés kell mindehez. Ráadásul most fog megjelenni a legújabb albumuk, így ez a koncert lesz a premier.
El kellett készítenem a menettervemet, aminek bele kellett férnie fél órába. Nehéz feladatnak ígérkezett. Napokig terveztem a fellépésem, a stylingomat, és az outfitemet. Ashley pedig végig segített, de a legfontosabb az volt hogy beszéljek Jakeel. Írtam egy új dalt, amiben csak ő és a tudása segíthetett. Be is mentem a stúdióba, és felhívtam őt is.
- Miről lenne szó? - kérdezte.
- Az új dalomról. - mondtam már a stúdióban. És Jake odaadta a gitárját. Egyszer eljátszottam neki, ő pedig azonnal meg is jegyezte. Vissza is tudta játszani, de pár helyen változtatott. Szebbek lettek benne a harmóniák, és sokkal dinamikusabb lett, de megmaradt az alap.
- Nagyon szép. - mondta mosolyogva. - A koncerten már elő akarod adni?
- Igen. - mosolyogtam rá. - Ezt tervezem finálénak.
- Elénekled nekem?
- Persze! - lelkesedtem, és már a mikrofon elé is álltam, ő pedig a kezébe vette a gitárt. Elkezdett játszani, én pedig énekelni kezdtem. A dalom CC-ről szólt. Még korábban írtam, de még mindig szenvedélyesen tudtam énekelni. Teli torokból és a szívem mélyéről énekeltem arról hogy mennyire sajnálom amit CCvel tettem. Bár nem említettem benne a nevét.
Hamar vége lett a dalnak, és Jakenek mennie kellett. Odaadta a dal felvételét a változtatásokkal. És el is indult a próbaterembe, mert ott kellett gyakorolnia a srácoknak a koncertre. Sajnáltam őket. Nagyon sok munkával járt ez a fellépés. Ashley általában amint hazaért elvágódott az ágyon, és el is aludt percekkel később. Jakeen is láttam hogy eléggé el van már fáradva.
Mivel már korábban elintéztem a dolgaimat, így volt időm agyalni azon, hogy hogyan is segíthetnék Andynek. Beszélnem kellett Juliettel, de nem volt meg a száma. Ki kellett találjak egy haditervet hogy hogyan is szerezzem meg. Támadt is egy jó ötletem. Felcsörögtem CCt, aki csak kb tíz perc múlva vette fel.
- Mondd gyorsan. - szólt bele kérdezés nélkül.
- Megtennéd nekem hogy elcsórod Andy telefonját és lediktálod Juliet számát? - kérdeztem, ahogy mondta, 'gyorsan'.
- Mi van? - értetlenkedett.
- Nincs kérdés, jössz nekem egyel! - mondtam. Mire sóhajtott.
- Na jó rendben mindjárt visszahívlak.
Majd letette. Ezalatt elmentem egy étterembe, és vettem kaját elvitelre. Gondoltam meglepem Ashleyt egy vacsival, hátha attól jobb kedve lesz. Mikor már haza értem akkor hívott vissza CC.
- Megvan a száma, átküldöm smsben.
- Oh remek köszi - lelkendeztem. - Most én jövök neked egyel! - mondtam neki, mire halkan elnevette magát.
- Azt hiszem már tudom is mit kérek. - mondta, majd letette.
El is felejtettem az utolsó mondatát, már hívtam is Julietet. Sokára vette fel.
- Haló? - szólt bele.
- Szia Rose vagyok, és beszélnünk kell!
2015. február 18., szerda
21. fejezet Átvészeltük ezt az éjszakát is
Beléptem a fürdőbe, és reflexből a kádra néztem. Andy szótlanul ült, de nem aludt el. Benyúltam a kádba és leeresztettem a vizet mire megszólalt.
- Aki az előbb bejött az Ashley volt? - kérdezte félve, én pedig halványan és szomorúan elmosolyodtam. Bólogattam és odatérdeltem mellé. Ő a kezébe temette az arcát, én pedig megsimogattam a karját. Nagyon aranyos volt. Mintha egy yaoiban lettem volna. Pár percig így ültünk, mikor hirtelen kifakadt.
- Az előbb lesmároltam a legjobb haveromat, és fel se tűnt... Mi a franc van velem?! - mondta sírós hangon, én pedig megöleltem. Sírt. De végül is megértem. Elvesztette a barátnőjét, és talán elveszíti Ashleyt is. Remegett, és a karjaimba borult.
- Rendben lesz minden hidd el! - vigasztaltam, de ő csak zokogott. Meg akartam vigasztalni, de nem tehettem túl sokat. Beszélnem kellett Ashleyvel. Most csak ő segíthetett Andyn. Lassan ugyan, de végül megnyugodott, és elengedett. Tiszta víz lettem, de nem bántam. Most nem ez volt a lényeg. Végignéztem Andyn. Rá kellett jöjjek, hogy még mindig meztelen. Remek... Ő látszólag nem volt zavarban, ugyanis úgy ült mintha ezt a tényt teljesen figyelmen kívül hagyná. Elpirultam, felálltam a kád mellől, és az ajtó felé indultam.
- Ööö... nem akarsz felöltözni? - kérdeztem. Andy rám emelte a tekintetét, aztán végig nézett magán.
- Nem, jó így. - válaszolta bólogatva, én pedig nevetve kimentem a fürdőből.
Elhatároztam, hogy segítek neki visszaszerezni Julietet. Bár még nem tudtam hogyan, de először Ashleyvel kellett beszélnem. Talán ő valamennyire többet tud a helyzetről. Durva szakítás lehetett, ha Andy füvet szívott miatta 7 napon keresztül. Bár nem hinném hogy az ő ötlete lett volna. Valószínűleg CC hozta neki. Ezért még jól le lesz cseszve.
Lesétáltam a lépcsőn, és bementem a lenti fürdőbe is. CC viszont akkorra már elaludt. Aztán jött a baj. Nem tudtam leengedni a vizet, mert pont a dugón fetrengett. Klassz. Most hagyjam ázniitt reggelig? Inkább megpróbáltam kiügyeskedni a dolgot. Benyúltam a kádba és arrébb lökdöstem. Sajnos erre felébredt.
- Te most a seggemben turkálsz? - kérdezte félálomban, de pechemre nagyon úgy nézett ki a helyzet. Basszus... Azonnal kirántottam a kezem a vízből és rávertem egyet CC fejére.
- ÁÁÁ ezt miért kaptam? - kérdezte nyafogva.
- Mert megkértelek hogy segíts Andynek, erre meg hoztál neki egy kiló füvet!!! - kiabáltam rá.
- De legalább hatott.
- Dehogy hatott! Az előbb a vállamon sírt! Ezt jól megcsináltad!
- Nagyon kiakadt? - kérdezte aggódva.
- Igen - feleltem őszintén, és neki dobtam a törülközőjét. Már majdnem kimentem, mikor utánam szólt.
- Sajnálom - mondta. - Nem akartam neki rosszat te is tudod!
Ezután kiszállt a kádból, és magára kapta a törülközőt. Utánam jött és elkapta a kezem.
- Ne csináld már! Segítek rendbe hozni a dolgokat. - próbálkozott. Maga felé fordított és rám mosolygott. Igyekeztem rá szúrósan nézni, de nem ment sokáig. Végül én is elmosolyodtam, mégis megpróbáltam eljátszani a sértődöttet.
- És mivel teszed jóvá a történteket? - kérdeztem.
- Amivel csak szeretnéd!
- Akkor menj és takarítsd fel a konyhát - röhögtem rajta, de nem ellenkezett, sőt kisfiúsan mosolygott rám.
- Ahogy parancsolja úrnőm! - mondta ő is röhögve. Bólintottam egyet, majd felmentem a szobába, CC pedig a felmosóért ment. Bár akkor már hajnali 3 volt. Bementem Ashley szobájába. Akkor az ágyban ült, és a mobiljával babrált. Nagyon álmosnak tűnt, de mégis tartotta magát ígéretéhez, miszerint nem alszik el nélkülem. Amint beléptem, felnézett rám, és eltette a telefont. Rám mosolygott, én pedig visszamosolyogtam rá. Nagyon megható volt.
Leültem az ágyra, ő pedig letette a fejét a párnájára, és onnan nézett. Megsimítottam a haját, és megfogtam a kezét. Kissé elgondolkodtam, ő pedig ezt kihasználva maga mellé döntött. Nevettem rajta, ő pedig megpuszilta az arcom. Pont szemben feküdtünk egymással. Végig simított az ajkaimon, majd a kulcscsontomon. Megsimította a derekamat is, és közelebb húzott magához. Megcsókolt. Olyan édes csókja volt, hogy beleremegtem. Megérezte, és egyre szenvedélyesebben csinálta, de megállítottam.
- Most fáradt vagyok hozzá bocsi... - húztam a számat. De ő csak tovább ölelt.
- Majd bepótoljuk - lehelte a nyakamba, és elaludt. Éreztem minden lélegzet vételét. Minden apró mozdulatát. A szívverését. Kicsit elgondolkodtam. Felötlött bennem egy kérdés.
Hogy jutottunk el idáig? Mivel érdemeltem ki ennyi törődést, és szeretetet? Ilyen gondolatokkal aludtam el, Ash ölelésébe burkolózva. The life is beautiful.
- Aki az előbb bejött az Ashley volt? - kérdezte félve, én pedig halványan és szomorúan elmosolyodtam. Bólogattam és odatérdeltem mellé. Ő a kezébe temette az arcát, én pedig megsimogattam a karját. Nagyon aranyos volt. Mintha egy yaoiban lettem volna. Pár percig így ültünk, mikor hirtelen kifakadt.
- Az előbb lesmároltam a legjobb haveromat, és fel se tűnt... Mi a franc van velem?! - mondta sírós hangon, én pedig megöleltem. Sírt. De végül is megértem. Elvesztette a barátnőjét, és talán elveszíti Ashleyt is. Remegett, és a karjaimba borult.
- Rendben lesz minden hidd el! - vigasztaltam, de ő csak zokogott. Meg akartam vigasztalni, de nem tehettem túl sokat. Beszélnem kellett Ashleyvel. Most csak ő segíthetett Andyn. Lassan ugyan, de végül megnyugodott, és elengedett. Tiszta víz lettem, de nem bántam. Most nem ez volt a lényeg. Végignéztem Andyn. Rá kellett jöjjek, hogy még mindig meztelen. Remek... Ő látszólag nem volt zavarban, ugyanis úgy ült mintha ezt a tényt teljesen figyelmen kívül hagyná. Elpirultam, felálltam a kád mellől, és az ajtó felé indultam.
- Ööö... nem akarsz felöltözni? - kérdeztem. Andy rám emelte a tekintetét, aztán végig nézett magán.
- Nem, jó így. - válaszolta bólogatva, én pedig nevetve kimentem a fürdőből.
Elhatároztam, hogy segítek neki visszaszerezni Julietet. Bár még nem tudtam hogyan, de először Ashleyvel kellett beszélnem. Talán ő valamennyire többet tud a helyzetről. Durva szakítás lehetett, ha Andy füvet szívott miatta 7 napon keresztül. Bár nem hinném hogy az ő ötlete lett volna. Valószínűleg CC hozta neki. Ezért még jól le lesz cseszve.
Lesétáltam a lépcsőn, és bementem a lenti fürdőbe is. CC viszont akkorra már elaludt. Aztán jött a baj. Nem tudtam leengedni a vizet, mert pont a dugón fetrengett. Klassz. Most hagyjam ázniitt reggelig? Inkább megpróbáltam kiügyeskedni a dolgot. Benyúltam a kádba és arrébb lökdöstem. Sajnos erre felébredt.
- Te most a seggemben turkálsz? - kérdezte félálomban, de pechemre nagyon úgy nézett ki a helyzet. Basszus... Azonnal kirántottam a kezem a vízből és rávertem egyet CC fejére.
- ÁÁÁ ezt miért kaptam? - kérdezte nyafogva.
- Mert megkértelek hogy segíts Andynek, erre meg hoztál neki egy kiló füvet!!! - kiabáltam rá.
- De legalább hatott.
- Dehogy hatott! Az előbb a vállamon sírt! Ezt jól megcsináltad!
- Nagyon kiakadt? - kérdezte aggódva.
- Igen - feleltem őszintén, és neki dobtam a törülközőjét. Már majdnem kimentem, mikor utánam szólt.
- Sajnálom - mondta. - Nem akartam neki rosszat te is tudod!
Ezután kiszállt a kádból, és magára kapta a törülközőt. Utánam jött és elkapta a kezem.
- Ne csináld már! Segítek rendbe hozni a dolgokat. - próbálkozott. Maga felé fordított és rám mosolygott. Igyekeztem rá szúrósan nézni, de nem ment sokáig. Végül én is elmosolyodtam, mégis megpróbáltam eljátszani a sértődöttet.
- És mivel teszed jóvá a történteket? - kérdeztem.
- Amivel csak szeretnéd!
- Akkor menj és takarítsd fel a konyhát - röhögtem rajta, de nem ellenkezett, sőt kisfiúsan mosolygott rám.
- Ahogy parancsolja úrnőm! - mondta ő is röhögve. Bólintottam egyet, majd felmentem a szobába, CC pedig a felmosóért ment. Bár akkor már hajnali 3 volt. Bementem Ashley szobájába. Akkor az ágyban ült, és a mobiljával babrált. Nagyon álmosnak tűnt, de mégis tartotta magát ígéretéhez, miszerint nem alszik el nélkülem. Amint beléptem, felnézett rám, és eltette a telefont. Rám mosolygott, én pedig visszamosolyogtam rá. Nagyon megható volt.
Leültem az ágyra, ő pedig letette a fejét a párnájára, és onnan nézett. Megsimítottam a haját, és megfogtam a kezét. Kissé elgondolkodtam, ő pedig ezt kihasználva maga mellé döntött. Nevettem rajta, ő pedig megpuszilta az arcom. Pont szemben feküdtünk egymással. Végig simított az ajkaimon, majd a kulcscsontomon. Megsimította a derekamat is, és közelebb húzott magához. Megcsókolt. Olyan édes csókja volt, hogy beleremegtem. Megérezte, és egyre szenvedélyesebben csinálta, de megállítottam.
- Most fáradt vagyok hozzá bocsi... - húztam a számat. De ő csak tovább ölelt.
- Majd bepótoljuk - lehelte a nyakamba, és elaludt. Éreztem minden lélegzet vételét. Minden apró mozdulatát. A szívverését. Kicsit elgondolkodtam. Felötlött bennem egy kérdés.
Hogy jutottunk el idáig? Mivel érdemeltem ki ennyi törődést, és szeretetet? Ilyen gondolatokkal aludtam el, Ash ölelésébe burkolózva. The life is beautiful.
2015. február 17., kedd
20. fejezet Ez most komoly?
Pár perc múlva felkeltem. Nem volt túl kényelmes a kis műanyag szék amin ültem, de mégsem ez keltett fel. CC iszonyú hangosan horkolt. Már jó ideje ott ázott a kádban, és konkrétan úgy nézett ki mint egy hobó. Pár napos borostával, zsíros hajjal, és állott szájszaggal, akár ki is állhatott volna az utcára koldulni. Megcsóváltam a fejem, és elmosolyodtam. Hihetetlen ez a srác! - gondoltam. Képes volt ilyen messzire elmenni, csak azért hogy Andy végre mosolyogjon. Mondjuk a fű nem volt a legjobb ötlet, de legalább megpróbálta.
Megsimogattam a haját, majd kimentem, és leszaladtam a konyhába. Kíváncsi voltam, hogy Ashley már 'végzett'-e. Ahogy leértem, meg is pillantottam. A ruhája csurom vizes volt, és gondterhelten bámult maga elé. Először arra tippeltem, hogy megrázó volt számára Andyt levetkőztetni, így már le is huppantam mellé, és neki szegeztem a kérdést.
- Nos, kérdezném hogy történt-e valami, de mivel úgy tűnik ruhában volt kedved fürdeni, így ez teljesen biztos, szóval had halljam - mosolyogtam rá.
Ő először hallgatott, majd megfogta a kezeimet, és lesütötte a tekintetét. Láttam rajta hogy nagyon keresi a jó szavakat.
- Ne akadj ki...... de..... volt valami..... szóval volt valami Andyvel - bökte ki nagy nehezen.
- Mire gondolsz?
- Hát.... Basszus..... Oké kérlek hallgass végig és ne ítélj el. Megértem ha mérges leszel de.....
- Nyögd már ki! - vágtam közbe türelmetlenül, de közben végig biztattam őt egy kedves mosollyal. Ő erre a szemembe nézett és végül kimondta.
- Megcsókolt. - mondta ki nehezen, nekem pedig felcsillant a szemem.
- Tényleg? - kérdeztem lelkesen.
- Igen.... Na várjunk csak! Te meg miért örülsz ennek? - értetlenkedett, én pedig perverz félmosolyra húztam a szám.
- Nyilván nem örülök, mert járunk, és megcsaltál! Viszont - emeltem fel a mutató ujjam - tudom hogy nem tehetsz róla, és imádom a yaoit. Így hát részleteket kérek!
Elmesélte a dolgokat töviről-hegyire, én pedig figyelmesen hallgattam.
- Aztán felállt neki érted? Rám! Te jó isten! - akadt ki rendesen. A kezébe temette az arcát, én pedig halkan elnevettem magam. Nagyon aranyos volt.
- Semmi baj! Koki volt. De akkor csak megcsókolt?
- Csak?!
- Nem volt más ezeken kívül?
- Szerencsére nem. De nagyon para volt. Rendesen kiborultam.... és CC-vel mi volt? - váltott témát azonnal, én pedig megvontam a vállam.
- Szerintem nem lesz gond. Kicsit még rosszul van, de alszik mint a bunda. Horkol is rendesen! Bár eleinte nehéz volt beleerőltetni a kádba... - mondtam nyugodtan, Ashley pedig felkapta a fejét, és kérdőn bámult rám.
- Mi van? - akadt ki azonnal, én pedig csak elröhögtem magam.
- Csak annyira zöldség volt, hogy segítenem kellett neki. Nyugi teljesen KO volt, és szinte rögtön elaludt.
Végül ő is elröhögte magát. Hát mit ne mondjak, egy kicsit furcsa volt egy olyan házba hazajönnünk, ahol két füves hugyos idióta fekszik. De mi meg tudtunk birkózni a helyzettel. Erősek voltunk, bár láttam Ashleyen, hogy most eléggé ideges, így felküldtem aludni. Felmentem vele a szobájába, ő pedig levette a vizes cuccait. Hoztam neki törülközőt, és mikor visszamentem az ablak előtt állt. Merengő arccal bámulta a kertet, haját pedig az őszi szél fújta. Odaléptem hozzá és hátulról átöleltem. A dereka köré csavartam a törülközőt, mire felém fordult.
- Nem maradsz itt velem? - kérdezte, én viszont megráztam a fejem.
- Fel kell töröljem a konyhát, mert ilyen bűzben nem tudok aludni. Na meg leengedem a vizet az alól a két idióta alól. Majd később jövök.
- De nélküled nem alszom el. - makacskodott.
Megígértem neki, hogy nemsokára jövök. Először Andyhez mentem, és olyasmi történt, amire nem is számítottam....
Megsimogattam a haját, majd kimentem, és leszaladtam a konyhába. Kíváncsi voltam, hogy Ashley már 'végzett'-e. Ahogy leértem, meg is pillantottam. A ruhája csurom vizes volt, és gondterhelten bámult maga elé. Először arra tippeltem, hogy megrázó volt számára Andyt levetkőztetni, így már le is huppantam mellé, és neki szegeztem a kérdést.
- Nos, kérdezném hogy történt-e valami, de mivel úgy tűnik ruhában volt kedved fürdeni, így ez teljesen biztos, szóval had halljam - mosolyogtam rá.
Ő először hallgatott, majd megfogta a kezeimet, és lesütötte a tekintetét. Láttam rajta hogy nagyon keresi a jó szavakat.
- Ne akadj ki...... de..... volt valami..... szóval volt valami Andyvel - bökte ki nagy nehezen.
- Mire gondolsz?
- Hát.... Basszus..... Oké kérlek hallgass végig és ne ítélj el. Megértem ha mérges leszel de.....
- Nyögd már ki! - vágtam közbe türelmetlenül, de közben végig biztattam őt egy kedves mosollyal. Ő erre a szemembe nézett és végül kimondta.
- Megcsókolt. - mondta ki nehezen, nekem pedig felcsillant a szemem.
- Tényleg? - kérdeztem lelkesen.
- Igen.... Na várjunk csak! Te meg miért örülsz ennek? - értetlenkedett, én pedig perverz félmosolyra húztam a szám.
- Nyilván nem örülök, mert járunk, és megcsaltál! Viszont - emeltem fel a mutató ujjam - tudom hogy nem tehetsz róla, és imádom a yaoit. Így hát részleteket kérek!
Elmesélte a dolgokat töviről-hegyire, én pedig figyelmesen hallgattam.
- Aztán felállt neki érted? Rám! Te jó isten! - akadt ki rendesen. A kezébe temette az arcát, én pedig halkan elnevettem magam. Nagyon aranyos volt.
- Semmi baj! Koki volt. De akkor csak megcsókolt?
- Csak?!
- Nem volt más ezeken kívül?
- Szerencsére nem. De nagyon para volt. Rendesen kiborultam.... és CC-vel mi volt? - váltott témát azonnal, én pedig megvontam a vállam.
- Szerintem nem lesz gond. Kicsit még rosszul van, de alszik mint a bunda. Horkol is rendesen! Bár eleinte nehéz volt beleerőltetni a kádba... - mondtam nyugodtan, Ashley pedig felkapta a fejét, és kérdőn bámult rám.
- Mi van? - akadt ki azonnal, én pedig csak elröhögtem magam.
- Csak annyira zöldség volt, hogy segítenem kellett neki. Nyugi teljesen KO volt, és szinte rögtön elaludt.
Végül ő is elröhögte magát. Hát mit ne mondjak, egy kicsit furcsa volt egy olyan házba hazajönnünk, ahol két füves hugyos idióta fekszik. De mi meg tudtunk birkózni a helyzettel. Erősek voltunk, bár láttam Ashleyen, hogy most eléggé ideges, így felküldtem aludni. Felmentem vele a szobájába, ő pedig levette a vizes cuccait. Hoztam neki törülközőt, és mikor visszamentem az ablak előtt állt. Merengő arccal bámulta a kertet, haját pedig az őszi szél fújta. Odaléptem hozzá és hátulról átöleltem. A dereka köré csavartam a törülközőt, mire felém fordult.
- Nem maradsz itt velem? - kérdezte, én viszont megráztam a fejem.
- Fel kell töröljem a konyhát, mert ilyen bűzben nem tudok aludni. Na meg leengedem a vizet az alól a két idióta alól. Majd később jövök.
- De nélküled nem alszom el. - makacskodott.
Megígértem neki, hogy nemsokára jövök. Először Andyhez mentem, és olyasmi történt, amire nem is számítottam....
19. fejezet Andy mit csinálsz?
*Bocsi a késésért!*
Ne sokáig fetrenghettünk, mert kezdtünk mi is átázni (CC-ék pisijében fúúúúúúj!), így felrángattuk a srácokat. Ash Andyt vitte a fenti fürdőbe, én pedig CC-t a lentibe. Alig bírtam magam után ráncigálni, ugyanis végig a a földön húztam, és nagyon nehéz volt. Aztán jöhetett a neheze: le kellett vetkőztetnem, és bevágnom a kádba. Valahogy nem jöttem zavarba, mert CC agyilag teljesen zöldség volt, és csak néhány dolgot tudott mondani.
- Mit csinálsz? - kérdezte, mikor a pólóját rángattam le.
- Levetkőztetlek, hogy meg tudj fürdeni - válaszoltam nyugodtan.
- Te nem jössz velem?
- Nem.
- Miért? - nyafogott.
- Talán mert bűzlesz mint egy görény! - förmedtem rá, félig röhögve, majd lerángattam a nadrágját is. Erre nagyot nézett, de hagyta.
Nekem ez nem volt gond, mivel eszem ágában sem volt megcsalni vele Ashleyt. Az is könnyített a helyzetemen, hogy CC alig tudott mozogni, így nem is mászott rám. Végül levettem az7 alsóját is, és betuszkoltam a kádba. A kád oldalára döntöttem a fejét, nehogy beleessen, és megfulladjon. Ezután leültem mellé egy székre, és elaludtam.
*
Végül Ashleynek is sikerült felcipelnie Andyt, aki szintén nem ellenkezett. Sőt! Méginkább bele csimpaszkodott Ashley karjába. Mikor a fürdőszobába értek, Ashley elengedte Andyt, aki lerogyott a WC-re.
- És most - kezdte Ash - Vetkőzz! - Erre Andy kitágult pupillákkal bámult fel rá és megremegtek az ajkai.
- Te vagy az Juliet? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Mi a szar?! Dehogyis! Nem úgy értettem. Te jó ég te mennyit szívtál? - ijedt meg Ash, de erős maradt. - Inkább fürödj meg!- mondta, majd elkezdte levetkőztetni Andyt, aki feltartotta a kezeit, így Ashj simán le tudta húzni a pólóját, majd a nadrágját, és segített neki bemászni a kádba.
- Nem jössz be ide mellém Juliet baby? - kérdezte Andy. Ash erre inkább meglepődött és nem lett mérges. Csak megrázta a fejét, és felállt Andy mellől hogy ki menjen. Erre Andy elkapta a kezét, mire megbotlott, és hátra esett. Egyenesen Andy ölébe. Ashley elpirult, és megpróbált kimászni, de Andy visszatartotta és... és megcsókolta.
Kellett pár pillanat, míg Ash realizálta a helyzetet. Épp a legjobb barátjával smárolt, aki nem mellesleg meztelen volt. Mégse húzódott el. Furcsa érzése támadt. Mintha megesett volna a szíve Andyn, aki tovább csókolta, és magára húzta. Ekkor Ash megérzett valamit, amitől megállt benne az ütő.
- Neked felállt bazd meg? - kérdezte Andyt mérgesen. Nem is rá volt mérges, hanem magára. Hiszen megcsalta a barátnőjét (úgy bizony engem!!!). Lemászott Andyről, és kiszállt a kádból. Kiment és szó nélkül otthagyta. Leszaladt a földszintre, és a konyhába ment. Elkezdte felseperni a papírdarabokat, de mielőtt kidobta volna, megérezte rajta Andy illatát. Beleszagolt. Kicsit elidőzött, majd rájött mit is csinál. "Baszki baszki baszki....." - mondogatta magában, és leült az asztalhoz. Még mindig vizes volt és fázni kezdett. Kezébe temette az arcát, és gondolkodott, hogy vajon elmondja mi is történt.
Ne sokáig fetrenghettünk, mert kezdtünk mi is átázni (CC-ék pisijében fúúúúúúj!), így felrángattuk a srácokat. Ash Andyt vitte a fenti fürdőbe, én pedig CC-t a lentibe. Alig bírtam magam után ráncigálni, ugyanis végig a a földön húztam, és nagyon nehéz volt. Aztán jöhetett a neheze: le kellett vetkőztetnem, és bevágnom a kádba. Valahogy nem jöttem zavarba, mert CC agyilag teljesen zöldség volt, és csak néhány dolgot tudott mondani.
- Mit csinálsz? - kérdezte, mikor a pólóját rángattam le.
- Levetkőztetlek, hogy meg tudj fürdeni - válaszoltam nyugodtan.
- Te nem jössz velem?
- Nem.
- Miért? - nyafogott.
- Talán mert bűzlesz mint egy görény! - förmedtem rá, félig röhögve, majd lerángattam a nadrágját is. Erre nagyot nézett, de hagyta.
Nekem ez nem volt gond, mivel eszem ágában sem volt megcsalni vele Ashleyt. Az is könnyített a helyzetemen, hogy CC alig tudott mozogni, így nem is mászott rám. Végül levettem az7 alsóját is, és betuszkoltam a kádba. A kád oldalára döntöttem a fejét, nehogy beleessen, és megfulladjon. Ezután leültem mellé egy székre, és elaludtam.
*
Végül Ashleynek is sikerült felcipelnie Andyt, aki szintén nem ellenkezett. Sőt! Méginkább bele csimpaszkodott Ashley karjába. Mikor a fürdőszobába értek, Ashley elengedte Andyt, aki lerogyott a WC-re.
- És most - kezdte Ash - Vetkőzz! - Erre Andy kitágult pupillákkal bámult fel rá és megremegtek az ajkai.
- Te vagy az Juliet? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Mi a szar?! Dehogyis! Nem úgy értettem. Te jó ég te mennyit szívtál? - ijedt meg Ash, de erős maradt. - Inkább fürödj meg!- mondta, majd elkezdte levetkőztetni Andyt, aki feltartotta a kezeit, így Ashj simán le tudta húzni a pólóját, majd a nadrágját, és segített neki bemászni a kádba.
- Nem jössz be ide mellém Juliet baby? - kérdezte Andy. Ash erre inkább meglepődött és nem lett mérges. Csak megrázta a fejét, és felállt Andy mellől hogy ki menjen. Erre Andy elkapta a kezét, mire megbotlott, és hátra esett. Egyenesen Andy ölébe. Ashley elpirult, és megpróbált kimászni, de Andy visszatartotta és... és megcsókolta.
Kellett pár pillanat, míg Ash realizálta a helyzetet. Épp a legjobb barátjával smárolt, aki nem mellesleg meztelen volt. Mégse húzódott el. Furcsa érzése támadt. Mintha megesett volna a szíve Andyn, aki tovább csókolta, és magára húzta. Ekkor Ash megérzett valamit, amitől megállt benne az ütő.
- Neked felállt bazd meg? - kérdezte Andyt mérgesen. Nem is rá volt mérges, hanem magára. Hiszen megcsalta a barátnőjét (úgy bizony engem!!!). Lemászott Andyről, és kiszállt a kádból. Kiment és szó nélkül otthagyta. Leszaladt a földszintre, és a konyhába ment. Elkezdte felseperni a papírdarabokat, de mielőtt kidobta volna, megérezte rajta Andy illatát. Beleszagolt. Kicsit elidőzött, majd rájött mit is csinál. "Baszki baszki baszki....." - mondogatta magában, és leült az asztalhoz. Még mindig vizes volt és fázni kezdett. Kezébe temette az arcát, és gondolkodott, hogy vajon elmondja mi is történt.
2015. február 14., szombat
18. fejezet A jó, a rossz, és a sok fű hatása
*Kedves olvasóim! Minden kapcsolatban lévő armynak boldog valentin napot, a szingliknek pedig szívből kívánom, hogy találjanak valakit, aki olyan mint Andy, Jinxx, Jake, Ashley, vagy CC! ;) Éjfélkor pedig kívánjatok, hogy minden álmotok valóra váljon! Jó olvasást! :)*
Nagyon jól éreztem magam egész idő alatt. Találkoztam régi barátokkal, és Ashleyt is bemutattam sok mindenkinek. Olyan volt mintha nászúton lettünk volna. Persze mindenkitől megkaptam azt a bizonyos "nem vagy túl fiatal hozzá?" kérdést. Mindig nevettem akárhányszor ezt mondták, pedig jogos volt. 16 év korkülönbség bizony kicsit sok. De nem érdekelt. Sose gondoltam magamhoz idősnek Asht. Sőt! Néha úgy éreztem mintha ő lenne a fiatalabb. Lelkében ő is tini volt.
A riporterek elől is bujkálnunk kellett, ugyanis az utcazenélés óta, nem is tudtunk a Keleti környékére se menni. Mindenhol megtaláltak volna. Azt hiszem ez a hírnévvel jár, vagy mi. Ashley mindig tudta mit kell csinálni ilyenkor. A lehető legjobban el kellett vegyülnünk, méghozzá kötelező volt az álruha is, amit eléggé nehezen viseltem. Nyárias idő volt, és nem éppen kényelmes ilyenkor pulcsiba mászkálni. Végül csak túléltem, hiszen velem volt.
Így érkezett el a búcsú napja, amikor visszautaztunk. Sajnos pár nappal korábban. Mártival egy egész napot együtt töltöttünk és megegyeztünk hogy a reptéren nem akadunk ki. Ez a terv persze már eleve bukásra volt ítélve, hiszen indulás előtt sírva egymás nyakába borultunk. Ashley zavarban ácsorgott mellettünk, és úgy nézte végig a nem túl szép jelenetet. Őszintén annyira bőgtünk, hogy taknyunk nyálunk egybefolyt, de nem számított. Nemsokára elbúcsúztunk, és Ashley az út feléig vigasztalt. Szerencsére hamar rendbe jöttem, és az átszállás után már egymásnak dőlve aludtunk. Nem is tűnt az út olyan hosszúnak mint odafelé, bár majdnem egy nap volt. A taxiban már mindketten teljesen felébredtünk, mikor pedig kiszálltunk, még nem is tudtuk mi vár ránk aznap este.
Nagyon jól éreztem magam egész idő alatt. Találkoztam régi barátokkal, és Ashleyt is bemutattam sok mindenkinek. Olyan volt mintha nászúton lettünk volna. Persze mindenkitől megkaptam azt a bizonyos "nem vagy túl fiatal hozzá?" kérdést. Mindig nevettem akárhányszor ezt mondták, pedig jogos volt. 16 év korkülönbség bizony kicsit sok. De nem érdekelt. Sose gondoltam magamhoz idősnek Asht. Sőt! Néha úgy éreztem mintha ő lenne a fiatalabb. Lelkében ő is tini volt.
A riporterek elől is bujkálnunk kellett, ugyanis az utcazenélés óta, nem is tudtunk a Keleti környékére se menni. Mindenhol megtaláltak volna. Azt hiszem ez a hírnévvel jár, vagy mi. Ashley mindig tudta mit kell csinálni ilyenkor. A lehető legjobban el kellett vegyülnünk, méghozzá kötelező volt az álruha is, amit eléggé nehezen viseltem. Nyárias idő volt, és nem éppen kényelmes ilyenkor pulcsiba mászkálni. Végül csak túléltem, hiszen velem volt.
Így érkezett el a búcsú napja, amikor visszautaztunk. Sajnos pár nappal korábban. Mártival egy egész napot együtt töltöttünk és megegyeztünk hogy a reptéren nem akadunk ki. Ez a terv persze már eleve bukásra volt ítélve, hiszen indulás előtt sírva egymás nyakába borultunk. Ashley zavarban ácsorgott mellettünk, és úgy nézte végig a nem túl szép jelenetet. Őszintén annyira bőgtünk, hogy taknyunk nyálunk egybefolyt, de nem számított. Nemsokára elbúcsúztunk, és Ashley az út feléig vigasztalt. Szerencsére hamar rendbe jöttem, és az átszállás után már egymásnak dőlve aludtunk. Nem is tűnt az út olyan hosszúnak mint odafelé, bár majdnem egy nap volt. A taxiban már mindketten teljesen felébredtünk, mikor pedig kiszálltunk, még nem is tudtuk mi vár ránk aznap este.
*
Andyék teljesen kikészültek. Talán már csak vegetáltak, mert egy teljes napja végig csak a padlón fetrengtek, és bámulták a plafont. Alattuk széttépett papírok darabjai áztak a vizeletükben, körülöttük pedig erős dohány, és cannabis szag terjengett. Párszor felröhögtek egy-egy dolgon ami eszükbe jutott, de ezenkívül nem is adtak más életjelet. Órák teltek el mikor Andy végre megszólalt.
- Hiányzik Juliet - mondta sírós hangon. Kb. fél óra telt el mire CC válaszolt neki.
- Az meg ki?
Nos igen. Ennyire be voltak tépve. Mikor haza értünk, ugyanígy találtuk őket. Beléptünk az előszobába, én pedig beleszagoltam a levegőbe, hogy megérezzem azt a bizonyos Ashley illatot. Csalódnom kellett ugyanis Ashley illat helyett tömény pisaszagot éreztem.
- Mi a...? - kérdeztem, mire Ash is gyanakodni kezdett. Levettük a kabátunkat, és berontottunk a konyhába. És akkor láttuk meg őket. Pár másodpercig csak álltunk és néztük őket. Én köpni-nyelni se tudtam, de Ashley röhögni kezdett. Annyira hogy elesett, és ő is befeküdt a papírdarabokba. Én erre odapattantam Andyhez, és megráztam. Csak a szemével reagált, és hörgött egy kicsit. A pólójánál fogva felhúztam.
- Mi a francot csináltatok he? Azonnal takarodjatok fürödni - kiabáltam rá, eközben pedig Ash egyre jobban röhögött. Csak csalódottan néztem körbe, de én se bírtam ki. Tényleg rohadt vicces volt.
Végül mind a négyen a földön fekve röhögtünk az egész világon. Csak a pillanat számított. Így értünk haza. Nem is mi lettünk volna ha nem így alakulnak a dolgaink.
2015. február 13., péntek
17. fejezet Ketten az utca ellen
CCék egész jól boldogultak egy ideig. Andy viszont teljesen maga alatt volt. Már két napja voltak nálunk, és vigyáztak a házra. CC tartotta Andyben a lelket. Egyre rosszabb volt a helyzet. Andy már csak ivott, és nem is beszélt senkivel.
- Tudod mi kéne neked? - kérdezte CC, Andy pedig kíváncsian hallgatta. - Hozok neked egy kis füvet.
- Az nem segítene. - felelte szomorúan.
- Majd meglátod.
Pár óra múlva már totál beszívva üldögéltek a földön vörös szemekkel. Andy elterült a konyha kőpadlóján. Teljesen belassult. Kifújta a füstöt, és hátra vetette a fejét.
- Ez nagyon jó cucc! - mondta, mire CC csak röhögött. Azt hiszem az lehetett a mélypont, mikor megtalálták az iratmegsemmisítőt. Az összes papírt amit találtak, beledobálták, és szétszórták maguk körül. Óriási felfordulást csináltak, de legalább Andy nevetett. Keserű, és rövid vigasz volt.
- Héj az ott nem Rose Aleksei? - kérdezte egymástól két csaj, és megálltak előttünk. Az egyik lánynak megakadt a szeme Ashleyn, és elkezdett magyarázni neki... magyarul... hupsz. Ash csak türelmesen bámult rá. Én suttyomban hallgattam mit is mond az egyébként szőke póthajas kinyalt fejű cicababa. Valami buliba akarta őt elhívni, és feltűnően dobálta a haját beszéd közben. Mikor a lány elhallgatott, Ash elintézte egy egyszerű "Sorry.... what?" kérdéssel. A lány először csak tátott szájjal bámult, majd annyira felkapta a vizet, hogy hallatott egy hangos "chh"-t, és elcibálta magával a barátnőjét. Ashley értetlenül nézett rám.
- Idióta picsák - magyaráztam meg, ő pedig bólogatni kezdett. Ahány lány jött el előttünk, mind Asht bámulták. Nem is véletlenül. Tökéletesen nézett ki. Haja mint mindig, teljesen ki volt vasalva, ujjatlan atlétája pedig hanyagul lógott rajta. Szívdöglesztő volt.
Mikor befejeztem a dalt, kikapta a gitárt a kezemből, de mielőtt utána nyúltam volna, megszólalt.
- Énekelj! - mondta.
- De mi van ha felismernek?
- Már rég felismertek. - válaszolta mosolyogva. - De szeretném hallani a hangod.
Nem hagyta hogy ellenezzem, máris elkezdett játszani az egyik dalomat. Bekapcsolódtam. Olyan felemelő érzés volt énekelni. Főleg hogy Ash gitározott. Az emberek közben egyre több pénzt dobáltak be. Sokan felismertek, és kamerázták a 'produkciót'. Egész szép összeget sikerült összegyűjtenünk, és Ashley kiosztott pár autogramot is. Be kell valljam, kicsit irigy voltam rá. Engem nem is ismert fel senki, őt pedig még olyanok is körbeállták, akik még életükben nem hallottak a Black Veil Brides-ról. Azt hiszem ez a hírnév ára. Talán egyszer én is megtapasztalom.
- Mehetünk - jött oda hozzám a pokróccal, és az összegyűjtött pénzzel. - Nos nem tudom hogy ez soknak számít-e de kerestünk 24505 forintot.
Nekem a lélegzetem is elállt. Ennyire sikeresek lettünk volna?
- Te jó isten! Az sok pénz - mondtam nevetve, mire ő is elmosolyodott. - Szóval akkor elfelezzük?
- Az egész a tiéd lehet - nevetett.
- De te is dolgoztál....
- Akkor tegyük közösbe.
- Van közös? - kérdeztem, ő pedig mosolyogva átölelte a derekam.
- Most már van - felelte és megcsókolt.
Elpakoltam a gitárt, és már indultunk is vissza a hotelbe. Lezuhanyoztunk, és már le is feküdtünk aludni. Későre járt. Ashley viszont látszólag nem volt fáradt. Csak feküdt velem szemben, és gyönyörű barna szemeivel engem nézett. Én hozzá bújtam, ő pedig átölelt.
- Köszönöm ezt a napot. - súgtam a fülébe, ő pedig megcsókolt. Majd a fejem az álla, és a válla közé szorította. Nagyon romantikus volt. Lehunytam a szemem, és így aludtunk el.
- Tudod mi kéne neked? - kérdezte CC, Andy pedig kíváncsian hallgatta. - Hozok neked egy kis füvet.
- Az nem segítene. - felelte szomorúan.
- Majd meglátod.
Pár óra múlva már totál beszívva üldögéltek a földön vörös szemekkel. Andy elterült a konyha kőpadlóján. Teljesen belassult. Kifújta a füstöt, és hátra vetette a fejét.
- Ez nagyon jó cucc! - mondta, mire CC csak röhögött. Azt hiszem az lehetett a mélypont, mikor megtalálták az iratmegsemmisítőt. Az összes papírt amit találtak, beledobálták, és szétszórták maguk körül. Óriási felfordulást csináltak, de legalább Andy nevetett. Keserű, és rövid vigasz volt.
*
Ashleyvel lementünk az aluljáróba, és leterítettük a pokrócomat a földre. Elővettem a gitárom, Ash pedig mellém ült, és hallgatta ahogy játszom. Egyre több ember gyűlt körénk, és amint felnéztem, megláttam pár srácot BVB-s pólóban, akik Ashleyt bámulták. Görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam hogy felismerték. Ő viszont mintha észre se vette volna, csak ült mellettem.- Héj az ott nem Rose Aleksei? - kérdezte egymástól két csaj, és megálltak előttünk. Az egyik lánynak megakadt a szeme Ashleyn, és elkezdett magyarázni neki... magyarul... hupsz. Ash csak türelmesen bámult rá. Én suttyomban hallgattam mit is mond az egyébként szőke póthajas kinyalt fejű cicababa. Valami buliba akarta őt elhívni, és feltűnően dobálta a haját beszéd közben. Mikor a lány elhallgatott, Ash elintézte egy egyszerű "Sorry.... what?" kérdéssel. A lány először csak tátott szájjal bámult, majd annyira felkapta a vizet, hogy hallatott egy hangos "chh"-t, és elcibálta magával a barátnőjét. Ashley értetlenül nézett rám.
- Idióta picsák - magyaráztam meg, ő pedig bólogatni kezdett. Ahány lány jött el előttünk, mind Asht bámulták. Nem is véletlenül. Tökéletesen nézett ki. Haja mint mindig, teljesen ki volt vasalva, ujjatlan atlétája pedig hanyagul lógott rajta. Szívdöglesztő volt.
Mikor befejeztem a dalt, kikapta a gitárt a kezemből, de mielőtt utána nyúltam volna, megszólalt.
- Énekelj! - mondta.
- De mi van ha felismernek?
- Már rég felismertek. - válaszolta mosolyogva. - De szeretném hallani a hangod.
Nem hagyta hogy ellenezzem, máris elkezdett játszani az egyik dalomat. Bekapcsolódtam. Olyan felemelő érzés volt énekelni. Főleg hogy Ash gitározott. Az emberek közben egyre több pénzt dobáltak be. Sokan felismertek, és kamerázták a 'produkciót'. Egész szép összeget sikerült összegyűjtenünk, és Ashley kiosztott pár autogramot is. Be kell valljam, kicsit irigy voltam rá. Engem nem is ismert fel senki, őt pedig még olyanok is körbeállták, akik még életükben nem hallottak a Black Veil Brides-ról. Azt hiszem ez a hírnév ára. Talán egyszer én is megtapasztalom.
- Mehetünk - jött oda hozzám a pokróccal, és az összegyűjtött pénzzel. - Nos nem tudom hogy ez soknak számít-e de kerestünk 24505 forintot.
Nekem a lélegzetem is elállt. Ennyire sikeresek lettünk volna?
- Te jó isten! Az sok pénz - mondtam nevetve, mire ő is elmosolyodott. - Szóval akkor elfelezzük?
- Az egész a tiéd lehet - nevetett.
- De te is dolgoztál....
- Akkor tegyük közösbe.
- Van közös? - kérdeztem, ő pedig mosolyogva átölelte a derekam.
- Most már van - felelte és megcsókolt.
Elpakoltam a gitárt, és már indultunk is vissza a hotelbe. Lezuhanyoztunk, és már le is feküdtünk aludni. Későre járt. Ashley viszont látszólag nem volt fáradt. Csak feküdt velem szemben, és gyönyörű barna szemeivel engem nézett. Én hozzá bújtam, ő pedig átölelt.
- Köszönöm ezt a napot. - súgtam a fülébe, ő pedig megcsókolt. Majd a fejem az álla, és a válla közé szorította. Nagyon romantikus volt. Lehunytam a szemem, és így aludtunk el.
2015. február 12., csütörtök
16. fejezet Vissza a múltba
- Gyere már elkésünk - rángattam ki az ajtón Ashleyt, aki csak mosolygott rajtam. Már nagyon vártam ezt a napot. Valamiféle bizonyítási vágy volt bennem, hogy mire visszatérek a suliba, új ember leszek. Ami így is volt. Elképzeltem a régi osztálytársaim tekintetét mikor meglátnak, és leesik az álluk. De persze nem mehettünk csak úgy Ashleyvel. Ő felvette a kapucniját, és egy nagy napszemüveget, hogy ne vegye észre senki hogy ő az. Én csak egy csövi sapkát tettem fel "rejtőzködésnek". Amúgy pedig egy Outlaw pólót vettem fel egy laza shorttal. Nyárias idő volt szerencsére.
Nagy nehezen sikerült rávennem Asht, hogy menjünk tömegközlekedéssel. Tudtam hogy nem annyira kényelmes mint a taxi, de szerettem volna újra úgy érezni mintha suliba mennék. Mikor a sulihoz értünk már a torkomban dobogott a szívem. Ashley észrevette, megszorította a kezem, és egy puszit nyomott a fejemre. Ez megnyugtatott.
De amint beléptünk a suli kapuján, ismét elfogott ez a fura izgalom. Mindent egyszerre akartam megmutatni Ashnek, így alig tudta hova nézzen, miközben folyamatosan magyaráztam.
A tanárt aki vezetett minket, és a nyolcadikos diákokat, nem ismertem. Talán új lehetett ki tudja. Első állomásunk egy rajzóra volt a másodikon, ahol egy modellt rajzoltak. Nem figyeltem arra, amit a tanár magyarázott. Kétségbeesetten keresgéltem egy ismerős arcot, mikor megpillantottam Dorinát és Ryukot. Odaintegettem nekik, erre pedig szó szerint leesett az álluk. Dorina odasúgta hogy kövi szünetben el kell beszélgetnünk.
Bólogattam majd tovább indultunk. Felnéztem Ashleyre, aki még mindig a kezemet fogta. Mosolygott. Látszólag jól elszórakoztatta, hogy mennyire lelkes vagyok.
És eljött az is amire a legjobban vártam. Lementünk a műhelybe, ahol a volt osztályom munkálkodott. Az ofő azonnal felismert, és savanyú képet vágott Ashley láttán. Először Márti mellett mentem el, aki felnézett rám de nem mondott semmit, mert megmondtam neki, hogy ne lője le a poént. Adri is felismert, de neki is küldtem smst, hogy mekkora lenne ha valaki más ismerne fel. Már a 3. csoport mellett mentünk el, mikor Vivi felordított.
- Né má ki van itt! - fejezte ki magát kulturáltan. Erre mindenki felkapta a fejét, és körém gyűltek. Na azért ezt nem így képzeltem el.... Mindenki egy csomó kérdést tett fel. Kisebb tömegszerencsétlenséget okoztam. Ashley pedig totálisan ledermedt. A lányok mind őt bámulták. Aztán körül néztem, és rá kellett jöjjek, hogy nem csak a lányok, ugyanis Haru is csatlakozott. Csak rámosolyogtam, mire ő szúrósan nézett. Na ennek mi a baja?- gondoltam. Bár akkor jelenleg hidegen hagyott. Inkább a csoporttal együtt visszaindultunk az előtérbe. Ezután vége is volt a sulilátogatásnak.
- Na milyen volt? - kérdeztem Asht.
- Fárasztó - vallotta be. - és te velük voltál összezárva majd 2 évig?
- Így van - nevettem el magam, mire megölelt.
- Mondtam már milyen szép a nevetésed? - suttogta a fülembe, én pedig lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam. Ekkor viszont kicsengettek. Néhányan a műhelyből azonnal felrohantak. Köztük Adri, és Márti.
- Na végre itt vagy baszki! - mondta Adri és megölelt. - mondd miért hagytál itt ezekkel a hülyékkel?- kérdezte, én pedig meghatottan ránéztem, és a vállára tettem a kezem.
- A kurva anyád! - mondtam, mire megint megölelt, és ő is elmondta még ugyanezt egy csomószor.
Márti jót röhögött rajtunk, Ashley pedig rám mosolygott. Elmagyaráztam neki hogy mi így fejezzük ki egymás felé a szeretetünket. Szakadt a röhögéstől.
Bár gyorsan le kellett lépnünk, mert féltem hogy még a végén letámadnak minket még olyanok is akiket nem ismerek. Kiszaladtunk az épület elé, és megcsókoltuk egymást. Nagyon meghitt volt.
- És most merre? - kérdezte mosolyogva.
- Hát... nem is tudom. Sok jó hely van amit megmutatnék.
- Akkor mutasd a legszebbet - suttogta.
Tudtam már hogy hova viszem. A Margit hídhoz. Az volt az eddigi legszebb élményem Pestről, amikor elmentem oda a mostoha nővéremmel. Csodálatos a kilátás onnan, és ha valakivel elmész oda, és még nem vagytok szerelmesek, ettől biztosan azok lesztek.
Kisföldalattival, és villamossal mentünk, amire Ashley kicsit húzta a száját, de végül egészen megtetszett neki a dolog. Ahogy odaértünk, varázslatos látvány tárult elénk. Szerencsére nem volt ott senki más, így fel tudtunk ülni a híd közepére. Megpróbáltam felmászni, de nem sikerült. Ekkor Ash felemelt, és segített leülni. Így pont egymással szemben voltunk. Ő átfogta a derekam, és így állt előttem.
- Ez tényleg gyönyörű - mondta mosolyogva. - Sokszor jártál itt?
- Csak kétszer. Mikor először jöttem megígértem hogy elhozok ide valakit akit szeretek. - feleltem "romantikusan". Ő erre csak a homlokomnak támasztotta a fejét, és a szemembe nézett.
- Akkor ez pipa - suttogta, és elmosolyodott. Egész nap a városban sétálgattunk. Elmentünk minden olyan helyre, ahol régen napi szinten mászkáltam. Átmentünk a budai oldalra is, és ettünk vattacukrot. Azt hiszem ez volt életem legszebb napja, bár Ashley kicsit húzta a száját a tömegközlekedés miatt, néha pedig nevetett, hogy "milyen rendezetlen ez az ország". Egyet kellett vele értenem. Amerika teljesen más mint Magyarország.
Városnézés után visszamentünk a hotelbe, ahol klassz ötletem támadt. Mikor Ashley aludt, összepakoltam a gitárom, és majdnem sikerült kisurrannom, de amint megfogtam a kilincset, észrevett. Átölelt hátulról, és a falhoz nyomott.
- A barátnőm nem fog örülni ha ellopod a gitárját - mondta mosolyogva.
- De a barátnőd nincs itt - fordultam felé, és megcsókoltam.
- Csak nem lelépni készültél? - suttogta.
- Hát... - bizonytalankodtam. - Tudod már vár rám a barátom.
- A barátod nem tud majd meg semmit - mondta, és megint megcsókolt. Erre viszont elhúzódtam.
- Majd este visszajövök.
- De hova mész?
- Csak kiülök egy kicsit utca zenélni.
- Nem mehetnék veled? - kérdezte boci szemekkel.
- Nem te mondtad hogy nem akarod hogy felismerjenek?
- Talán egyszer kockáztathatok.
- Igen? - nevettem. - Akkor gyere de vannak feltételeim.
- Várom a parancsaidat úrnőm - mondta úgy, hogy még mindig ölelt.
- Először is, nem nyafogsz a metró miatt. Másodszor pedig csak akkor kapsz a megkeresett pénzből, ha promózol.
- Akkor az alkalmazottad vagyok?
- Így van! - nevettem, majd felkaptam a cipőm, és elindultunk.
Egy szót se szólt a metrón, de látványosan szenvedett. Magyarország nem volt neki való az biztos. Nekem is hatalmasnak tűnt a különbség, pedig csak pár hónapot voltam kint eddig, hát még neki! Ahogy végig néztem az utcákon, és a kiabáló embereken, rá kellett jönnöm, hogy ha itt maradtam volna, még biztos nem tartanék itt. Sóhajtottam egyet, és megfogtam Ashley kezét.
Nagy nehezen sikerült rávennem Asht, hogy menjünk tömegközlekedéssel. Tudtam hogy nem annyira kényelmes mint a taxi, de szerettem volna újra úgy érezni mintha suliba mennék. Mikor a sulihoz értünk már a torkomban dobogott a szívem. Ashley észrevette, megszorította a kezem, és egy puszit nyomott a fejemre. Ez megnyugtatott.
De amint beléptünk a suli kapuján, ismét elfogott ez a fura izgalom. Mindent egyszerre akartam megmutatni Ashnek, így alig tudta hova nézzen, miközben folyamatosan magyaráztam.
A tanárt aki vezetett minket, és a nyolcadikos diákokat, nem ismertem. Talán új lehetett ki tudja. Első állomásunk egy rajzóra volt a másodikon, ahol egy modellt rajzoltak. Nem figyeltem arra, amit a tanár magyarázott. Kétségbeesetten keresgéltem egy ismerős arcot, mikor megpillantottam Dorinát és Ryukot. Odaintegettem nekik, erre pedig szó szerint leesett az álluk. Dorina odasúgta hogy kövi szünetben el kell beszélgetnünk.
Bólogattam majd tovább indultunk. Felnéztem Ashleyre, aki még mindig a kezemet fogta. Mosolygott. Látszólag jól elszórakoztatta, hogy mennyire lelkes vagyok.
És eljött az is amire a legjobban vártam. Lementünk a műhelybe, ahol a volt osztályom munkálkodott. Az ofő azonnal felismert, és savanyú képet vágott Ashley láttán. Először Márti mellett mentem el, aki felnézett rám de nem mondott semmit, mert megmondtam neki, hogy ne lője le a poént. Adri is felismert, de neki is küldtem smst, hogy mekkora lenne ha valaki más ismerne fel. Már a 3. csoport mellett mentünk el, mikor Vivi felordított.
- Né má ki van itt! - fejezte ki magát kulturáltan. Erre mindenki felkapta a fejét, és körém gyűltek. Na azért ezt nem így képzeltem el.... Mindenki egy csomó kérdést tett fel. Kisebb tömegszerencsétlenséget okoztam. Ashley pedig totálisan ledermedt. A lányok mind őt bámulták. Aztán körül néztem, és rá kellett jöjjek, hogy nem csak a lányok, ugyanis Haru is csatlakozott. Csak rámosolyogtam, mire ő szúrósan nézett. Na ennek mi a baja?- gondoltam. Bár akkor jelenleg hidegen hagyott. Inkább a csoporttal együtt visszaindultunk az előtérbe. Ezután vége is volt a sulilátogatásnak.
- Na milyen volt? - kérdeztem Asht.
- Fárasztó - vallotta be. - és te velük voltál összezárva majd 2 évig?
- Így van - nevettem el magam, mire megölelt.
- Mondtam már milyen szép a nevetésed? - suttogta a fülembe, én pedig lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam. Ekkor viszont kicsengettek. Néhányan a műhelyből azonnal felrohantak. Köztük Adri, és Márti.
- Na végre itt vagy baszki! - mondta Adri és megölelt. - mondd miért hagytál itt ezekkel a hülyékkel?- kérdezte, én pedig meghatottan ránéztem, és a vállára tettem a kezem.
- A kurva anyád! - mondtam, mire megint megölelt, és ő is elmondta még ugyanezt egy csomószor.
Márti jót röhögött rajtunk, Ashley pedig rám mosolygott. Elmagyaráztam neki hogy mi így fejezzük ki egymás felé a szeretetünket. Szakadt a röhögéstől.
Bár gyorsan le kellett lépnünk, mert féltem hogy még a végén letámadnak minket még olyanok is akiket nem ismerek. Kiszaladtunk az épület elé, és megcsókoltuk egymást. Nagyon meghitt volt.
- És most merre? - kérdezte mosolyogva.
- Hát... nem is tudom. Sok jó hely van amit megmutatnék.
- Akkor mutasd a legszebbet - suttogta.
Tudtam már hogy hova viszem. A Margit hídhoz. Az volt az eddigi legszebb élményem Pestről, amikor elmentem oda a mostoha nővéremmel. Csodálatos a kilátás onnan, és ha valakivel elmész oda, és még nem vagytok szerelmesek, ettől biztosan azok lesztek.
Kisföldalattival, és villamossal mentünk, amire Ashley kicsit húzta a száját, de végül egészen megtetszett neki a dolog. Ahogy odaértünk, varázslatos látvány tárult elénk. Szerencsére nem volt ott senki más, így fel tudtunk ülni a híd közepére. Megpróbáltam felmászni, de nem sikerült. Ekkor Ash felemelt, és segített leülni. Így pont egymással szemben voltunk. Ő átfogta a derekam, és így állt előttem.
- Ez tényleg gyönyörű - mondta mosolyogva. - Sokszor jártál itt?
- Csak kétszer. Mikor először jöttem megígértem hogy elhozok ide valakit akit szeretek. - feleltem "romantikusan". Ő erre csak a homlokomnak támasztotta a fejét, és a szemembe nézett.
- Akkor ez pipa - suttogta, és elmosolyodott. Egész nap a városban sétálgattunk. Elmentünk minden olyan helyre, ahol régen napi szinten mászkáltam. Átmentünk a budai oldalra is, és ettünk vattacukrot. Azt hiszem ez volt életem legszebb napja, bár Ashley kicsit húzta a száját a tömegközlekedés miatt, néha pedig nevetett, hogy "milyen rendezetlen ez az ország". Egyet kellett vele értenem. Amerika teljesen más mint Magyarország.
Városnézés után visszamentünk a hotelbe, ahol klassz ötletem támadt. Mikor Ashley aludt, összepakoltam a gitárom, és majdnem sikerült kisurrannom, de amint megfogtam a kilincset, észrevett. Átölelt hátulról, és a falhoz nyomott.
- A barátnőm nem fog örülni ha ellopod a gitárját - mondta mosolyogva.
- De a barátnőd nincs itt - fordultam felé, és megcsókoltam.
- Csak nem lelépni készültél? - suttogta.
- Hát... - bizonytalankodtam. - Tudod már vár rám a barátom.
- A barátod nem tud majd meg semmit - mondta, és megint megcsókolt. Erre viszont elhúzódtam.
- Majd este visszajövök.
- De hova mész?
- Csak kiülök egy kicsit utca zenélni.
- Nem mehetnék veled? - kérdezte boci szemekkel.
- Nem te mondtad hogy nem akarod hogy felismerjenek?
- Talán egyszer kockáztathatok.
- Igen? - nevettem. - Akkor gyere de vannak feltételeim.
- Várom a parancsaidat úrnőm - mondta úgy, hogy még mindig ölelt.
- Először is, nem nyafogsz a metró miatt. Másodszor pedig csak akkor kapsz a megkeresett pénzből, ha promózol.
- Akkor az alkalmazottad vagyok?
- Így van! - nevettem, majd felkaptam a cipőm, és elindultunk.
Egy szót se szólt a metrón, de látványosan szenvedett. Magyarország nem volt neki való az biztos. Nekem is hatalmasnak tűnt a különbség, pedig csak pár hónapot voltam kint eddig, hát még neki! Ahogy végig néztem az utcákon, és a kiabáló embereken, rá kellett jönnöm, hogy ha itt maradtam volna, még biztos nem tartanék itt. Sóhajtottam egyet, és megfogtam Ashley kezét.
15. fejezet A jó katona.....
Miután Ashley elintézte a szobafoglalást, felmentünk a lifttel. Ashley végig a kezemet szorongatta, én viszont nem is tudtam hogy tálaljam neki a... hm problémám. Nem tudtam megértő lesz-e, bár ez nekem is elcseszte az estémet. Ha tehettem volna, akkor akármikor rávetettem volna magam.
Beléptünk a szobába, amitől majdnem elolvadtam. Az ágynemű mély bordó selyem volt, és hatalmas volt a szoba, és az ágy is. A fenébe. Ash tényleg készült.
- Ez nagyon szép! - mondtam csillogó szemmel, és a nyakába ugrottam. Ő pedig megcsókolt, majd ajkai a nyakamra csúsztak. Most még nem késő hogy szóljak neki.
- Figyelj - kezdtem, mire rám nézett. - Szóval... van egy kis gond..
- Beteg vagy? - kérdezte aggódva, és leültetett az ágyra. Átölelte a derekamat, és a másik kezével megfogta az én kezem.
- Szóval... a helyzet az hogy... most nem tudunk... na érted..... - ennél többet nem tudtam kinyögni. Először ő se vágta le a helyzetet, de pár másodperc agyalás után leesett neki. Egy nagyot sóhajtott és a fejéhez kapott.
- Most jött meg? - kérdezte félve, én pedig bólintottam. - Pont most.... neee - szörnyülködött. Elszégyelltem magam. Oké, nem az én hibám, de mégis valahogy úgy éreztem.
- Basszus pedig én is akarom - mondtam ki végül. Erre felkapta a fejét, és elvigyorodott.
- Nekem nincs ellenemre ha neked se. - vigyorgott. Elpirultam. Ez mégis csak nagy kérés lenne.
- Biztos vagy benne? - bizonytalanodtam el.
- Tudod a jó katona vérben is harcol. - kacsintott. Elmosolyodtam. Elszánt volt.
- Oké legyen - mentem bele. Majd felálltam, és a fürdő felé mentem. - Mindjárt jövök.
Bezártam magam mögött az ajtót, és megfürödtem. Mikor kész lettem megtörülköztem, és megszárítottam a hajam. Nagyon izgultam. Kb. annyira mintha most veszteném el a szüzességem. Végül erőt vettem magamon, és kiléptem.
Csak egy lenge hálóing volt rajtam, ő pedig. Uh. Teljesen meztelen volt. Félve odalibbentem az ágyhoz, ő pedig reflexből magához húzott. Nagyon sexy volt.
- Tetszik a látvány? - kérdezte perverz vigyorral. Megcsókoltam, és hozzá simultam. Annyira vágytam rá.
Alig bírt velem. Végül maga alá gyűrt. Nagyon szenvedélyesen csókolt. Lehúzta rólam a hálóinget, így pedig már én is meztelen voltam.
Megszakította a csókot, és a nyakamat kezdte nyalogatni, majd a melleimet. Nagyon lassú volt, és érzéki. Mintha attól félt volna hogy összetörök. Egyre lejjebb haladt. Már majdnem elért oda is, de megállítottam.
- Ha nem szeretnéd nem gáz. - sóhajtottam. De ő már el is kezdett 'munkálkodni'. Be kell valljam, így sokkal jobb volt mint máskor. Nyögtem. Nagyon hangosan. Ő erre nevetni kezdett, de folytatta. Egyre jobban csinálta. Erre még rásegített a hosszú nyelve is. Annyira jó volt, hogy másodpercek alatt el is mentem. Ekkor kinyitottam a szemem, és a szemébe néztem. Az arca véres volt, akárcsak a szája. Elszégyelltem magam annak ellenére hogy így rohadt sexy volt.
Az én véremmel az arcán.... beteg ízlésem van na.
- Ah ez csodás volt - lihegtem, ő pedig megint fölém támaszkodott, és megcsókolt. Éreztem a vérem ízét. Végig folyt mindkettőnk arcán. Annyira beindultam, hogy azt sem tudtam hova kapjak. Végül megragadtam méretes farkát, és elkezdtem kiverni neki. Belenyögött a csókba. Egyre jobban vonaglott. Már nem bírt magával, és átfordított a másik oldalára. Így fölé kerültem. A farka fölé hajoltam, és el kezdtem szopni.
- Ez azz... ne hagyd abba! - nyögte, én pedig egyre lejjebb nyomtam a torkomon. Már tövig bennem volt, de ekkor azonnal kihúztam. Még nem élvezhetett el.
Ekkor megragadta a csípőmet, felemelt, és beleültetett a lüktető farkába. Én felsóhajtottam, és lassú tempót diktáltam. Minden pillanatát élvezni akartam. De ő erősen belemarkolt a fenekembe, így pedig már ő irányított. Durván és gyorsan csinálta, én pedig folyamatosan nyögtem. Egyre keményebben húzogatta, és pedig teljesen lezsibbadtam. Belekarmolt a fenekembe, amin kiserkent a vér. Ez már fájt. Nagyon..
- Hagyd abba... - kértem, és a szememben könnyek csillogtak. Nem is hittem volna hogy ennyi fájdalmat tud egyszerre okozni a szex.
Rám nézett, és felemelt. Kihúzta belőlem, és magához ölelt.
- Sajnálom... nem akartam hogy fájjon... - mondta alig hallhatóan. Nem is tudtam mit mondani. Lenyaltam a rajtam maradt vért és üveges tekintettel bámultam magam elé. Még mindig fájt, és alig bírtam mozdulni. Ő pedig átölelt, bár már szinte nem is éreztem. Vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagytam. Simogatott, és a rajtam lévő sebeket is lenyalta. Én viszont elfordultam tőle. Ki kellett hevernem az előbb történteket. Viszont ekkor átölelt hátulról, és a fülembe súgott.
- Mivel tehetném jóvá kérlek mondd el! - könyörgött, de nem válaszoltam. Már nem akartam hogy aznap este hozzám érjen. Lefejtettem magamról a kezeit, és sírni kezdtem. Ez az egész mind testileg,mind lelkileg széttépett. Lassan álomba sírtam magam, de pár óra múlva felébredtem. Kellemes érzésre keltem. Ő fogott a karjaiban, és bevitt a fürdőbe. Letett a törölköző tartóra és engedett egy kád vizet. Nem szólt semmit, csak nézett maga elé. Azonban megérezte hogy figyelem. Felém fordította a tekintetét, de el is kapta.
- Felébredtél.... - mondta halkan.
- Mit fogsz csinálni? - kérdeztem tőle, ő pedig felemelt, és beemelt a kád vízbe, amit a vérem rögtön megszínezett pár pillanatra. Végül beült mellém, és elkezdte megmosni a hátamat. Nem mondott közben semmit, csak ült mögöttem. Ezután anyakamat és a melleimet mosta meg, persze hagytam. Nem ellenkeztem. Nem volt erőm hozzá. Inkább hátra hajtottam a fejem a mellkasára, és felnéztem rá. Akkor már ő is a szemembe nézett, és átölelte a derekam.
- Nem haragszol? - kérdezte. Én pedig lassan megráztam a fejem.
- Nem a te hibád. - mondtam. - nem kellett volna ma este... Nem kellett volna belemennem. - válaszoltam, ő pedig elszégyellte magát. Lehajtotta a fejét, és megpuszilta a homlokom. Gyengéden magához ölelt, és a fülembe súgott.
- Nagyon szeretlek - mondta.
Elmosolyodtam. Most mondta ki először hogy szeret. Persze éreztem eddig is, de ahogy kimondta megváltozott minden. Belesimultam az ölelésébe, és megcsókoltam. Viszonozta, és még jobban magához szorított. Egy pillanatra úgy éreztem mintha megállt volna az idő. Mintha még egy örökkévalóság várna ránk együtt. Néha azt kívánom bárcsak így halnék meg. Ashley karjaiban.
Beléptünk a szobába, amitől majdnem elolvadtam. Az ágynemű mély bordó selyem volt, és hatalmas volt a szoba, és az ágy is. A fenébe. Ash tényleg készült.
- Ez nagyon szép! - mondtam csillogó szemmel, és a nyakába ugrottam. Ő pedig megcsókolt, majd ajkai a nyakamra csúsztak. Most még nem késő hogy szóljak neki.
- Figyelj - kezdtem, mire rám nézett. - Szóval... van egy kis gond..
- Beteg vagy? - kérdezte aggódva, és leültetett az ágyra. Átölelte a derekamat, és a másik kezével megfogta az én kezem.
- Szóval... a helyzet az hogy... most nem tudunk... na érted..... - ennél többet nem tudtam kinyögni. Először ő se vágta le a helyzetet, de pár másodperc agyalás után leesett neki. Egy nagyot sóhajtott és a fejéhez kapott.
- Most jött meg? - kérdezte félve, én pedig bólintottam. - Pont most.... neee - szörnyülködött. Elszégyelltem magam. Oké, nem az én hibám, de mégis valahogy úgy éreztem.
- Basszus pedig én is akarom - mondtam ki végül. Erre felkapta a fejét, és elvigyorodott.
- Nekem nincs ellenemre ha neked se. - vigyorgott. Elpirultam. Ez mégis csak nagy kérés lenne.
- Biztos vagy benne? - bizonytalanodtam el.
- Tudod a jó katona vérben is harcol. - kacsintott. Elmosolyodtam. Elszánt volt.
- Oké legyen - mentem bele. Majd felálltam, és a fürdő felé mentem. - Mindjárt jövök.
Bezártam magam mögött az ajtót, és megfürödtem. Mikor kész lettem megtörülköztem, és megszárítottam a hajam. Nagyon izgultam. Kb. annyira mintha most veszteném el a szüzességem. Végül erőt vettem magamon, és kiléptem.
Csak egy lenge hálóing volt rajtam, ő pedig. Uh. Teljesen meztelen volt. Félve odalibbentem az ágyhoz, ő pedig reflexből magához húzott. Nagyon sexy volt.
- Tetszik a látvány? - kérdezte perverz vigyorral. Megcsókoltam, és hozzá simultam. Annyira vágytam rá.
Alig bírt velem. Végül maga alá gyűrt. Nagyon szenvedélyesen csókolt. Lehúzta rólam a hálóinget, így pedig már én is meztelen voltam.
Megszakította a csókot, és a nyakamat kezdte nyalogatni, majd a melleimet. Nagyon lassú volt, és érzéki. Mintha attól félt volna hogy összetörök. Egyre lejjebb haladt. Már majdnem elért oda is, de megállítottam.
- Ha nem szeretnéd nem gáz. - sóhajtottam. De ő már el is kezdett 'munkálkodni'. Be kell valljam, így sokkal jobb volt mint máskor. Nyögtem. Nagyon hangosan. Ő erre nevetni kezdett, de folytatta. Egyre jobban csinálta. Erre még rásegített a hosszú nyelve is. Annyira jó volt, hogy másodpercek alatt el is mentem. Ekkor kinyitottam a szemem, és a szemébe néztem. Az arca véres volt, akárcsak a szája. Elszégyelltem magam annak ellenére hogy így rohadt sexy volt.
Az én véremmel az arcán.... beteg ízlésem van na.
- Ah ez csodás volt - lihegtem, ő pedig megint fölém támaszkodott, és megcsókolt. Éreztem a vérem ízét. Végig folyt mindkettőnk arcán. Annyira beindultam, hogy azt sem tudtam hova kapjak. Végül megragadtam méretes farkát, és elkezdtem kiverni neki. Belenyögött a csókba. Egyre jobban vonaglott. Már nem bírt magával, és átfordított a másik oldalára. Így fölé kerültem. A farka fölé hajoltam, és el kezdtem szopni.
- Ez azz... ne hagyd abba! - nyögte, én pedig egyre lejjebb nyomtam a torkomon. Már tövig bennem volt, de ekkor azonnal kihúztam. Még nem élvezhetett el.
Ekkor megragadta a csípőmet, felemelt, és beleültetett a lüktető farkába. Én felsóhajtottam, és lassú tempót diktáltam. Minden pillanatát élvezni akartam. De ő erősen belemarkolt a fenekembe, így pedig már ő irányított. Durván és gyorsan csinálta, én pedig folyamatosan nyögtem. Egyre keményebben húzogatta, és pedig teljesen lezsibbadtam. Belekarmolt a fenekembe, amin kiserkent a vér. Ez már fájt. Nagyon..
- Hagyd abba... - kértem, és a szememben könnyek csillogtak. Nem is hittem volna hogy ennyi fájdalmat tud egyszerre okozni a szex.
Rám nézett, és felemelt. Kihúzta belőlem, és magához ölelt.
- Sajnálom... nem akartam hogy fájjon... - mondta alig hallhatóan. Nem is tudtam mit mondani. Lenyaltam a rajtam maradt vért és üveges tekintettel bámultam magam elé. Még mindig fájt, és alig bírtam mozdulni. Ő pedig átölelt, bár már szinte nem is éreztem. Vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagytam. Simogatott, és a rajtam lévő sebeket is lenyalta. Én viszont elfordultam tőle. Ki kellett hevernem az előbb történteket. Viszont ekkor átölelt hátulról, és a fülembe súgott.
- Mivel tehetném jóvá kérlek mondd el! - könyörgött, de nem válaszoltam. Már nem akartam hogy aznap este hozzám érjen. Lefejtettem magamról a kezeit, és sírni kezdtem. Ez az egész mind testileg,mind lelkileg széttépett. Lassan álomba sírtam magam, de pár óra múlva felébredtem. Kellemes érzésre keltem. Ő fogott a karjaiban, és bevitt a fürdőbe. Letett a törölköző tartóra és engedett egy kád vizet. Nem szólt semmit, csak nézett maga elé. Azonban megérezte hogy figyelem. Felém fordította a tekintetét, de el is kapta.
- Felébredtél.... - mondta halkan.
- Mit fogsz csinálni? - kérdeztem tőle, ő pedig felemelt, és beemelt a kád vízbe, amit a vérem rögtön megszínezett pár pillanatra. Végül beült mellém, és elkezdte megmosni a hátamat. Nem mondott közben semmit, csak ült mögöttem. Ezután anyakamat és a melleimet mosta meg, persze hagytam. Nem ellenkeztem. Nem volt erőm hozzá. Inkább hátra hajtottam a fejem a mellkasára, és felnéztem rá. Akkor már ő is a szemembe nézett, és átölelte a derekam.
- Nem haragszol? - kérdezte. Én pedig lassan megráztam a fejem.
- Nem a te hibád. - mondtam. - nem kellett volna ma este... Nem kellett volna belemennem. - válaszoltam, ő pedig elszégyellte magát. Lehajtotta a fejét, és megpuszilta a homlokom. Gyengéden magához ölelt, és a fülembe súgott.
- Nagyon szeretlek - mondta.
Elmosolyodtam. Most mondta ki először hogy szeret. Persze éreztem eddig is, de ahogy kimondta megváltozott minden. Belesimultam az ölelésébe, és megcsókoltam. Viszonozta, és még jobban magához szorított. Egy pillanatra úgy éreztem mintha megállt volna az idő. Mintha még egy örökkévalóság várna ránk együtt. Néha azt kívánom bárcsak így halnék meg. Ashley karjaiban.
2015. február 11., szerda
14. fejezet Ő itt a barátom Ashley
Órákig kellett várni a csatlakozásra. Már az első repülőút is hosszú volt. Én végigaludtam, és csak akkor keltem fel mikor ettünk, de Ashley folyamatosan nyafogott. Le kellett őt nyugtassam. Én már átéltem ezt a majd egy napos utat egyszer, így nekem valamivel könnyebb volt. Azonban a csatlakozás után, már mindketten egymásnak dőlve szidtuk a világot.
Jó sokat röhögtünk ezen, és végül megérkeztünk. A reptéren már vártak ránk. Ott volt apa, Márti, Peti, és amin a legjobban meglepődtem, Csilla és Zoli is. Ők apu barátai, de nagyon bírom őket. Amint odaértünk hozzájuk volt nagy örülés. Márti és Peti azonnal letámadtak és nekem ugrottak. Ashley pedig összeszorított minket a hatalmas karjaival. Olyan szép pillanat volt. Mikor elengedtem őket, apához fordultam, és az ő nyakába ugrottam. Ezután pedig Csilláékat öleltem meg.
- Ő itt a barátom Ashley - mondtam nekik magyarul, közben pedig végig Ash kezét szorongattam. Márti ezt látva majdnem szivárványt hányt.
Apa is bemutatkozott Ashleynek, de meggyűlt a baja az angollal. Csak pár szót tudtak váltani. Ekkor Zoli (szigorúan magyarul) odaszólt nekem.
- Nem ő az outlaw gyerek? - kérdezte, mire mosolyogva bólogattam. De bizony hogy ő az! Zoli tudott angolul, így fordította apa és Ash beszélgetését. Én pedig Mártiékhoz fordultam.
- Hiányoztatok! - mondtam nekik.
- Te iiiiis - ölelt meg újra Márti, én pedig rámosolyogtam. Újra úgy éreztem, mintha megint 14 lennék, és minden a régi lenne. Beleszagoltam Budapest "illatába", és Petihez fordultam.
- Jó újra itt lenni. - mondtam könnyes szemmel. - Holnap tarthatunk egy Syntax Error próbát? - kérdeztem meghatódva. Régen ugyanis volt egy közös bandánk.
- Tarthatunk - röhögött. - Úgyis csináltam pár alapot.
- Helyes! - vágtam rá mosolyogva.
- De akkor elhozod Ashleyt is? - kérdezte Márti csillogó szemekkel.
- Ha szeretne jönni - fordultam Ash felé, és megismételtem Márti kérdését angolul. Persze belement, ettől pedig Márti tök boldog lett.
Lassan Petinek mennie kellett, így nem volt kérdés hogy Márti elkíséri. Könnyes búcsút vettünk, és megígértem hogy holnap elmegyünk a suliba láogatós napra. Ezután visszafordultam apáékhoz, és hallgattam a közvetett társalgásukat. Apa meghívott minket aznap estére vacsorázni, és Ash a nevemben is elfogadta a meghívást.
Így elindultunk hozzá, és egész úton Csillával beszélgettem (mostanra már átváltottunk angolra Ash miatt). Kérdezgetett hogy milyen az élet Amcsiban, és hogy hogy haladnak a dolgok. Én részletesen ecseteltem neki szinte az összes napot, így pedig valószínűleg az agyára mentem. De végig mosolygott, és érdeklődve hallgatott.
Mikor apához értünk, az volt az első hogy elmentem mosdóba. Egész úton azért imádkoztam, hogy csak ne ma, csak ne pont ma.... jöjjön meg. De sajnos mégis így történt. Basszus... Szerencsére azért számítottam rá, de mégis reménykedtem.
Kissé bosszúsan mentem vissza hozzájuk, de nem mutattam. Majd csak a szállodában derül ki hogy lőttek a romantikus esténknek... Tök jó... tényleg...
Apáék már kiszedték a kaját, ami egyébként spagetti volt, és nagyban beszélgettek valamiről. Némi pia is előkerült, és ezzel fel is oldottuk a hangulatot. Ashley könnyedén válaszolt apa miden fura kérdésére. Tök természetes maradt végig. Poénkodott, mesélt pár sztorit Andyékről, és a BVBről. Csilla pedig nagyon kíváncsi volt a karján lévő tetkókra, így mindegyiknek el kellett mesélnie a történetét. Irtó jó sztorik.
Mikor már jó sokat ittak, Ash és Zoli elkezdtek filozofálni, amibe én is bekapcsolódtam. Eszembe jutottak a régi idők, amikor Zolival kiveséztük a világ nagy dolgait, és vitáztunk. Ash totál meglepődött mikor teljesen komolyan beszéltem az abortuszról, az öngyilkosságról, és egyéb lelki nyalánkságokról. Szokás szerint nem sikerült meggyőznöm Zolit, de nem bántam. Klassz este volt.
Mikor már menni készültünk, apa utánam szólt.
- Mondd meg Asleynek, hogy ha hozzád mer nyúlni letépem a tökeit!
- Na ezt nem ismételem el neki! - röhögtem, Ash pedig megkérdezte mit mondott apa. Én pedig elmondtam neki is, erre pedig tisztelgett egyet apa felé. Szétröhögtem az agyamat.
Ezután taxiba ültünk, és a szálloda felé hajtottunk.
Jó sokat röhögtünk ezen, és végül megérkeztünk. A reptéren már vártak ránk. Ott volt apa, Márti, Peti, és amin a legjobban meglepődtem, Csilla és Zoli is. Ők apu barátai, de nagyon bírom őket. Amint odaértünk hozzájuk volt nagy örülés. Márti és Peti azonnal letámadtak és nekem ugrottak. Ashley pedig összeszorított minket a hatalmas karjaival. Olyan szép pillanat volt. Mikor elengedtem őket, apához fordultam, és az ő nyakába ugrottam. Ezután pedig Csilláékat öleltem meg.
- Ő itt a barátom Ashley - mondtam nekik magyarul, közben pedig végig Ash kezét szorongattam. Márti ezt látva majdnem szivárványt hányt.
Apa is bemutatkozott Ashleynek, de meggyűlt a baja az angollal. Csak pár szót tudtak váltani. Ekkor Zoli (szigorúan magyarul) odaszólt nekem.
- Nem ő az outlaw gyerek? - kérdezte, mire mosolyogva bólogattam. De bizony hogy ő az! Zoli tudott angolul, így fordította apa és Ash beszélgetését. Én pedig Mártiékhoz fordultam.
- Hiányoztatok! - mondtam nekik.
- Te iiiiis - ölelt meg újra Márti, én pedig rámosolyogtam. Újra úgy éreztem, mintha megint 14 lennék, és minden a régi lenne. Beleszagoltam Budapest "illatába", és Petihez fordultam.
- Jó újra itt lenni. - mondtam könnyes szemmel. - Holnap tarthatunk egy Syntax Error próbát? - kérdeztem meghatódva. Régen ugyanis volt egy közös bandánk.
- Tarthatunk - röhögött. - Úgyis csináltam pár alapot.
- Helyes! - vágtam rá mosolyogva.
- De akkor elhozod Ashleyt is? - kérdezte Márti csillogó szemekkel.
- Ha szeretne jönni - fordultam Ash felé, és megismételtem Márti kérdését angolul. Persze belement, ettől pedig Márti tök boldog lett.
Lassan Petinek mennie kellett, így nem volt kérdés hogy Márti elkíséri. Könnyes búcsút vettünk, és megígértem hogy holnap elmegyünk a suliba láogatós napra. Ezután visszafordultam apáékhoz, és hallgattam a közvetett társalgásukat. Apa meghívott minket aznap estére vacsorázni, és Ash a nevemben is elfogadta a meghívást.
Így elindultunk hozzá, és egész úton Csillával beszélgettem (mostanra már átváltottunk angolra Ash miatt). Kérdezgetett hogy milyen az élet Amcsiban, és hogy hogy haladnak a dolgok. Én részletesen ecseteltem neki szinte az összes napot, így pedig valószínűleg az agyára mentem. De végig mosolygott, és érdeklődve hallgatott.
Mikor apához értünk, az volt az első hogy elmentem mosdóba. Egész úton azért imádkoztam, hogy csak ne ma, csak ne pont ma.... jöjjön meg. De sajnos mégis így történt. Basszus... Szerencsére azért számítottam rá, de mégis reménykedtem.
Kissé bosszúsan mentem vissza hozzájuk, de nem mutattam. Majd csak a szállodában derül ki hogy lőttek a romantikus esténknek... Tök jó... tényleg...
Apáék már kiszedték a kaját, ami egyébként spagetti volt, és nagyban beszélgettek valamiről. Némi pia is előkerült, és ezzel fel is oldottuk a hangulatot. Ashley könnyedén válaszolt apa miden fura kérdésére. Tök természetes maradt végig. Poénkodott, mesélt pár sztorit Andyékről, és a BVBről. Csilla pedig nagyon kíváncsi volt a karján lévő tetkókra, így mindegyiknek el kellett mesélnie a történetét. Irtó jó sztorik.
Mikor már jó sokat ittak, Ash és Zoli elkezdtek filozofálni, amibe én is bekapcsolódtam. Eszembe jutottak a régi idők, amikor Zolival kiveséztük a világ nagy dolgait, és vitáztunk. Ash totál meglepődött mikor teljesen komolyan beszéltem az abortuszról, az öngyilkosságról, és egyéb lelki nyalánkságokról. Szokás szerint nem sikerült meggyőznöm Zolit, de nem bántam. Klassz este volt.
Mikor már menni készültünk, apa utánam szólt.
- Mondd meg Asleynek, hogy ha hozzád mer nyúlni letépem a tökeit!
- Na ezt nem ismételem el neki! - röhögtem, Ash pedig megkérdezte mit mondott apa. Én pedig elmondtam neki is, erre pedig tisztelgett egyet apa felé. Szétröhögtem az agyamat.
Ezután taxiba ültünk, és a szálloda felé hajtottunk.
13. fejezet Vissza Magyarba
*Elnézést a késésért! Tudom hogy rövid az új rész, de holnap 2 részt teszek fel :)*
- A házra ki fog vigyázni?- kérdeztem jogosan. Erre egyikünk se gondolt. Ashley először CCre gondolt, én pedig bele kellett hogy menjek. Végül is mi baj lehet belőle. Aztán felötlött bennem még valami. Ha Andyt is megkérnénk, akkor legalább nem lenne egyedül. Sajnáltam Andyt mert nem rég szakítottak Juliettel, és teljesen maga alatt volt. Gondoltam most nincs szívesen egyedül, és ez jó lett volna arra hogy kicsit visszanyerje az életkedvét. Így őt is felhívtuk. Persze igent mondott, de úgy hallottam rajta hogy csak azért vállalta, mert Ashley a barátja. Megígértem neki hogy ha haza jöttünk, elmegyünk együtt inni, és lelkizni. Erre valamennyire megnyugodott.
- Oké Andy beleegyezett.- mondtam Ashnek.
- CC is - mosolygott rám. Ez azz!!!!
Sok mindent el kellett intézzünk utazás előtt. Ashley intézte a szállást, én pedig a repülőjegyeket. Talán 1 vagy 2 napig nem is láttuk egymást annyi teendő volt, mégis már azon a kedden útnak indultunk. A reptérre kijött velünk CC, Andy, és Jake. Andyt jó szorosan megöleltem, és próbáltam lelket önteni belé.
- Ha visszajöttünk elmegyünk egyet kocsmázni, és szétverünk pár kukát ha ahhoz van kedved - mondtam neki, mire halvány mosoly suhant át az arcán. Végre mosolygott. Aztán CC-hez fordultam, és őt is megöleltem. Majd odasúgtam neki.
- Vigyázz Andyre nehogy valami hülyeséget csináljon! - mondtam aggódva. Féltem hogy esetleg Andy összeszed valami szuicid hajlamot. CC csak bólintott.
- Jó utat - sóhajtotta szomorúan, majd el is fordult. Nem láttam az arcát, csak tippelhettem hogy talán sírt. Persze nem vagyok benne biztos.
Ezután Jakehez fordultam.
- Sietek vissza, mert van számodra egy feladatom! - mosolyogtam rá. - Majd ha hazaértünk elárulom.
- Már nagyon várom! - nevetett, és megölelt. Ez után meghallottuk a bemondó hangját. Még 30 pers a felszállásig. Indulnunk kellett.
- A házra ki fog vigyázni?- kérdeztem jogosan. Erre egyikünk se gondolt. Ashley először CCre gondolt, én pedig bele kellett hogy menjek. Végül is mi baj lehet belőle. Aztán felötlött bennem még valami. Ha Andyt is megkérnénk, akkor legalább nem lenne egyedül. Sajnáltam Andyt mert nem rég szakítottak Juliettel, és teljesen maga alatt volt. Gondoltam most nincs szívesen egyedül, és ez jó lett volna arra hogy kicsit visszanyerje az életkedvét. Így őt is felhívtuk. Persze igent mondott, de úgy hallottam rajta hogy csak azért vállalta, mert Ashley a barátja. Megígértem neki hogy ha haza jöttünk, elmegyünk együtt inni, és lelkizni. Erre valamennyire megnyugodott.
- Oké Andy beleegyezett.- mondtam Ashnek.
- CC is - mosolygott rám. Ez azz!!!!
Sok mindent el kellett intézzünk utazás előtt. Ashley intézte a szállást, én pedig a repülőjegyeket. Talán 1 vagy 2 napig nem is láttuk egymást annyi teendő volt, mégis már azon a kedden útnak indultunk. A reptérre kijött velünk CC, Andy, és Jake. Andyt jó szorosan megöleltem, és próbáltam lelket önteni belé.
- Ha visszajöttünk elmegyünk egyet kocsmázni, és szétverünk pár kukát ha ahhoz van kedved - mondtam neki, mire halvány mosoly suhant át az arcán. Végre mosolygott. Aztán CC-hez fordultam, és őt is megöleltem. Majd odasúgtam neki.
- Vigyázz Andyre nehogy valami hülyeséget csináljon! - mondtam aggódva. Féltem hogy esetleg Andy összeszed valami szuicid hajlamot. CC csak bólintott.
- Jó utat - sóhajtotta szomorúan, majd el is fordult. Nem láttam az arcát, csak tippelhettem hogy talán sírt. Persze nem vagyok benne biztos.
Ezután Jakehez fordultam.
- Sietek vissza, mert van számodra egy feladatom! - mosolyogtam rá. - Majd ha hazaértünk elárulom.
- Már nagyon várom! - nevetett, és megölelt. Ez után meghallottuk a bemondó hangját. Még 30 pers a felszállásig. Indulnunk kellett.
2015. február 8., vasárnap
12. fejezet Jobbra fordul minden
Csak pár hét telt el, viszont eközben az albumom kezdett híres lenni, ugyanis a számaim felkerültek a Rolling Stones listájára. Nem kerülhettem el az igazságot, meg kellett nézzem hány lemezt sikerült eladnom. Majdnem szívrohamot kaptam mikor kiderült hogy több mint 1000000 dollár a bevételem. Ahogy ezt megtudtam az volt az első, hogy Ashley nyakába ugrottam. Nagyon boldog voltam. Addigra megbeszéltük a dolgokat, és összejöttünk, bár titokban tartottuk a sajtó előtt. Én csak Mártinak mondtam el, aki annyira örült, hogy amikor bejelentettem, vagy fél óráig visítozott, és azt kérdezgette, hogy 'ez most komooooooly?'. Azt hiszem én hittem el a legkevésbé, mert minden nap mikor mellette ébredtem, azt hittem csak álmodom.
Ashley azt találta ki, hogyha már úgyse kell egy ideig dolgozzak, akkor egy hétre haza utazhatnék Magyarországra, és eljönne velem, hogy megismerje a szüleimet. Először elleneztem, mert sejtettem, hogyha apának elmondom, letépi a fejemet, de végül beláttam, hogy előtte nem titkolhatjuk örökké. Így hát belementem. Az utazást akkorra akartam időzíteni, mikor a régi sulimban óralátogatós hét volt. Be akartam nézni a suliba, és megakartam mutatni Ashnek is hogy milyen volt az életem előtte. Már másnap elkezdtük tervezni az utat. Haza szóltam Mártinak hogy meglátogatom őt, és viszem a kedvesemet is, amin jót röhögött, de persze örült. Még pár embernek üzentem, legutoljára pedig a legnehezebbet hagytam. Meg kellett mondjam anyának, és apának, hogy a 16 évvel idősebb manageremmel járok. Ha így nem hangzik megrázónak akkor sehogy se. Persze simán megértem az aggodalmukat, hiszen külföldön ha valaki egyedül van, hamar összeszűri a levet bárkivel. De Ashley nem bárki! Ha képes velem napokat utazni, akkor igenis komolyan gondolja a kettőnk dolgát.
Hosszú idő kellett míg rá vettem magam, hogy felhívjam apát. Neki tuti könnyebb lesz elmondani. Benyomtam a skypeot, és felhívtam. Néhány csengés után fel is vette.
- Szia kislányom! - köszönt vidáman. - Mi újság? Képzeld benne voltál a híradóban.
- Azta!- lepődtem meg. Ezt tényleg nem tudtam. - És mit mondtak?
- Elmondták hogy külföldön próbáltál szerencsét, és befutottál. Elég büszke rád Magyarország! De én vagyok a legbüszkébb! - mondta, én pedig teljesen meghatódtam. Ez hiányzott.
Ezután elmeséltem hogy mi van velem mostanában, és direkt a végére hagytam a "legjobbat".
-Szóval még lenne itt valami.- vágtam bele.
- Mondjad.
- Nemsokára haza utazom egy hétre.
- Fantasztik! - mondta. - Akkor aludj nálam itt van a szobád nem alszik itt senki. Gyere nyugodtan.
- Nos lenne itt valami más is... - folytattam.
- Micsoda?
- Tudod... jön velem a barátom is. - mondtam ki végül.
Egy pillanatra elhallgatott apa. Aztán vett egy nagy levegőt.
- Kicsoda? - kérdezte.
- A barátom... nagyon kedves és jó fej biztos bírni fogod....
- De ide ő ne jöjjön. - vágott közbe. Tudtam hogy ez lesz.
- De megakar ismerni téged meg anyát.
- Ki ez egyáltalán.
- Ashley Purdy. - mondtam halkan.
- A főnököd?
- Az.
- Te összeszűrted a levet a 33 éves főnököddel?
- Nem szűrtem össze semmilyen levet, hanem járunk.
- Nem kellett volna megengedjem hogy nála lakj. Hát gondolhattam volna hogy ez lesz a vége. Ebből nagy bajod lehet. - figyelmeztetett.
- Ez igaz... de mi szeretjük egymást.
- Azért ezt még gondold át.
- Már rég átgondoltam.
Kellett egy kis idő, de sikerült meggyőznöm. Azt mondta jöhet, de külön kell aludnunk, én pedig ezt alapból elutasítottam. Nem azért mert egész végig csak hegeszteni akarok Asleyvel,hanem mert milyen gáz lenne ha apa egy 32 éves férfinak megmondaná hogy mit csináljon... Végül úgy döntöttünk, hogy egy hotelben szállunk meg.
Apa megértette szerencsére. Könnyebb volt meggyőzni mint hittem. Most jött a neheze. Úgy kellett elmondjam anyának, hogy ne akadjon ki. Huh. Erre fel kellett készüljek lelkileg. Tudtam hogy 90 százalék hogy kiakad. Felcsörögtem.
- Szia. - szóltam bele.
- Ó eszedbe jutott hogy mi is vagyunk a világon? - kezdte bevezetés nélkül. Ajajj rossz a kedve.
- Ha ennyire hiányoztam te is felhívhattál volna. Nem szórakozni jöttem külföldre, hanem dolgozni.- világosítottam fel.
- Több mint 3 hónapig nem hallottunk rólad. Ennyire nem számítunk?
Ahhhh... ez most komoly? Ha nem jelentkezek az a baj, ha igen, akkor meg az.
- Jó mindegy. Csak annyit akartam mondani, hogy nemsokára kimegyek egy hétre Magyarba. Azt hittem akarsz velem találkozni, de látom tévedtem...
- Mikor jössz? - kapott rá a témára.
- Kedden indulunk.
- Indul...tok? - kérdezte. Basszus elszóltam magam....
- Igen. Én és a barátom. - mondtam tettetett nyugodtsággal. Nem jött be.
- Mégis mikor akartál erről szólni? - háborodott fel.
- Öh talán most? Ezért hívtalak.
- Hát hozzánk ne hozz senkit.
- Akkor gondolom teljesen felesleges lenne elmondanom hogy ki az. De mindegy is. Te úgy is szarsz rám! - mondtam dühösen majd leraktam. Teljesen összetörtem, és megint sírva fakadtam. Ekkor megéreztem, hogy Ashley figyel. Az ajtóban állt. Odajött hozzám és a karjaiba vett. Bár magyarul beszéltem a telefonon Ash hamar levágta mi a helyzet. Összevesztem anyámmal.
Letörölte a könnyeimet, és megkérdezte, hogy tud-e segíteni.
- Bár így lenne. - mondtam szomorúan. Elmondtam neki, hogy bár apa találkozna vele, anya hallani se akar rólunk.
- Hidd el idővel ő is megbékél majd. Ne aggódj. - mosolygott rám, majd megsimogatta a hajam.
Nagyon szeretem őt. Azt mondta 4 nap múlva indulhatnánk is ha nekem az jó úgy, és elintézi a szobafoglalást is. Azonnal beleegyeztem, de felmerült egy nagy kérdés....
Ashley azt találta ki, hogyha már úgyse kell egy ideig dolgozzak, akkor egy hétre haza utazhatnék Magyarországra, és eljönne velem, hogy megismerje a szüleimet. Először elleneztem, mert sejtettem, hogyha apának elmondom, letépi a fejemet, de végül beláttam, hogy előtte nem titkolhatjuk örökké. Így hát belementem. Az utazást akkorra akartam időzíteni, mikor a régi sulimban óralátogatós hét volt. Be akartam nézni a suliba, és megakartam mutatni Ashnek is hogy milyen volt az életem előtte. Már másnap elkezdtük tervezni az utat. Haza szóltam Mártinak hogy meglátogatom őt, és viszem a kedvesemet is, amin jót röhögött, de persze örült. Még pár embernek üzentem, legutoljára pedig a legnehezebbet hagytam. Meg kellett mondjam anyának, és apának, hogy a 16 évvel idősebb manageremmel járok. Ha így nem hangzik megrázónak akkor sehogy se. Persze simán megértem az aggodalmukat, hiszen külföldön ha valaki egyedül van, hamar összeszűri a levet bárkivel. De Ashley nem bárki! Ha képes velem napokat utazni, akkor igenis komolyan gondolja a kettőnk dolgát.
Hosszú idő kellett míg rá vettem magam, hogy felhívjam apát. Neki tuti könnyebb lesz elmondani. Benyomtam a skypeot, és felhívtam. Néhány csengés után fel is vette.
- Szia kislányom! - köszönt vidáman. - Mi újság? Képzeld benne voltál a híradóban.
- Azta!- lepődtem meg. Ezt tényleg nem tudtam. - És mit mondtak?
- Elmondták hogy külföldön próbáltál szerencsét, és befutottál. Elég büszke rád Magyarország! De én vagyok a legbüszkébb! - mondta, én pedig teljesen meghatódtam. Ez hiányzott.
Ezután elmeséltem hogy mi van velem mostanában, és direkt a végére hagytam a "legjobbat".
-Szóval még lenne itt valami.- vágtam bele.
- Mondjad.
- Nemsokára haza utazom egy hétre.
- Fantasztik! - mondta. - Akkor aludj nálam itt van a szobád nem alszik itt senki. Gyere nyugodtan.
- Nos lenne itt valami más is... - folytattam.
- Micsoda?
- Tudod... jön velem a barátom is. - mondtam ki végül.
Egy pillanatra elhallgatott apa. Aztán vett egy nagy levegőt.
- Kicsoda? - kérdezte.
- A barátom... nagyon kedves és jó fej biztos bírni fogod....
- De ide ő ne jöjjön. - vágott közbe. Tudtam hogy ez lesz.
- De megakar ismerni téged meg anyát.
- Ki ez egyáltalán.
- Ashley Purdy. - mondtam halkan.
- A főnököd?
- Az.
- Te összeszűrted a levet a 33 éves főnököddel?
- Nem szűrtem össze semmilyen levet, hanem járunk.
- Nem kellett volna megengedjem hogy nála lakj. Hát gondolhattam volna hogy ez lesz a vége. Ebből nagy bajod lehet. - figyelmeztetett.
- Ez igaz... de mi szeretjük egymást.
- Azért ezt még gondold át.
- Már rég átgondoltam.
Kellett egy kis idő, de sikerült meggyőznöm. Azt mondta jöhet, de külön kell aludnunk, én pedig ezt alapból elutasítottam. Nem azért mert egész végig csak hegeszteni akarok Asleyvel,hanem mert milyen gáz lenne ha apa egy 32 éves férfinak megmondaná hogy mit csináljon... Végül úgy döntöttünk, hogy egy hotelben szállunk meg.
Apa megértette szerencsére. Könnyebb volt meggyőzni mint hittem. Most jött a neheze. Úgy kellett elmondjam anyának, hogy ne akadjon ki. Huh. Erre fel kellett készüljek lelkileg. Tudtam hogy 90 százalék hogy kiakad. Felcsörögtem.
- Szia. - szóltam bele.
- Ó eszedbe jutott hogy mi is vagyunk a világon? - kezdte bevezetés nélkül. Ajajj rossz a kedve.
- Ha ennyire hiányoztam te is felhívhattál volna. Nem szórakozni jöttem külföldre, hanem dolgozni.- világosítottam fel.
- Több mint 3 hónapig nem hallottunk rólad. Ennyire nem számítunk?
Ahhhh... ez most komoly? Ha nem jelentkezek az a baj, ha igen, akkor meg az.
- Jó mindegy. Csak annyit akartam mondani, hogy nemsokára kimegyek egy hétre Magyarba. Azt hittem akarsz velem találkozni, de látom tévedtem...
- Mikor jössz? - kapott rá a témára.
- Kedden indulunk.
- Indul...tok? - kérdezte. Basszus elszóltam magam....
- Igen. Én és a barátom. - mondtam tettetett nyugodtsággal. Nem jött be.
- Mégis mikor akartál erről szólni? - háborodott fel.
- Öh talán most? Ezért hívtalak.
- Hát hozzánk ne hozz senkit.
- Akkor gondolom teljesen felesleges lenne elmondanom hogy ki az. De mindegy is. Te úgy is szarsz rám! - mondtam dühösen majd leraktam. Teljesen összetörtem, és megint sírva fakadtam. Ekkor megéreztem, hogy Ashley figyel. Az ajtóban állt. Odajött hozzám és a karjaiba vett. Bár magyarul beszéltem a telefonon Ash hamar levágta mi a helyzet. Összevesztem anyámmal.
Letörölte a könnyeimet, és megkérdezte, hogy tud-e segíteni.
- Bár így lenne. - mondtam szomorúan. Elmondtam neki, hogy bár apa találkozna vele, anya hallani se akar rólunk.
- Hidd el idővel ő is megbékél majd. Ne aggódj. - mosolygott rám, majd megsimogatta a hajam.
Nagyon szeretem őt. Azt mondta 4 nap múlva indulhatnánk is ha nekem az jó úgy, és elintézi a szobafoglalást is. Azonnal beleegyeztem, de felmerült egy nagy kérdés....
2015. február 7., szombat
11. fejezet Mert a szívem mélyén féltem, hogy igaza van
Kiszálltam a kocsiból és megöleltem Asht. Elhozott CC házához, bár már este volt. Hűvös nyári szél fújt, és körbe vett minket az esti csend. A házban világított egy lámpa, méghozzá CC szobájában. Szóval hazaért - gondoltam. Megköszöntem Ashleynek, hogy elvitt ebédelni, ugyanis miután átmentem hozzá és beszélgettünk, elvitt egy flancos étterembe. Nagyon jól éreztem magamat vele, bár néha eszembe jutott CC. Szegény... Pedig reggel úgy küldött el Ashleyhez hogy magyarázzam el neki a dolgokat. Most fordult a kocka.
Végül Ashley adott egy csókot, és azt mondta, hogy ha bármi baj van hívjam fel. Nagy levegőt vettem, és becsöngettem. Pár másodperc telt el csupán, mikor kinyílt az ajtó. CC arcán ragyogó mosoly jelent meg, de el is tűnt, mikor meglátta, nem mosolygok vissza.
- Baj történt? - kérdezte aggódva. Megráztam a fejem, ő pedig beinvitált. Leültünk a konyha asztalhoz, és hallgattunk. Ő arra várt, hogy elmondjam mi történt, én viszont nem tudtam hogy is kezdjem. Ilyesmit nem lehet jól elmondani. De nem hallgathattam örökké.
- Döntöttem - mondtam, ő pedig várakozóan nézett rám. Megtelt könnyel a szemem, de elszégyelltem magam. Nekem nem szabadna sírnom, hiszen minden az én hibám. A szemébe néztem. - Sajnálom.... - suttogtam halkan. Ennél többet nem tudtam mondani. Ő csak erőtlenül bólintott, és lehajtotta a fejét. Gondolkozott egy kicsit, majd kínosan elnevette magát.
- Rosszul választottál - jelentette ki kíméletlenül. Ez szíven ütött. Nem azért mert durván mondta, hanem mert a szívem mélyén féltem, hogy igaza van. Mégis elnyomtam ezt az érzést. Ő se mondott semmi mást, csak felállt és kiment a szobából. Egyedül maradtam. Csak az óra járását lehetett hallani. Kiakasztó volt. így felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra, és elővettem a gitáromat. Játszottam rajta, és énekeltem. A legszívszaggatóbb dalokat, amik csak eszembe jutottak. Elénekeltem hogy mennyire szerettem CC-t, és milyen jó volt vele. Elénekeltem azt ahogy elvesztettem, és hogy már nem tehetem jóvá. Talán soha... Ismét megteltek könnyel a szemeim. Ekkor viszont CC lépett be az ajtón.
- Holnap mész el vagy ma este? - kérdezte fagyosan. Éreztem hogy már nem lát szívesen.
- Ha szeretnéd akkor akár ma este. - válaszoltam minden rosszindulat nélkül.
- Oké - vágta rá majd ki is ment. Azzal hogy kiment, nem csak a szerelmét éreztem megszűnni, hanem a barátságát is. Ez fájt a legjobban.
Felhívtam Ashleyt, aki azonnal értem jött. Én már addigra összepakoltam, és lementem a földszintre. Felvettem a cipőm, és kivittem a cuccaimat. Nem köszöntem el CC-től. Nem láttam értelmét. Végignéztem a csomagjaimon, és neki dőltem a falnak. Nem értettem.... Hogy jutottunk el idáig. Letöröltem a könnyeimet, és odaléptem Ashleyhez, aki átölelt. Megsimogatta a hajamat, és folyamatosan nyugtatott.
- Meg fog oldódni - ismételgette, mire valamennyire megnyugodtam. Beszálltunk a kocsiba, és beraktuk a cuccaimat. Amikor beültünk, áthajolt hozzám és megcsókolt. Pár percig el se tudtunk indulni, mert annyira egybeolvadtak az ajkaink, de végül el kellett indulnunk. Hozzá indultunk, amitől kicsit szorongtam. Lehet, hogy be akar próbálkozni. Muszáj lesz megőrizzem az önuralmam. Ránéztem a sötétben. Arcán büszkeség tükröződött. Még az esti félhomályos lámpa fényében is jól kivettem, hogy mosolyog. Erre nekem is mosolyognom kellett. Megint vele voltam. Ami a múltban történt, már-már el is felejtettem, és bíztam benne, hogy nem fog ezzel visszaélni.
Lassan meg is érkeztünk. Bevitte a cuccaimat, és mikor mindketten beléptünk, becsukta az ajtót, és megcsókolt.
- Olyan jó hogy itt vagy! - súgta a fülembe.
Ezután felmentünk, és elaludtunk az ő ágyában. Nem próbálkozott be vagy ilyesmi, és emiatt nagyon boldog voltam. Úgy éreztem minden rendben.
Végül Ashley adott egy csókot, és azt mondta, hogy ha bármi baj van hívjam fel. Nagy levegőt vettem, és becsöngettem. Pár másodperc telt el csupán, mikor kinyílt az ajtó. CC arcán ragyogó mosoly jelent meg, de el is tűnt, mikor meglátta, nem mosolygok vissza.
- Baj történt? - kérdezte aggódva. Megráztam a fejem, ő pedig beinvitált. Leültünk a konyha asztalhoz, és hallgattunk. Ő arra várt, hogy elmondjam mi történt, én viszont nem tudtam hogy is kezdjem. Ilyesmit nem lehet jól elmondani. De nem hallgathattam örökké.
- Döntöttem - mondtam, ő pedig várakozóan nézett rám. Megtelt könnyel a szemem, de elszégyelltem magam. Nekem nem szabadna sírnom, hiszen minden az én hibám. A szemébe néztem. - Sajnálom.... - suttogtam halkan. Ennél többet nem tudtam mondani. Ő csak erőtlenül bólintott, és lehajtotta a fejét. Gondolkozott egy kicsit, majd kínosan elnevette magát.
- Rosszul választottál - jelentette ki kíméletlenül. Ez szíven ütött. Nem azért mert durván mondta, hanem mert a szívem mélyén féltem, hogy igaza van. Mégis elnyomtam ezt az érzést. Ő se mondott semmi mást, csak felállt és kiment a szobából. Egyedül maradtam. Csak az óra járását lehetett hallani. Kiakasztó volt. így felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra, és elővettem a gitáromat. Játszottam rajta, és énekeltem. A legszívszaggatóbb dalokat, amik csak eszembe jutottak. Elénekeltem hogy mennyire szerettem CC-t, és milyen jó volt vele. Elénekeltem azt ahogy elvesztettem, és hogy már nem tehetem jóvá. Talán soha... Ismét megteltek könnyel a szemeim. Ekkor viszont CC lépett be az ajtón.
- Holnap mész el vagy ma este? - kérdezte fagyosan. Éreztem hogy már nem lát szívesen.
- Ha szeretnéd akkor akár ma este. - válaszoltam minden rosszindulat nélkül.
- Oké - vágta rá majd ki is ment. Azzal hogy kiment, nem csak a szerelmét éreztem megszűnni, hanem a barátságát is. Ez fájt a legjobban.
Felhívtam Ashleyt, aki azonnal értem jött. Én már addigra összepakoltam, és lementem a földszintre. Felvettem a cipőm, és kivittem a cuccaimat. Nem köszöntem el CC-től. Nem láttam értelmét. Végignéztem a csomagjaimon, és neki dőltem a falnak. Nem értettem.... Hogy jutottunk el idáig. Letöröltem a könnyeimet, és odaléptem Ashleyhez, aki átölelt. Megsimogatta a hajamat, és folyamatosan nyugtatott.
- Meg fog oldódni - ismételgette, mire valamennyire megnyugodtam. Beszálltunk a kocsiba, és beraktuk a cuccaimat. Amikor beültünk, áthajolt hozzám és megcsókolt. Pár percig el se tudtunk indulni, mert annyira egybeolvadtak az ajkaink, de végül el kellett indulnunk. Hozzá indultunk, amitől kicsit szorongtam. Lehet, hogy be akar próbálkozni. Muszáj lesz megőrizzem az önuralmam. Ránéztem a sötétben. Arcán büszkeség tükröződött. Még az esti félhomályos lámpa fényében is jól kivettem, hogy mosolyog. Erre nekem is mosolyognom kellett. Megint vele voltam. Ami a múltban történt, már-már el is felejtettem, és bíztam benne, hogy nem fog ezzel visszaélni.
Lassan meg is érkeztünk. Bevitte a cuccaimat, és mikor mindketten beléptünk, becsukta az ajtót, és megcsókolt.
- Olyan jó hogy itt vagy! - súgta a fülembe.
Ezután felmentünk, és elaludtunk az ő ágyában. Nem próbálkozott be vagy ilyesmi, és emiatt nagyon boldog voltam. Úgy éreztem minden rendben.
2015. február 6., péntek
10. fejezet Légy őszinte!
Eljött a a másnap reggel is. És előbb felkeltem mint CC. Még mindig rajtam feküdt, így még mozdulni se tudtam. Muszáj volt valahogy felkeltenem. Megcsikiztem a nyakát, mire nevetni kezdett. Nagyon cuki volt. Kinyitotta a szemét, és felnézett rám. Belepuszilt a nyakamba, én pedig végig simítottam a haján.
Még sose keltem ennyire kellemesen. Talán csak percek teltek el, de nekem óráknak tűntek. CC magához ölelt. Olyan nagy melegség és szeretet áradt belőle. Nem érdemelném meg.
Egy idő után lemászott rólam, és odaadta a felsőmet. Nem beszélt a tegnapról, mégis olyan volt mintha más lenne minden. Azt mondta beszéljek Ashleyvel is, mert ez így nem mehet tovább. Azt akarta hogy csak akkor legyek vele, ha tényleg szeretem.
Megígértem neki hogy beszélek vele, ő pedig rám mosolygott. El kellett mennie a stúdióba, így én azonnal elindultam Ashleyhez. Fogalmam sem volt mit mondok neki. Ha csak eszembe jutott hogy ennek milyen következményei lesznek, elszorult a torkom. De nem érdekelt. Beszélnem kellett vele. Oda értem, és becsengettem. Ő nyitott ajtót.
- Szia.- köszöntem.
- Szia, gyere csak be- mondta álmosan. Úgy engedett be mintha mi se lenne természetesebb. Leültem a kanapéra, ő pedig mellém ült.
- Mit szeretnél? - kérdezte hosszas hallgatás után. Mire a szemébe néztem.
- Elmondani valamit.... és megbeszélni a dolgokat...
- El akarod mondani hogy CC megbökött? Vagy hogy már őt szereted? Mert ha így van, akkor tök fölöslegesen jöttél.
-Ne mondj ilyeneket. - szóltam rá. - Szerinted nekem könnyű? Mégis mit tudjak csinálni? CC szeret, de....
- ....de?
- De akárhogy próbáltam nem tudtalak elfelejteni.- mondtam ki végül. Ő erre csak elmosolyodott,és megrázta a fejét.
- Ennyi? - kérdezte, én pedig majdnem leütöttem.
- Igen ennyi! - kiabáltam. - Szeretlek bazdmeg te meg csak annyit mondasz hogy ennyi? Megáll az ész...
- Jó nyugi- csillapított le. Egy kicsit valóban elragadtattam magam. - Csak látni akartam ahogy kiakadsz, mert dühösen még sexybb vagy.- mosolygott cinkosan. Erre nekem is röhögnöm kellett. Ez kész!
- CC-nek mondtad? - kérdezte.
- Még nem... nem tudom neki megmondani azok után....- mondtam, de elharaptam a mondat végét. Elszóltam magam....
- Mi után? - harapott rá a témára.
- Volt tegnap egy kis....
- Levarrt mi? - kérdezte dühösen.
- Dehogy! - háborodtam fel. Na jó majdnem, de az mégse ugyanaz na...
- Akkor mi volt? - firtatta tovább. Nem akartam elmondani.
- Nem olyan fontos. - hárítottam.
- Neked nem fontos vagy neki?
Rátapintott a lényegre. Ekkor jöttem rá mekkora egy dög voltam. Szegény CC... a ezt hallaná valószínűleg örökre megutálna. De ki hibáztatná. Az ő helyében én is utálnám magamat. Csak játszottam vele.
Nem mondtam semmit, ami amiből Ashley egyből levágta a helyzetet.
- Légy őszinte. - mondta. - Ez már nem jó senkinek se.
Tudtam... Ez fájt a legjobban. Még most le kell zárni a dolgokat, mielőtt nagyobb lenne a baj. Ashleyvel pedig meg kell beszélnem mindent.
Látta, hogy nagyon gondolkozok, és átölelte a vállamat, majd egy puszit nyomott az arcomra. Rámosolyogtam. Megint olyan volt mint régen. Azt mondta hogy majd ebéd után menjek vissza CChez, és beszéljünk. Kicsit elszorult a torkom.
Még sose keltem ennyire kellemesen. Talán csak percek teltek el, de nekem óráknak tűntek. CC magához ölelt. Olyan nagy melegség és szeretet áradt belőle. Nem érdemelném meg.
Egy idő után lemászott rólam, és odaadta a felsőmet. Nem beszélt a tegnapról, mégis olyan volt mintha más lenne minden. Azt mondta beszéljek Ashleyvel is, mert ez így nem mehet tovább. Azt akarta hogy csak akkor legyek vele, ha tényleg szeretem.
Megígértem neki hogy beszélek vele, ő pedig rám mosolygott. El kellett mennie a stúdióba, így én azonnal elindultam Ashleyhez. Fogalmam sem volt mit mondok neki. Ha csak eszembe jutott hogy ennek milyen következményei lesznek, elszorult a torkom. De nem érdekelt. Beszélnem kellett vele. Oda értem, és becsengettem. Ő nyitott ajtót.
- Szia.- köszöntem.
- Szia, gyere csak be- mondta álmosan. Úgy engedett be mintha mi se lenne természetesebb. Leültem a kanapéra, ő pedig mellém ült.
- Mit szeretnél? - kérdezte hosszas hallgatás után. Mire a szemébe néztem.
- Elmondani valamit.... és megbeszélni a dolgokat...
- El akarod mondani hogy CC megbökött? Vagy hogy már őt szereted? Mert ha így van, akkor tök fölöslegesen jöttél.
-Ne mondj ilyeneket. - szóltam rá. - Szerinted nekem könnyű? Mégis mit tudjak csinálni? CC szeret, de....
- ....de?
- De akárhogy próbáltam nem tudtalak elfelejteni.- mondtam ki végül. Ő erre csak elmosolyodott,és megrázta a fejét.
- Ennyi? - kérdezte, én pedig majdnem leütöttem.
- Igen ennyi! - kiabáltam. - Szeretlek bazdmeg te meg csak annyit mondasz hogy ennyi? Megáll az ész...
- Jó nyugi- csillapított le. Egy kicsit valóban elragadtattam magam. - Csak látni akartam ahogy kiakadsz, mert dühösen még sexybb vagy.- mosolygott cinkosan. Erre nekem is röhögnöm kellett. Ez kész!
- CC-nek mondtad? - kérdezte.
- Még nem... nem tudom neki megmondani azok után....- mondtam, de elharaptam a mondat végét. Elszóltam magam....
- Mi után? - harapott rá a témára.
- Volt tegnap egy kis....
- Levarrt mi? - kérdezte dühösen.
- Dehogy! - háborodtam fel. Na jó majdnem, de az mégse ugyanaz na...
- Akkor mi volt? - firtatta tovább. Nem akartam elmondani.
- Nem olyan fontos. - hárítottam.
- Neked nem fontos vagy neki?
Rátapintott a lényegre. Ekkor jöttem rá mekkora egy dög voltam. Szegény CC... a ezt hallaná valószínűleg örökre megutálna. De ki hibáztatná. Az ő helyében én is utálnám magamat. Csak játszottam vele.
Nem mondtam semmit, ami amiből Ashley egyből levágta a helyzetet.
- Légy őszinte. - mondta. - Ez már nem jó senkinek se.
Tudtam... Ez fájt a legjobban. Még most le kell zárni a dolgokat, mielőtt nagyobb lenne a baj. Ashleyvel pedig meg kell beszélnem mindent.
Látta, hogy nagyon gondolkozok, és átölelte a vállamat, majd egy puszit nyomott az arcomra. Rámosolyogtam. Megint olyan volt mint régen. Azt mondta hogy majd ebéd után menjek vissza CChez, és beszéljünk. Kicsit elszorult a torkom.
2015. február 5., csütörtök
9. fejezet Válassz!
Ezután a napok csendesebben teltek. Egyre többet mentem a stúdióba. Eltelt kb. két hét, mire készen lett az albumom. Andy azt mondta ezt meg kell ünnepelnünk, és elhívott kocsmázni. Aznap viszont senki nem ért rá, csak Andy meg én úgyhogy ketten indultunk bulizni. Mielőtt el jött volna értem Andy, megittam vagy 6 pohár kávét. CCnek is el kellett mennie, így csak annyit mondott hogy vigyázzak magamra és Andyre is, amin jót nevettem, pedig igaza volt. Ha Andy sokat iszik, nekem kell haza ráncigálnom. Hurrá.
Nemsokára megérkezett Andy, és mosolyogva üdvözölt. Ugyanarra a helyre mentünk ahol múltkor voltunk, így kicsit az volt a sejtésem, hogy uncsibb lesz az este. Persze szívesen töltöttem Andyvel az időt, hiszen nagyon jó fej.
De amint beléptem, óriási meglepetés fogadott. Ott volt Jake, Jinxx, CC, és Ashley is. De ami a legfontosabb: Márti és Peti is ott volt!!!
Mártival azonnal egymás nyakába ugrottunk.
- Te jó isten ezt Andy intézte így?- kérdeztem Mártit, majd Petit is megöleltem.
- Igazából Ashley volt...- mondta Márti mosolyogva. Én pedig Ashleyre pillantottam. Nem mosolygott. Hamar elfordult. De én odamentem hozzá.
- Köszönöm - mondtam neki.
- Nincs mit. - felelte egyszerűen.
Visszamentem Mártihoz,aki akkor Jakeel beszélgetett, és látszólag nagyon lelkes volt. Mondjuk megértem. Én is odamentem hozzájuk. Nagyon klasszul telt az este. Én egy kissé leittam magam, de nem történt baj. Mártival kibeszéltük a dolgokat amik velünk történtek. Elmesélte milyen volt a gyakorlat a suliban, és a táborról is esett szó. Furcsa volt egy pár percre visszazökkenni a régi életembe. Elmondta, hogy a ribancok az osztályban egyre inkább oltogatnak mert itt vagyok. Ezen jót röhögtem, hiszen a legszebb öröm a káröröm. Elmondta hogy Adri az üzeni hogy "A kurva anyád gyere már haza!", de ezen nem lepődtem meg. Adrira vall. Persze visszaüzentem neki hogy "Menj a picsába!". Elmeséltem Mártinak részletesen hogy mi is történt ezalatt a 2 hónap alatt. Most hogy kész az albumom már egy út vezet ahhoz hogy énekes legyek. Elmondtam neki azt is ami CCvel volt, és ami Ashleyvel.
Ekkor valaki megfogta a vállamat, mire megfordultam. Emlegetett szamár... Ash volt az.
- Kijönnél velem egy kicsit? - kérdezte. Láttam rajta hogy nem ivott így megnyugodtam. Márti azt mondta mennyek csak. Így Ashley után mentem. Kimentünk a kocsma elé, ő pedig rágyújtott. És elővett egy kis dobozt.
- Boldog szülinapot!- mondta. Egyedül ő nem felejtette el! Pedig csak 2 nap múlva lesz a szülinapom.
-Köszönöm- mosolyogtam rá, majd kinyitottam a dobozt. Egy fehérarany nyelvpiercing volt benne. Olyan aminek a teteje olyan mint egy gyógyszer. Teljesen odavoltam. Már 2 éve egy ilyet akartam szerezni, de sose volt rá lehetőségem.
- Nagyon köszönöm! - ujjongtam - biztos egy vagyon lehetett!- majd a nyakába ugrottam. Ő is elmosolyodott.
- Van még a dobozban egy lövetési utalvány. - folytatta - úgyhogy meg is tudod csináltatni.
- Ez a legkirályabb ajándék! - mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. Kicsit meglepődött, de nem mondott semmit. Lehet hogy ez rossz döntés volt... Elszégyelltem magam.
Még egyszer megköszöntem neki aztán mondtam neki hogy mennyünk vissza, így elindultunk. Bent időközben kiderült, hogy Jinxx annyira kikészült hogy elaludt mikor a könyökén támaszkodott, és még arra se kelt fel hogy lefejelte az asztalt. Ezen sokat röhögtünk, mert még azután is aludt hogy visszajöttünk.
Lassan kezdtünk szétszéledni. Jinxxet Andy hazavitte, Mártiék pedig fogtak egy taxit és visszamentek a hotelhez. Jake is hazament, így már csak CC és Ashley maradt velem, ami kissé kellemetlen volt. Ashley már indulni készült, így kikísértem a kocsijához.
- Nem akarsz ma velem haza jönni? - kérdezte. - de persze nem amiatt.....
- Tudom. - feleltem - de tudod hogy nem.
Erre bólintott és beszállt a kocsiba. Elhajtott, én meg visszamentem CChez. Már várt engem.
- Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.
-Persze. - vágtam rá nevetve.
És elindultunk. Taxival mentünk, mert CC már valamennyire részeg volt. Nagyon jó kedve volt. Mindenfélét kérdezett, és folyamatosan a kezemmel babrált.
Mikor hazaértünk leült a lépcsőre, és maga mellé ültetett engem is. Megfogta a kezemet és elkezdte harapdálni. Én pedig folyamatosan röhögtem rajta.
- Szóval - kezdte - te és Ashley már csináltátok? - kérdezte, én pedig teljesen ledöbbentem. Miért kérdezi mikor úgyis tudja.
- De hát már mondtam hogy igen..... - hajtottam le a fejem. Ő pedig a fülemhez hajolt.
- És szerinted ő jobb mint én? - suttogta. Bennem megállt az ütő. Megismétlődne minden?
-Nyugi csak kérdeztem - mondta. - De ideje döntened.
- Mégis miről kéne döntenem? - kérdeztem. Ő pedig a vállaimra tette a kezét. És a szemembe nézett.
- Válassz kettőnk közül. - jelentette ki. - Akár itt és most.
Nem tudtam a szemébe nézni. Nem akartam becsapni, bár már rég becsaptam... nem tudtam rá máshogy tekinteni még azok után se ami kettőnk közt történt. Ashley szerettem. Még mindig.
- CC én.... - kezdtem - nem tudom.... nem akarok veletek játszadozni... se tönkretenni a barátságotokat. De úgy érzem te se vagy közömbös nekem.
Erre elmosolyodott, és megcsókolt. Nem örültem hogy megint megtörtént. Pokoli fájdalmat éreztem közben. Elhúzódtam, ő pedig nem értette miért. Felálltam mellőle és visszamentem a szobámba. Leültem az ágyamra, és gondolkoztam. Ha visszamennék Ashleyhez csak kihasználna, én mégis szeretem. CC viszont talán tényleg szeret, de én őt nem. Vagy ha mégis, akkor nem annyira mint Ashleyt.
Pár perc múlva CC lépett be a szobába. Leült mellém az ágyra és a szemembe nézett.
- Kérlek mondd meg ki választasz!- kérte. Némileg zavart hogy akkor félmeztelen volt (!!!). Basszus... nem leszek kis ribi, nem tehetem vele ezt.
- Nem tudom....- válaszoltam, de a szemeim a felsőtestét pásztázták. Azta de jó srác. Eddig nem is vettem ezt észre. A kezeimet végighúztam a karján, majd megfogtam a kezét. Ő pedig ismét megcsókolt, és megérintette a nyakam. A kulcs csontommal babrált, és magához húzott. Összeért a testünk. Na ebből baj lesz- gondoltam. Hirtelen hátradöntött, és tovább csókolt. Nagyon gyengéd volt. Már lehúzta a pólómat, és a hasamat csókolgatta. Nagyon érzékien. Bár minden porcikám ellenkezett, mégis kezdtem felmondani a szolgálatot. Nem tudtam neki ellenállni.
Már a melleimnél járt, én pedig egyre hevesebben vettem a levegőt. Átöleltem a derekát, és megkarmoltam a hátát. Nagyon jól csinálta. Végül megint heves csókban forrtunk össze. Erősen szorított. Mintha sose akarna elengedni. Annyira szenvedélyesen csókolt, hogy majd beleőrültem. Ezután viszont a vállamra hajtotta a fejét. Most komolyan elaludt?- kérdeztem magamban.
És igazam is lett, valóban elaludt. Először mérges voltam, de végül elnevettem magam. Ha ez nem így alakul, akkor eléggé megbántuk volna a dolgokat másnap.
Nemsokára megérkezett Andy, és mosolyogva üdvözölt. Ugyanarra a helyre mentünk ahol múltkor voltunk, így kicsit az volt a sejtésem, hogy uncsibb lesz az este. Persze szívesen töltöttem Andyvel az időt, hiszen nagyon jó fej.
De amint beléptem, óriási meglepetés fogadott. Ott volt Jake, Jinxx, CC, és Ashley is. De ami a legfontosabb: Márti és Peti is ott volt!!!
Mártival azonnal egymás nyakába ugrottunk.
- Te jó isten ezt Andy intézte így?- kérdeztem Mártit, majd Petit is megöleltem.
- Igazából Ashley volt...- mondta Márti mosolyogva. Én pedig Ashleyre pillantottam. Nem mosolygott. Hamar elfordult. De én odamentem hozzá.
- Köszönöm - mondtam neki.
- Nincs mit. - felelte egyszerűen.
Visszamentem Mártihoz,aki akkor Jakeel beszélgetett, és látszólag nagyon lelkes volt. Mondjuk megértem. Én is odamentem hozzájuk. Nagyon klasszul telt az este. Én egy kissé leittam magam, de nem történt baj. Mártival kibeszéltük a dolgokat amik velünk történtek. Elmesélte milyen volt a gyakorlat a suliban, és a táborról is esett szó. Furcsa volt egy pár percre visszazökkenni a régi életembe. Elmondta, hogy a ribancok az osztályban egyre inkább oltogatnak mert itt vagyok. Ezen jót röhögtem, hiszen a legszebb öröm a káröröm. Elmondta hogy Adri az üzeni hogy "A kurva anyád gyere már haza!", de ezen nem lepődtem meg. Adrira vall. Persze visszaüzentem neki hogy "Menj a picsába!". Elmeséltem Mártinak részletesen hogy mi is történt ezalatt a 2 hónap alatt. Most hogy kész az albumom már egy út vezet ahhoz hogy énekes legyek. Elmondtam neki azt is ami CCvel volt, és ami Ashleyvel.
Ekkor valaki megfogta a vállamat, mire megfordultam. Emlegetett szamár... Ash volt az.
- Kijönnél velem egy kicsit? - kérdezte. Láttam rajta hogy nem ivott így megnyugodtam. Márti azt mondta mennyek csak. Így Ashley után mentem. Kimentünk a kocsma elé, ő pedig rágyújtott. És elővett egy kis dobozt.
- Boldog szülinapot!- mondta. Egyedül ő nem felejtette el! Pedig csak 2 nap múlva lesz a szülinapom.
-Köszönöm- mosolyogtam rá, majd kinyitottam a dobozt. Egy fehérarany nyelvpiercing volt benne. Olyan aminek a teteje olyan mint egy gyógyszer. Teljesen odavoltam. Már 2 éve egy ilyet akartam szerezni, de sose volt rá lehetőségem.
- Nagyon köszönöm! - ujjongtam - biztos egy vagyon lehetett!- majd a nyakába ugrottam. Ő is elmosolyodott.
- Van még a dobozban egy lövetési utalvány. - folytatta - úgyhogy meg is tudod csináltatni.
- Ez a legkirályabb ajándék! - mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. Kicsit meglepődött, de nem mondott semmit. Lehet hogy ez rossz döntés volt... Elszégyelltem magam.
Még egyszer megköszöntem neki aztán mondtam neki hogy mennyünk vissza, így elindultunk. Bent időközben kiderült, hogy Jinxx annyira kikészült hogy elaludt mikor a könyökén támaszkodott, és még arra se kelt fel hogy lefejelte az asztalt. Ezen sokat röhögtünk, mert még azután is aludt hogy visszajöttünk.
Lassan kezdtünk szétszéledni. Jinxxet Andy hazavitte, Mártiék pedig fogtak egy taxit és visszamentek a hotelhez. Jake is hazament, így már csak CC és Ashley maradt velem, ami kissé kellemetlen volt. Ashley már indulni készült, így kikísértem a kocsijához.
- Nem akarsz ma velem haza jönni? - kérdezte. - de persze nem amiatt.....
- Tudom. - feleltem - de tudod hogy nem.
Erre bólintott és beszállt a kocsiba. Elhajtott, én meg visszamentem CChez. Már várt engem.
- Mehetünk? - kérdezte mosolyogva.
-Persze. - vágtam rá nevetve.
És elindultunk. Taxival mentünk, mert CC már valamennyire részeg volt. Nagyon jó kedve volt. Mindenfélét kérdezett, és folyamatosan a kezemmel babrált.
Mikor hazaértünk leült a lépcsőre, és maga mellé ültetett engem is. Megfogta a kezemet és elkezdte harapdálni. Én pedig folyamatosan röhögtem rajta.
- Szóval - kezdte - te és Ashley már csináltátok? - kérdezte, én pedig teljesen ledöbbentem. Miért kérdezi mikor úgyis tudja.
- De hát már mondtam hogy igen..... - hajtottam le a fejem. Ő pedig a fülemhez hajolt.
- És szerinted ő jobb mint én? - suttogta. Bennem megállt az ütő. Megismétlődne minden?
-Nyugi csak kérdeztem - mondta. - De ideje döntened.
- Mégis miről kéne döntenem? - kérdeztem. Ő pedig a vállaimra tette a kezét. És a szemembe nézett.
- Válassz kettőnk közül. - jelentette ki. - Akár itt és most.
Nem tudtam a szemébe nézni. Nem akartam becsapni, bár már rég becsaptam... nem tudtam rá máshogy tekinteni még azok után se ami kettőnk közt történt. Ashley szerettem. Még mindig.
- CC én.... - kezdtem - nem tudom.... nem akarok veletek játszadozni... se tönkretenni a barátságotokat. De úgy érzem te se vagy közömbös nekem.
Erre elmosolyodott, és megcsókolt. Nem örültem hogy megint megtörtént. Pokoli fájdalmat éreztem közben. Elhúzódtam, ő pedig nem értette miért. Felálltam mellőle és visszamentem a szobámba. Leültem az ágyamra, és gondolkoztam. Ha visszamennék Ashleyhez csak kihasználna, én mégis szeretem. CC viszont talán tényleg szeret, de én őt nem. Vagy ha mégis, akkor nem annyira mint Ashleyt.
Pár perc múlva CC lépett be a szobába. Leült mellém az ágyra és a szemembe nézett.
- Kérlek mondd meg ki választasz!- kérte. Némileg zavart hogy akkor félmeztelen volt (!!!). Basszus... nem leszek kis ribi, nem tehetem vele ezt.
- Nem tudom....- válaszoltam, de a szemeim a felsőtestét pásztázták. Azta de jó srác. Eddig nem is vettem ezt észre. A kezeimet végighúztam a karján, majd megfogtam a kezét. Ő pedig ismét megcsókolt, és megérintette a nyakam. A kulcs csontommal babrált, és magához húzott. Összeért a testünk. Na ebből baj lesz- gondoltam. Hirtelen hátradöntött, és tovább csókolt. Nagyon gyengéd volt. Már lehúzta a pólómat, és a hasamat csókolgatta. Nagyon érzékien. Bár minden porcikám ellenkezett, mégis kezdtem felmondani a szolgálatot. Nem tudtam neki ellenállni.
Már a melleimnél járt, én pedig egyre hevesebben vettem a levegőt. Átöleltem a derekát, és megkarmoltam a hátát. Nagyon jól csinálta. Végül megint heves csókban forrtunk össze. Erősen szorított. Mintha sose akarna elengedni. Annyira szenvedélyesen csókolt, hogy majd beleőrültem. Ezután viszont a vállamra hajtotta a fejét. Most komolyan elaludt?- kérdeztem magamban.
És igazam is lett, valóban elaludt. Először mérges voltam, de végül elnevettem magam. Ha ez nem így alakul, akkor eléggé megbántuk volna a dolgokat másnap.
8. fejezet Menekülni
* Kedves olvasók! (vagy nincsenek is olvasók és magamnak írogatok :D.) Sajnálom hogy egy ideje nem volt rész, de mostanában beteg voltam :(. Igyekszem pótolni a lemaradást! :) Jó olvasást!*
Nem akartam. Erősebben hunytam le a szemem mint bármikor máskor. De nem tehettem semmit. Eljött a holnap...
Lementem a lépcsőn, és megnéztem az előteret. Sehol senki. Már nem ott volt ahol tegnap. Felszaladtam és megnéztem a szobáját is, de ott se találtam. Végül a konyhába mentem. Ott ült.
Arcát a kezébe temette. Nem is vette észre mikor beléptem. Lassan mellé léptem, és leültem egy székre. Még mindig nem emelte fel a fejét. Nem akart rám nézni. Vagy talán nem akart a szemembe nézni. Végül nekem kellett megtörjem a csendet.
-Szóval nem mondasz semmit.-mondtam.
Ő még mindig nem beszélt, így felálltam, de a kezem után kapott. Nem szorította meg.
-Kérlek....kérlek ne menj! -könyörgött.- Sajnálok mindent. Túlságosan részeg voltam. Bocsáss meg! Maradj velem kérlek!
Én felé fordultam. Még mindig szerettem. Ezek után is. De ideje feladnom. Kitéptem a kezem kezei közül, és elfordultam tőle. Az ajtóhoz léptem, és kezem a kilincsre tettem.
- Ma elmegyek.-jelentettem ki.- Ezután csak a stúdióban találkozunk.
Nem mondott semmit, csak bólintott. Felmentem és összepakoltam az eddig elhozott cuccaimat. Nem volt nehéz. Csak 3 táskányi. Közben folyamatosan járt az agyam hogy hová is mehetnék. Megfordult a fejemben, hogy elmegyek CC-hez, de ez elég szemét dolognak tűnt. Pláne hogy akkor el kellene mondanom mi történt, és ő még aggódna értem.
Mikor kész lettem, lementem a lépcsőn, felvettem a kabátom, és már majdnem elindultam, mikor meghallottam az Ő hangját.
- Hova fogsz menni?- kérdezte. Bosszút kellett állnom rajta. Úgy éreztem ez hatásos lesz. Megfordultam és tekintem az övébe fúrtam.
-CC-hez- válaszoltam egyszerűen. Majd minden egyéb nélkül kimentem az ajtón. Csak egy embert tudtam most hívni, aki tényleg segíthetett. Hamar fel is vette.
-Szia- köszöntem.
-Szia minden rendben?-kérdezte CC.
-Nem teljesen.... elmehetnék hozzád?
-Persze gyere-válaszolt, majd lediktálta a címét.
Fogtam egy taxit és elindultam hozzá. Egész közel lakott Ashleyhez. A háza elég nagy volt. Mikor megérkeztem már az ajtóban állt, és amint kiszálltam, odarohant segíteni, és hozta a cuccaimat. Bent letette őket, és az nappaliba vezetett. Leültem a kanapéra, Ő pedig egy fotelba ült.
-Mi történt?- tette fel a nagy kérdést. Nem tudtam mit tenni, így elmeséltem. Mindent. Azóta hogy megismertem Ashleyt, mindent. Szó nélkül végig hallgatott, és mikor már a tegnap történteknél tartottam, elsírtam magam. Gyengének tűnhettem. Hamar letöröltem a könnyeimet, majd befejeztem amit elkezdtem. Nagyon imponált neki mikor elmondtam hogy csak őt tudtam hívni.
-És most itt vagyok - fejeztem be. CC nem mondott semmit, csak felállt a fotelből, és leült mellém, majd megölelt. Más volt az ölelése mint Ashleyé. Melegséget árasztott. Muszáj volt viszonoznom. Olyan gyengéd volt.
- Megoldjuk rendben? - mondta. - De itt biztonságban vagy.
Elmosolyodtam, ahogy ő is. Nem tudom mivel érdemeltem ki hogy ilyen kedves velem. Azt mondta itt maradhatok nála, és beszél Ashleyvel. Ne aggódjak. Olyan aranyos volt, ahogy ezt mondta.
Segített felvinni a cuccaimat a vendégszobába, ami nagyon otthonos volt. Egy szekrény, egy asztal és egy egyszemélyes ágy volt csupán benne. Megkérdezte, segítsen-e kicsomagolni, de mondtam hogy már így is többet segített mint hittem volna.
- Csak nem akarom hogy erről szóljon az ittléted- mondta - mert akkor elveszne belőle az álmod.- mosolyodott el. Most pedig én öleltem meg. Olyan volt mintha egy rémálomból ébredtem volna.
CC rendelt kínai kaját amit be is faltunk. Ezután már nem is esett szó a történtekről. Viccelődtünk, a zenéről beszélgettünk, és pár gyerekkori sztori is felmerült. Nagyon jó sztorikat mesélt. Rengeteget röhögtünk. Már alkonyodott.
CC megmutatta az ő szobáját, amiben egy óriási dobfelszerelés volt. Lenyűgözően játszott. Sőt! Nála jobbat még nem is hallottam. Elkezdett engem is megtanítani, persze tök béna voltam. De azt mondta egyszer még dobos is lehetek. Ezen egészen jót derültem.
Lassan be is esteledett. Bekísért a szobámba, és megkérdezte szükségem van-e valamire. Biztosítottam róla hogy nincs, és nyugodtan menjen aludni.
Adott egy puszit a homlokomra és jó éjszakát kívánt. Én is lefeküdtem aludni. Ez volt a legjobb napom mióta idejöttem. Még senki sem volt velem ilyen kedves. Úgy aludtam el, hogy most először azóta hogy idejöttem, mosolyogtam.
Nem akartam. Erősebben hunytam le a szemem mint bármikor máskor. De nem tehettem semmit. Eljött a holnap...
Lementem a lépcsőn, és megnéztem az előteret. Sehol senki. Már nem ott volt ahol tegnap. Felszaladtam és megnéztem a szobáját is, de ott se találtam. Végül a konyhába mentem. Ott ült.
Arcát a kezébe temette. Nem is vette észre mikor beléptem. Lassan mellé léptem, és leültem egy székre. Még mindig nem emelte fel a fejét. Nem akart rám nézni. Vagy talán nem akart a szemembe nézni. Végül nekem kellett megtörjem a csendet.
-Szóval nem mondasz semmit.-mondtam.
Ő még mindig nem beszélt, így felálltam, de a kezem után kapott. Nem szorította meg.
-Kérlek....kérlek ne menj! -könyörgött.- Sajnálok mindent. Túlságosan részeg voltam. Bocsáss meg! Maradj velem kérlek!
Én felé fordultam. Még mindig szerettem. Ezek után is. De ideje feladnom. Kitéptem a kezem kezei közül, és elfordultam tőle. Az ajtóhoz léptem, és kezem a kilincsre tettem.
- Ma elmegyek.-jelentettem ki.- Ezután csak a stúdióban találkozunk.
Nem mondott semmit, csak bólintott. Felmentem és összepakoltam az eddig elhozott cuccaimat. Nem volt nehéz. Csak 3 táskányi. Közben folyamatosan járt az agyam hogy hová is mehetnék. Megfordult a fejemben, hogy elmegyek CC-hez, de ez elég szemét dolognak tűnt. Pláne hogy akkor el kellene mondanom mi történt, és ő még aggódna értem.
Mikor kész lettem, lementem a lépcsőn, felvettem a kabátom, és már majdnem elindultam, mikor meghallottam az Ő hangját.
- Hova fogsz menni?- kérdezte. Bosszút kellett állnom rajta. Úgy éreztem ez hatásos lesz. Megfordultam és tekintem az övébe fúrtam.
-CC-hez- válaszoltam egyszerűen. Majd minden egyéb nélkül kimentem az ajtón. Csak egy embert tudtam most hívni, aki tényleg segíthetett. Hamar fel is vette.
-Szia- köszöntem.
-Szia minden rendben?-kérdezte CC.
-Nem teljesen.... elmehetnék hozzád?
-Persze gyere-válaszolt, majd lediktálta a címét.
Fogtam egy taxit és elindultam hozzá. Egész közel lakott Ashleyhez. A háza elég nagy volt. Mikor megérkeztem már az ajtóban állt, és amint kiszálltam, odarohant segíteni, és hozta a cuccaimat. Bent letette őket, és az nappaliba vezetett. Leültem a kanapéra, Ő pedig egy fotelba ült.
-Mi történt?- tette fel a nagy kérdést. Nem tudtam mit tenni, így elmeséltem. Mindent. Azóta hogy megismertem Ashleyt, mindent. Szó nélkül végig hallgatott, és mikor már a tegnap történteknél tartottam, elsírtam magam. Gyengének tűnhettem. Hamar letöröltem a könnyeimet, majd befejeztem amit elkezdtem. Nagyon imponált neki mikor elmondtam hogy csak őt tudtam hívni.
-És most itt vagyok - fejeztem be. CC nem mondott semmit, csak felállt a fotelből, és leült mellém, majd megölelt. Más volt az ölelése mint Ashleyé. Melegséget árasztott. Muszáj volt viszonoznom. Olyan gyengéd volt.
- Megoldjuk rendben? - mondta. - De itt biztonságban vagy.
Elmosolyodtam, ahogy ő is. Nem tudom mivel érdemeltem ki hogy ilyen kedves velem. Azt mondta itt maradhatok nála, és beszél Ashleyvel. Ne aggódjak. Olyan aranyos volt, ahogy ezt mondta.
Segített felvinni a cuccaimat a vendégszobába, ami nagyon otthonos volt. Egy szekrény, egy asztal és egy egyszemélyes ágy volt csupán benne. Megkérdezte, segítsen-e kicsomagolni, de mondtam hogy már így is többet segített mint hittem volna.
- Csak nem akarom hogy erről szóljon az ittléted- mondta - mert akkor elveszne belőle az álmod.- mosolyodott el. Most pedig én öleltem meg. Olyan volt mintha egy rémálomból ébredtem volna.
CC rendelt kínai kaját amit be is faltunk. Ezután már nem is esett szó a történtekről. Viccelődtünk, a zenéről beszélgettünk, és pár gyerekkori sztori is felmerült. Nagyon jó sztorikat mesélt. Rengeteget röhögtünk. Már alkonyodott.
CC megmutatta az ő szobáját, amiben egy óriási dobfelszerelés volt. Lenyűgözően játszott. Sőt! Nála jobbat még nem is hallottam. Elkezdett engem is megtanítani, persze tök béna voltam. De azt mondta egyszer még dobos is lehetek. Ezen egészen jót derültem.
Lassan be is esteledett. Bekísért a szobámba, és megkérdezte szükségem van-e valamire. Biztosítottam róla hogy nincs, és nyugodtan menjen aludni.
Adott egy puszit a homlokomra és jó éjszakát kívánt. Én is lefeküdtem aludni. Ez volt a legjobb napom mióta idejöttem. Még senki sem volt velem ilyen kedves. Úgy aludtam el, hogy most először azóta hogy idejöttem, mosolyogtam.
2015. február 2., hétfő
7. fejezet Csapás avagy CC lenne a nagy Ő?
Eljött a másnap. Reggel nagyon korán felkeltem, és gyorsba leírtam Mártinak az összes eddigi fejleményt, majd hozzátettem, hogy holnap tényleg felhívom.
Ezután lementem a földszintre, és csináltam egy laza reggelit, mikor valaki csengetett. Megijedtem, hiszen Ashley már rég elment, és valószínűleg őt keresték. Félve nyitottam ajtót, de hamar felcsillant a szemem. CC állt az ajtóban.
- Szia- köszöntem, majd ásítottam egyet.- hogyhogy itt?- kérdeztem.
- Ashnek hoztam el az új dalunk kottáját, de ezek szerint már nincs itt. Bocsi ha felzavartalak.- szabadkozott.
- Semmi gáz már régóta fent vagyok.-mosolyogtam rá.- De ha már itt vagy gyere be- invitáltam.
-Köszi- mosolyodott el. Letette a kottát az újságtartóra, majd leült az asztalhoz. Hoztam neki egy pohár kávét, és leültem.
Elmondta hogy nagyon klasszul érezte magát velem tegnap. És hogy várja már az estét is. Biztosítottam róla hogy én is nagyon várom, de még sose voltam ilyen igazi kocsmázós gangelésbe.
-Mindent el kell egyszer kezdeni- nevetett.
Ezután mennie kellett. Szólt hogy kb. 7 körül jön értem, de ha mégis Ashleyvel mennék akkor szóljak. Megígértem neki hogy vele megyek és nem variálok. Látszólag ez eléggé feldobta.
Elköszöntünk én pedig felmentem a szobámba és visszaaludtam.
Mikor felkeltem már 6 óra volt. Majdnem szívrohamot kaptam, olyan gyorsan kapkodtam. Feltettem egy kicsit erősebb sminket, majd ruhát választottam. A legjobbjaim mind outlawesok voltak, de nem érdekelt. Végül is teljesen mindegy. Egy mini bőrszoknyát, és egy fekete topot vettem fel bőrdzsekivel. Mikor kész lettem lecsekkoltam magamat a tükörben, és volt időm még meghallgatni egy pár Manson számot.
Aztán csöngettek. Leszaladtam a lépcsőn, és ajtót nyitottam. CC állt ott. Nagyon jól nézett ki. Egy fekete fejpántot viselt. Amint megláttam elmosolyodtam, ő pedig visszamosolygott rám.
-Nagyon klasszul nézel ki!- mondta, mire elpirultam.
- Köszi - válaszoltam.
Beültünk egy taxiba és elindultunk. Én nem ismertem a környéket, de úgy tűnt CC már sokat járt errefelé. Ahány hely mellett elmentünk mindet ismerte. Nemsokára megérkeztünk, és kiszálltunk a taxiból. Egy kis bárnak tűnt, de amint bementünk egészen más lett a benyomásom. Jól fel volt szerelve. Vagy 20 box lehetett benne bárpulttal, egy biliárd asztallal, és egy csocsó asztallal. Csak néhány ember lézengett ott, de a csocsó asztalnál ott álltak Ők. Rajtunk kívül már mindenki ott volt, még Ashley is. Nagyon vidáman fogadtak minket. Andy konkrétan CC nyakába borult, és azt ecsetelte, mennyire szereti. Nem vártak már meg minket az ivással.
A többiek pedig megöleltek (Persze Ashleyen kívül mindenki...), én pedig kicsit feszengtem emiatt, így az első üveget amit az asztalon találtam, jól meghúztam. Elég szar ötlet volt, mert valami nagyon erős lehetett.
Pár perc múlva már engem is elkapott a hangulat. Táncoltam és énekeltem Jinxxel, ami azt hiszem nem volt valami tiszta, mert a többiek folyamatosan röhögtek rajtunk. Jól éreztem magam. Csocsóztunk is, persze én elég béna voltam, mert folyton veszettem.
Úgy 11 körül már nem bírtam állni se így leültem az asztalhoz. A többiek biliárdoztak, így egyedül voltam. Ekkor valaki leült mellém, és átölelte a derekam. Éreztem a leheletét, és mivel az bűzlött az alkoholtól, elhúzódtam. Ashley volt az. A vállamra hajtotta a fejét.
-Na jó most elég nagy késztetést érzek hogy elmondjam hogy szeretlek. - mondta. Nem hittem neki persze, hiszen már nagyon be volt állva.
- Valaki haza vinné?- kérdeztem a srácokat - Félre beszél.
Ez láthatólag felkeltette az érdeklődésüket mert odajöttek hozzánk. Ennek ellenére Ash nem zavartatta magát, folytatta amit elkezdett.
-Nem beszélek félre, nekem tényleg te kellesz drágám! Te vagy a mindenem!- mondta, mire már nekem is röhögnöm kellett. Egyedül CC nem nevetett. Ash pedig tovább folytatta. Szagolgatta a hajam, ami nagyon kellemes lett volna, ha a többiek nem röhögnek rajtunk nonstop, ő pedig nem részeg.
-Ki viszi haza? - kérdeztem újra mert kezdett a helyzet kellemetlenné válni. - Nem szívesen vinném én, ha értitek mire gondolok....
- Na jó - mondta Andy - Hazaviszem én mielőtt minimum lekap téged.
- Öhh....Köszi- feleltem zavartan. Andy megfogta Ashley vállát, és megpróbálta elrángatni, de Ash átölelte a vállam és belém kapaszkodott.
- Rose ne hagyd hogy haza rángassanak. Veled akarok maradni egyetlenem.- mondta.
- Na jó akkor megyek én is úgy jó? - kérdeztem elgyengülten. Olyan aranyosan mondta.
-Gyere velem- válaszolta Ash.
Andy elindult a Ash kocsija felé, és azt mondta próbáljam magammal rángatni.
Ezelőtt körül néztem, és megláttam CCt. Csalódott volt. Odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
- Jól éreztem magam veled. Köszönöm.- néztem a szemébe, mire elmosolyodott, és szájon puszilt. Meglepődtem, de elnevettem magam. Aztán elköszöntem tőle, Jaketől és Jinxxtől is.
Aztán jött a neheze. El kellett rángatnom Ashleyt és elráncigálnom a kocsiig. Andy akkorra már kijózanodott, így tudott vezetni. Ashley viszont teljesen belém kapaszkodott. Alig hagyott nekem levegőt. De legalább jött velem.
Andy már kint várt minket. Beültettük Asht a kocsiba, és elindultunk. Nemsokára már ott is voltunk. Andy sokat poénkodott azon amit Ashley mondott. Persze nem tudta mi volt köztünk, mégis mintha sejtette volna.
Amint hazaértünk megköszöntem neki hogy segített, és bevittem Ashleyt a házba.
- Cicám nem akarsz szórakozni egy kicsit? - kérdezte, persze nem vettem komolyan. Akkor már konkrétan a nyakamba lihegett. És a földre tepert. Éreztem az alkoholt, ami folyamatosan emlékeztetett arra, hogy nem dőlhetek be neki.
Lefogott úgy hogy alig tudtam mozdulni, majd megcsókolt. Szinte fuldokoltam. Tehetetlen voltam. Megpróbáltam kimászni alóla de nem ment. Mikor megszakította a csókot, felkiáltottam volna, de alig jött ki hang a torkomon.
- Kérlek ne!- suttogtam erőtlenül.
-Ne?- kérdezett lágy hangon, de éreztem benne hogy ez már nem játék.- Pedig a múltkor is hogy ki voltál rám éhezve.
Megállt bennem az ütő. Meg akar erőszakolni.... 'Menekülj!'-gondoltam. De nem tudtam mit tenni. Hiába küzdöttem ellene sehogy se ment. Ekkor egy ötletem támadt: ha azt hiszi belementem, talán már nem figyel annyira, és megszökhetek.
Úgyhogy most én csókoltam meg. Erre ő halkan elnevette magát:
-Még is élvezed ugye? - mondta öntelten -vágysz rám igaz?
Erre nem reagáltam semmit, csak egyre hevesebben csókoltam, így ő már nem szorított olyan erősen. Itt volt az idő. Gyorsan a hátára fordítottam, és feltérdeltem. Sikerült elmenekülnöm.
-Most mi a francot csinálsz?-kérdezte mérgesen.
- Holnap elmegyek innen a picsába! - ordítottam rá felindulásomban. Én magam se gondoltam komolyan, hiszen... ennek ellenére még mindig képes voltam szeretni.
Felrohantam a szobámba és kulcsra zártam az ajtót. Fáradtan rogytam le az ágyamba, és megállás nélkül zokogtam. Végül álomba sírtam magam, mert már a holnap gondolata is megrémisztett.
Ezután lementem a földszintre, és csináltam egy laza reggelit, mikor valaki csengetett. Megijedtem, hiszen Ashley már rég elment, és valószínűleg őt keresték. Félve nyitottam ajtót, de hamar felcsillant a szemem. CC állt az ajtóban.
- Szia- köszöntem, majd ásítottam egyet.- hogyhogy itt?- kérdeztem.
- Ashnek hoztam el az új dalunk kottáját, de ezek szerint már nincs itt. Bocsi ha felzavartalak.- szabadkozott.
- Semmi gáz már régóta fent vagyok.-mosolyogtam rá.- De ha már itt vagy gyere be- invitáltam.
-Köszi- mosolyodott el. Letette a kottát az újságtartóra, majd leült az asztalhoz. Hoztam neki egy pohár kávét, és leültem.
Elmondta hogy nagyon klasszul érezte magát velem tegnap. És hogy várja már az estét is. Biztosítottam róla hogy én is nagyon várom, de még sose voltam ilyen igazi kocsmázós gangelésbe.
-Mindent el kell egyszer kezdeni- nevetett.
Ezután mennie kellett. Szólt hogy kb. 7 körül jön értem, de ha mégis Ashleyvel mennék akkor szóljak. Megígértem neki hogy vele megyek és nem variálok. Látszólag ez eléggé feldobta.
Elköszöntünk én pedig felmentem a szobámba és visszaaludtam.
Mikor felkeltem már 6 óra volt. Majdnem szívrohamot kaptam, olyan gyorsan kapkodtam. Feltettem egy kicsit erősebb sminket, majd ruhát választottam. A legjobbjaim mind outlawesok voltak, de nem érdekelt. Végül is teljesen mindegy. Egy mini bőrszoknyát, és egy fekete topot vettem fel bőrdzsekivel. Mikor kész lettem lecsekkoltam magamat a tükörben, és volt időm még meghallgatni egy pár Manson számot.
Aztán csöngettek. Leszaladtam a lépcsőn, és ajtót nyitottam. CC állt ott. Nagyon jól nézett ki. Egy fekete fejpántot viselt. Amint megláttam elmosolyodtam, ő pedig visszamosolygott rám.
-Nagyon klasszul nézel ki!- mondta, mire elpirultam.
- Köszi - válaszoltam.
Beültünk egy taxiba és elindultunk. Én nem ismertem a környéket, de úgy tűnt CC már sokat járt errefelé. Ahány hely mellett elmentünk mindet ismerte. Nemsokára megérkeztünk, és kiszálltunk a taxiból. Egy kis bárnak tűnt, de amint bementünk egészen más lett a benyomásom. Jól fel volt szerelve. Vagy 20 box lehetett benne bárpulttal, egy biliárd asztallal, és egy csocsó asztallal. Csak néhány ember lézengett ott, de a csocsó asztalnál ott álltak Ők. Rajtunk kívül már mindenki ott volt, még Ashley is. Nagyon vidáman fogadtak minket. Andy konkrétan CC nyakába borult, és azt ecsetelte, mennyire szereti. Nem vártak már meg minket az ivással.
A többiek pedig megöleltek (Persze Ashleyen kívül mindenki...), én pedig kicsit feszengtem emiatt, így az első üveget amit az asztalon találtam, jól meghúztam. Elég szar ötlet volt, mert valami nagyon erős lehetett.
Pár perc múlva már engem is elkapott a hangulat. Táncoltam és énekeltem Jinxxel, ami azt hiszem nem volt valami tiszta, mert a többiek folyamatosan röhögtek rajtunk. Jól éreztem magam. Csocsóztunk is, persze én elég béna voltam, mert folyton veszettem.
Úgy 11 körül már nem bírtam állni se így leültem az asztalhoz. A többiek biliárdoztak, így egyedül voltam. Ekkor valaki leült mellém, és átölelte a derekam. Éreztem a leheletét, és mivel az bűzlött az alkoholtól, elhúzódtam. Ashley volt az. A vállamra hajtotta a fejét.
-Na jó most elég nagy késztetést érzek hogy elmondjam hogy szeretlek. - mondta. Nem hittem neki persze, hiszen már nagyon be volt állva.
- Valaki haza vinné?- kérdeztem a srácokat - Félre beszél.
Ez láthatólag felkeltette az érdeklődésüket mert odajöttek hozzánk. Ennek ellenére Ash nem zavartatta magát, folytatta amit elkezdett.
-Nem beszélek félre, nekem tényleg te kellesz drágám! Te vagy a mindenem!- mondta, mire már nekem is röhögnöm kellett. Egyedül CC nem nevetett. Ash pedig tovább folytatta. Szagolgatta a hajam, ami nagyon kellemes lett volna, ha a többiek nem röhögnek rajtunk nonstop, ő pedig nem részeg.
-Ki viszi haza? - kérdeztem újra mert kezdett a helyzet kellemetlenné válni. - Nem szívesen vinném én, ha értitek mire gondolok....
- Na jó - mondta Andy - Hazaviszem én mielőtt minimum lekap téged.
- Öhh....Köszi- feleltem zavartan. Andy megfogta Ashley vállát, és megpróbálta elrángatni, de Ash átölelte a vállam és belém kapaszkodott.
- Rose ne hagyd hogy haza rángassanak. Veled akarok maradni egyetlenem.- mondta.
- Na jó akkor megyek én is úgy jó? - kérdeztem elgyengülten. Olyan aranyosan mondta.
-Gyere velem- válaszolta Ash.
Andy elindult a Ash kocsija felé, és azt mondta próbáljam magammal rángatni.
Ezelőtt körül néztem, és megláttam CCt. Csalódott volt. Odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
- Jól éreztem magam veled. Köszönöm.- néztem a szemébe, mire elmosolyodott, és szájon puszilt. Meglepődtem, de elnevettem magam. Aztán elköszöntem tőle, Jaketől és Jinxxtől is.
Aztán jött a neheze. El kellett rángatnom Ashleyt és elráncigálnom a kocsiig. Andy akkorra már kijózanodott, így tudott vezetni. Ashley viszont teljesen belém kapaszkodott. Alig hagyott nekem levegőt. De legalább jött velem.
Andy már kint várt minket. Beültettük Asht a kocsiba, és elindultunk. Nemsokára már ott is voltunk. Andy sokat poénkodott azon amit Ashley mondott. Persze nem tudta mi volt köztünk, mégis mintha sejtette volna.
Amint hazaértünk megköszöntem neki hogy segített, és bevittem Ashleyt a házba.
- Cicám nem akarsz szórakozni egy kicsit? - kérdezte, persze nem vettem komolyan. Akkor már konkrétan a nyakamba lihegett. És a földre tepert. Éreztem az alkoholt, ami folyamatosan emlékeztetett arra, hogy nem dőlhetek be neki.
Lefogott úgy hogy alig tudtam mozdulni, majd megcsókolt. Szinte fuldokoltam. Tehetetlen voltam. Megpróbáltam kimászni alóla de nem ment. Mikor megszakította a csókot, felkiáltottam volna, de alig jött ki hang a torkomon.
- Kérlek ne!- suttogtam erőtlenül.
-Ne?- kérdezett lágy hangon, de éreztem benne hogy ez már nem játék.- Pedig a múltkor is hogy ki voltál rám éhezve.
Megállt bennem az ütő. Meg akar erőszakolni.... 'Menekülj!'-gondoltam. De nem tudtam mit tenni. Hiába küzdöttem ellene sehogy se ment. Ekkor egy ötletem támadt: ha azt hiszi belementem, talán már nem figyel annyira, és megszökhetek.
Úgyhogy most én csókoltam meg. Erre ő halkan elnevette magát:
-Még is élvezed ugye? - mondta öntelten -vágysz rám igaz?
Erre nem reagáltam semmit, csak egyre hevesebben csókoltam, így ő már nem szorított olyan erősen. Itt volt az idő. Gyorsan a hátára fordítottam, és feltérdeltem. Sikerült elmenekülnöm.
-Most mi a francot csinálsz?-kérdezte mérgesen.
- Holnap elmegyek innen a picsába! - ordítottam rá felindulásomban. Én magam se gondoltam komolyan, hiszen... ennek ellenére még mindig képes voltam szeretni.
Felrohantam a szobámba és kulcsra zártam az ajtót. Fáradtan rogytam le az ágyamba, és megállás nélkül zokogtam. Végül álomba sírtam magam, mert már a holnap gondolata is megrémisztett.
2015. január 31., szombat
6. fejezet Új ismerősök
- Ez az egész nem volt több mint egy éjszaka igaz? - Kérdeztem. Ekkor megállt a levegő a szobában. Nem tudott mit mondani. Elővettem a telefonomat, és beírtam a fordítóba pár mondatot.
- Mondd el őszintén. Akkor legalább nem álltatom magam.
Ő kivette a telefont a kezemből, és beírt valamit, aztán odaadta nekem. "Felejtsük el"- olvastam. Ennyire még semmi se fájt. Megpróbáltam elfojtani a könnyeimet, de nem ment túl jól. Csak bólintottam egyet erőtlenül. Nem is néztem a szemébe, csak felálltam, és felrohantam az emeletre. Lerogytam az ágyamra, és elgondolkodtam. Rá kellett jöjjek valamire: Teljesen egyedül vagyok egy másik kontinensen, egy olyan emberrel, aki tárgyként kezel. "Miért vagyok még itt?"- gondoltam. Ezután csak potyogtak a könnyeim, végül pedig elnyomott az álom.
Már éjfél is elmúlt, mikor kopogtak. Szinte felpattantak a szemeim, de nem keltem fel az ágyból. Nem válaszoltam neki, de mégis benyitott. Nem láttam, hiszen sötét volt, de hallottam ahogy az ágyam mellé térdel, így pont szembe kerültünk egymással. Tekintetét az enyémbe fúrta, majd lesütötte a szemét.
- Ezt jól elcsesztem ugye? - suttogta.
- Az én hibám... - válaszoltam, majd hátrébb húzódtam. - miattam volt az egész. Nem kellett volna rád indulnom... De mindegy is. Nemsokára úgyis elköltözöm. - fejeztem be, mire ő gyors mozdulattal magához szorított.
- Ne! - esett kétségbe, és nem engedett el. Én azonban kihúztam magam az ölelésből, és elfordultam a másik irányba. "Most mi van? Mit akar?"- gondoltam.
- Miért jöttél fel? - förmedtem rá.
- Gondolkodtam a dolgokon. -mondta, majd a telefonjáért nyúlt, amit nagyon szerencsésen el is ejtett. Anyázott egy sort, én pedig kiröhögtem.
- Inkább ne mondj semmit - suttogtam, mire Ashley egyre közelebb hajolt, és ha nem húzódom el, akkor le is kap.
- Jobb lesz ha most mész. - suttogtam.
De nem ment el, sőt befeküdt mellém az ágyba. A picsába! Erre nem számítottam! Elhúzódtam a falhoz, de ő magához ölelt. Őrjítő volt az illata, a haja pedig csiklandozta az arcom. Kb ekkor vesztettem el az önuralmam. Ismét felé fordulta, és átöleltem a nyakát. Újra érezni akartam minden szívdobbanását, minden érintését. Hallani a suttogását. Egyszerűen csak vele akartam lenni még egyszer. Halkan a fülébe súgtam. Csak egy szó volt, de ha jól hallotta, akkor megszívtam.
- Szeretlek - súgtam, ő pedig megcsókolt. Ez más volt mint tegnap este. Most gyengédebb volt. Ekkor viszont ő húzódott el. Elfordult, és már nm ért hozzám. Nem értettem... most meg mi van?
Felálltam, kimentem a fürdőbe, és megmostam az arcom. Leültem a kőpadlóra, és csak vártam. Nem mertem visszamenni. Azután hogy elmondtam neki hogy mit érzek... Nevetségessé tettem magam. Órákig ültem ott egy helyben, míg végül elnyomott az álom.
Másnap viszont nem a fürdőszobában keltem. Furcsa érzésem volt. Egy puha takarót éreztem, de ami a legfontosabb: hátulról Ashley ölelt át. Az ő ágyában feküdtem. Mikor kinyitottam a szemem, már ébren volt, és amint visszafordultam felé, mélyen a szemembe nézett. Odabújtam hozzá, és átöleltem. Nem mondta ugyan, de az volt az érzésem, hogy én se vagyok közömbös neki. Ennek ellenére, viszont magamban imádkoztam, hogy ne emlékezzen arra amit tegnap mondtam, de reményeim azonnal szertefoszlottak, mikor megszólalt.
- Szóval amit tegnap mondtál...
- Mit mondtam? - kérdeztem hülyének tettetve magam. Hazudtam... belehaltam volna a szégyenbe, ha most nem tagadom le. Ő azonban nem kertelt. Pont a szemembe nézett, sőt, szinte belefúrta a tekintetét, az enyémbe.
- Azt mondtad szeretsz. Így van? - kérdezte.
Szavai ott visszhangoztak a fejemben. Nem akartam válaszolni. Mégis mit mondtam volna? Hogy szeretem és vele akarok maradni örökre? Ugyan már... ki vagyok én hozzá képest.
- Mit vársz tőlem, ha nem tudod mit akarsz? - firtatta tovább.
- Tudom mit akarok, de nem várok tőled semmit. - mondtam mire ő megfogta a kezem és a fülembe súgott.
- Akkor bízzál bennem!
- Szeretlek, és veled akarok lenni! - böktem ki, ő pedig lesütötte a szemét.
- Ezt nem vártam...- mondta.
Erre én felálltam és elindultam az ajtó felé, de ő visszatartott. Utánam jött, és megfogta a kezem, de én ellöktem. Nem hagyott elmenni. Átfonta a derekam erős karjával, úgy hogy szinte mozdulni se hagyott.
- Beszéljük meg.- próbálkozott, de újból elutasítottam.
-Tisztában vagy a helyzettel igaz? Tudom hogy te nem szeretsz. Ne csinálj belőlem hülyét.- mondtam végül, de még mindig szorított. Megint azt akarta. De ezúttal nem hagytam magam.
Lefejtettem derekamról a kezeit, és a szobám felé mentem. Felöltöztem, és megcsináltam a hajam. Be kellett mennem a stúdióba.
Mikor már indulni készültem csend volt. Nem jött utánam, persze nem is számítottam rá. Fogtam egy taxit, és percek alatt beértem a stúdióba. Ám amint beléptem a kis hangmérnöki helységbe, meghallottam az egyik kedvenc számomat.
Majdnem elakadt a lélegzetem. A BVB játszott - persze Ashley akkor még nem volt ott. Az egyik új számukon dolgoztak, ami nagyon klassz volt. Annak előtte már hallottam, mikor Ash megmutatta, de így élőben egész más volt. Olyan klassz volt hogy odaültem Dave mellé, és kicsit táncoltam is.
Andy észrevett, és felcsillant a szeme. Rám mosolygott, mire én likeot mutattam neki. Pár perc múlva vége lett a számnak, és a fiúk kiléptek a kis szobából. Ez volt az első alkalom hogy találkoztam velük, és meg kell mondjam ideges voltam. Felálltam és köszöntem nekik.
-Sziasztok én Rose vagyok, lehet hogy Ashley már mesélt rólam.- mutatkoztam be, mikor CC rácsapott minkét vállamra. Aú...
- Nagyon jók a számaid. Már egy csomószor meghallgattam őket.- dicsért, erre pedig elmosolyodtam.
- Örülök hogy megismerhettelek végre élőben is- mosolygott Andy. - tehetséges vagy! Ash jól választott!
Nekem a torkomba ugrott a szívem, de persze leesett hogy értette, és megnyugodtam. Kérdezgettek tőlem, nekem pedig sikerült magamra nyugalmat erőltetni. Végtére is a BVB a kedvenc bandám, és imádom mindegyikőjüket.
Jinxx megkért hogy énekeljem el az Ain't lest-et, mert az nagyon tetszett neki, és szeretne élőben is hallani. Én először nem akartam belemenni, de addig győzködtek hogy végül rávettek. CC még dobolni is akart benne, mert elmondása szerint akkor kétszer olyan királyul hangzana.
Jól elvoltunk a srácokkal. Sokat poénkodtunk. Ki derült hogy Andyvel sok mindenben hasonlítunk, és el is hívtak magukkal kocsmázni, amire azonnal igent mondtam. Ekkor érkezett meg Ashley. Nem bírtam ránézni, így elfordítottam a tekintetem. Teljesen természetesen viselkedett, mintha nem történt volna reggel semmi.
-Szóval Rose, akkor énekelsz nekünk valamit?- kérdezte Jake, én pedig mosolyogva bólogattam. Legalább Ashleynek is bebizonyítom hogy nem miatta szerződtem.
Beléptem a kis helységbe, és Dave elindította az Ain't lest-et. Nem koncentráltama hangokra, vagy a ritmusra, egyedül arra hogy minél hangosabb, és dühösebb legyek. Mégis úgy éreztem hogy egész jól énekeltem. Nem gondoltam közeben Ashleyre, vagy arra ami kettőnk közt történt, csak arra hogy nekem célom van. Hogy én legyek a hang. Végig csukva volt a szemem, de valamikor a dal közepén kinyitottam. Mindenki komoly volt, egyedül Andy mosolygott. Ashley pedig egyenesen a szemembe nézett. Talán megpróbált megtörni, de nem sikerült neki. Folytattam, méghozzá hiba nélkül.
Amint befejeztem, Andyék berontottak és agyon dícsértek.
- Neked fel kell velünk lépned.- mondta Jake- Az teljesen feldobná a karrieredet, és zenélhetnénk együtt.
- Én benne vagyok!- egyeztem bele.
-De előbb kérdezzük meg a főnöködet- mondta Andy, majd a még mindig kint álldogáló Ashley felé fordult, és a kezébe vette a mikrofont - Nos mit szólsz?- kérdezte.
-Jöhet ha akar.- felelte Ash, bár látszott rajta, hogy nem érdekli.
Az egész napot a stúdióba töltöttük. Nekik sikerült felvenni a dalukat, ahogy nekem is a legújabbat. Ezen kívül rengeteget röhögtünk. Nap végén CC elcsórta a telefonomat, és bele írta a számát, hogy majd hívjam a holnapi kocsmázással kapcsolatban. Megígértem hogy mindenképp fel csörgöm.
Mivel már későre járt haza kellett mennem... illetve mennünk, mert Ashleyvel ugyanarra mentünk. Ő kocsival jött így leültem mellé, és elindultunk. Egy árva szót se szóltunk út közben. Feszült volt a hangulat. Nekem legalább volt okom hogy ne beszéljek, de neki nem... megint azt akarta hogy én égessem magam azzal hogy kezdeményezek. De már untam a játszmázást.
Mikor hazaértünk felrohantam a szobámba, de véletlenül nyitva hagytam az ajtót. Felhívtam CCt a holnapi miatt. Azt mondta menjek Ashleyvel, hiszen ugyanoda megyünk majd haza, de megkértem, hogy inkább jöjjön értem ő. Kicsit furcsállta, és meg is kérdezte hogy nincs e semmi baj. Megnyugtattam hogy nincs semmi csak Ash mégiscsak a főnököm, és szeretnék velük is több időt tölteni. Úgy tűnt mintha megsértődött volna egy kicsit a többesszámon, így megnyugtattam hogy vele is. Aztán elköszöntünk.
Mikor letettem, az ajtó felé fordultam, ahol ott állt Ashley. Valószínűleg mindent hallott...
Leült mellém az ágyamra, és oldalba bökött.
- Meddig nem akarsz hozzám szólni?- kérdezte.
- Az albummal kapcsolatban már megbeszéltük a dolgokat - válaszoltam, de egy pillanatra se néztem rá.
-Jól tudod miről beszélek- mondta, majd az arcomat maga felé fordította. Belenéztem a szemébe. Ez lett volna az a pillanat, mikor elgyengülök, és a karjaiba vetem magam, de ellenálltam.
-Nem- jelentettem ki kíméletlenül- fogalmam sincs miről beszélhetnénk még.
Azzal leengedte a kezét, felállt és kisétált az ajtón, majd becsukta maga után. Tudtam hogy jól döntöttem, mégis ürességet éreztem belül. Az első közös éjszakánk után most először feküdtem le egyedül aludni. Igyekeztem kizárni a gondolataimból de sehogy se ment.
- Mondd el őszintén. Akkor legalább nem álltatom magam.
Ő kivette a telefont a kezemből, és beírt valamit, aztán odaadta nekem. "Felejtsük el"- olvastam. Ennyire még semmi se fájt. Megpróbáltam elfojtani a könnyeimet, de nem ment túl jól. Csak bólintottam egyet erőtlenül. Nem is néztem a szemébe, csak felálltam, és felrohantam az emeletre. Lerogytam az ágyamra, és elgondolkodtam. Rá kellett jöjjek valamire: Teljesen egyedül vagyok egy másik kontinensen, egy olyan emberrel, aki tárgyként kezel. "Miért vagyok még itt?"- gondoltam. Ezután csak potyogtak a könnyeim, végül pedig elnyomott az álom.
Már éjfél is elmúlt, mikor kopogtak. Szinte felpattantak a szemeim, de nem keltem fel az ágyból. Nem válaszoltam neki, de mégis benyitott. Nem láttam, hiszen sötét volt, de hallottam ahogy az ágyam mellé térdel, így pont szembe kerültünk egymással. Tekintetét az enyémbe fúrta, majd lesütötte a szemét.
- Ezt jól elcsesztem ugye? - suttogta.
- Az én hibám... - válaszoltam, majd hátrébb húzódtam. - miattam volt az egész. Nem kellett volna rád indulnom... De mindegy is. Nemsokára úgyis elköltözöm. - fejeztem be, mire ő gyors mozdulattal magához szorított.
- Ne! - esett kétségbe, és nem engedett el. Én azonban kihúztam magam az ölelésből, és elfordultam a másik irányba. "Most mi van? Mit akar?"- gondoltam.
- Miért jöttél fel? - förmedtem rá.
- Gondolkodtam a dolgokon. -mondta, majd a telefonjáért nyúlt, amit nagyon szerencsésen el is ejtett. Anyázott egy sort, én pedig kiröhögtem.
- Inkább ne mondj semmit - suttogtam, mire Ashley egyre közelebb hajolt, és ha nem húzódom el, akkor le is kap.
- Jobb lesz ha most mész. - suttogtam.
De nem ment el, sőt befeküdt mellém az ágyba. A picsába! Erre nem számítottam! Elhúzódtam a falhoz, de ő magához ölelt. Őrjítő volt az illata, a haja pedig csiklandozta az arcom. Kb ekkor vesztettem el az önuralmam. Ismét felé fordulta, és átöleltem a nyakát. Újra érezni akartam minden szívdobbanását, minden érintését. Hallani a suttogását. Egyszerűen csak vele akartam lenni még egyszer. Halkan a fülébe súgtam. Csak egy szó volt, de ha jól hallotta, akkor megszívtam.
- Szeretlek - súgtam, ő pedig megcsókolt. Ez más volt mint tegnap este. Most gyengédebb volt. Ekkor viszont ő húzódott el. Elfordult, és már nm ért hozzám. Nem értettem... most meg mi van?
Felálltam, kimentem a fürdőbe, és megmostam az arcom. Leültem a kőpadlóra, és csak vártam. Nem mertem visszamenni. Azután hogy elmondtam neki hogy mit érzek... Nevetségessé tettem magam. Órákig ültem ott egy helyben, míg végül elnyomott az álom.
Másnap viszont nem a fürdőszobában keltem. Furcsa érzésem volt. Egy puha takarót éreztem, de ami a legfontosabb: hátulról Ashley ölelt át. Az ő ágyában feküdtem. Mikor kinyitottam a szemem, már ébren volt, és amint visszafordultam felé, mélyen a szemembe nézett. Odabújtam hozzá, és átöleltem. Nem mondta ugyan, de az volt az érzésem, hogy én se vagyok közömbös neki. Ennek ellenére, viszont magamban imádkoztam, hogy ne emlékezzen arra amit tegnap mondtam, de reményeim azonnal szertefoszlottak, mikor megszólalt.
- Szóval amit tegnap mondtál...
- Mit mondtam? - kérdeztem hülyének tettetve magam. Hazudtam... belehaltam volna a szégyenbe, ha most nem tagadom le. Ő azonban nem kertelt. Pont a szemembe nézett, sőt, szinte belefúrta a tekintetét, az enyémbe.
- Azt mondtad szeretsz. Így van? - kérdezte.
Szavai ott visszhangoztak a fejemben. Nem akartam válaszolni. Mégis mit mondtam volna? Hogy szeretem és vele akarok maradni örökre? Ugyan már... ki vagyok én hozzá képest.
- Mit vársz tőlem, ha nem tudod mit akarsz? - firtatta tovább.
- Tudom mit akarok, de nem várok tőled semmit. - mondtam mire ő megfogta a kezem és a fülembe súgott.
- Akkor bízzál bennem!
- Szeretlek, és veled akarok lenni! - böktem ki, ő pedig lesütötte a szemét.
- Ezt nem vártam...- mondta.
Erre én felálltam és elindultam az ajtó felé, de ő visszatartott. Utánam jött, és megfogta a kezem, de én ellöktem. Nem hagyott elmenni. Átfonta a derekam erős karjával, úgy hogy szinte mozdulni se hagyott.
- Beszéljük meg.- próbálkozott, de újból elutasítottam.
-Tisztában vagy a helyzettel igaz? Tudom hogy te nem szeretsz. Ne csinálj belőlem hülyét.- mondtam végül, de még mindig szorított. Megint azt akarta. De ezúttal nem hagytam magam.
Lefejtettem derekamról a kezeit, és a szobám felé mentem. Felöltöztem, és megcsináltam a hajam. Be kellett mennem a stúdióba.
Mikor már indulni készültem csend volt. Nem jött utánam, persze nem is számítottam rá. Fogtam egy taxit, és percek alatt beértem a stúdióba. Ám amint beléptem a kis hangmérnöki helységbe, meghallottam az egyik kedvenc számomat.
Majdnem elakadt a lélegzetem. A BVB játszott - persze Ashley akkor még nem volt ott. Az egyik új számukon dolgoztak, ami nagyon klassz volt. Annak előtte már hallottam, mikor Ash megmutatta, de így élőben egész más volt. Olyan klassz volt hogy odaültem Dave mellé, és kicsit táncoltam is.
Andy észrevett, és felcsillant a szeme. Rám mosolygott, mire én likeot mutattam neki. Pár perc múlva vége lett a számnak, és a fiúk kiléptek a kis szobából. Ez volt az első alkalom hogy találkoztam velük, és meg kell mondjam ideges voltam. Felálltam és köszöntem nekik.
-Sziasztok én Rose vagyok, lehet hogy Ashley már mesélt rólam.- mutatkoztam be, mikor CC rácsapott minkét vállamra. Aú...
- Nagyon jók a számaid. Már egy csomószor meghallgattam őket.- dicsért, erre pedig elmosolyodtam.
- Örülök hogy megismerhettelek végre élőben is- mosolygott Andy. - tehetséges vagy! Ash jól választott!
Nekem a torkomba ugrott a szívem, de persze leesett hogy értette, és megnyugodtam. Kérdezgettek tőlem, nekem pedig sikerült magamra nyugalmat erőltetni. Végtére is a BVB a kedvenc bandám, és imádom mindegyikőjüket.
Jinxx megkért hogy énekeljem el az Ain't lest-et, mert az nagyon tetszett neki, és szeretne élőben is hallani. Én először nem akartam belemenni, de addig győzködtek hogy végül rávettek. CC még dobolni is akart benne, mert elmondása szerint akkor kétszer olyan királyul hangzana.
Jól elvoltunk a srácokkal. Sokat poénkodtunk. Ki derült hogy Andyvel sok mindenben hasonlítunk, és el is hívtak magukkal kocsmázni, amire azonnal igent mondtam. Ekkor érkezett meg Ashley. Nem bírtam ránézni, így elfordítottam a tekintetem. Teljesen természetesen viselkedett, mintha nem történt volna reggel semmi.
-Szóval Rose, akkor énekelsz nekünk valamit?- kérdezte Jake, én pedig mosolyogva bólogattam. Legalább Ashleynek is bebizonyítom hogy nem miatta szerződtem.
Beléptem a kis helységbe, és Dave elindította az Ain't lest-et. Nem koncentráltama hangokra, vagy a ritmusra, egyedül arra hogy minél hangosabb, és dühösebb legyek. Mégis úgy éreztem hogy egész jól énekeltem. Nem gondoltam közeben Ashleyre, vagy arra ami kettőnk közt történt, csak arra hogy nekem célom van. Hogy én legyek a hang. Végig csukva volt a szemem, de valamikor a dal közepén kinyitottam. Mindenki komoly volt, egyedül Andy mosolygott. Ashley pedig egyenesen a szemembe nézett. Talán megpróbált megtörni, de nem sikerült neki. Folytattam, méghozzá hiba nélkül.
Amint befejeztem, Andyék berontottak és agyon dícsértek.
- Neked fel kell velünk lépned.- mondta Jake- Az teljesen feldobná a karrieredet, és zenélhetnénk együtt.
- Én benne vagyok!- egyeztem bele.
-De előbb kérdezzük meg a főnöködet- mondta Andy, majd a még mindig kint álldogáló Ashley felé fordult, és a kezébe vette a mikrofont - Nos mit szólsz?- kérdezte.
-Jöhet ha akar.- felelte Ash, bár látszott rajta, hogy nem érdekli.
Az egész napot a stúdióba töltöttük. Nekik sikerült felvenni a dalukat, ahogy nekem is a legújabbat. Ezen kívül rengeteget röhögtünk. Nap végén CC elcsórta a telefonomat, és bele írta a számát, hogy majd hívjam a holnapi kocsmázással kapcsolatban. Megígértem hogy mindenképp fel csörgöm.
Mivel már későre járt haza kellett mennem... illetve mennünk, mert Ashleyvel ugyanarra mentünk. Ő kocsival jött így leültem mellé, és elindultunk. Egy árva szót se szóltunk út közben. Feszült volt a hangulat. Nekem legalább volt okom hogy ne beszéljek, de neki nem... megint azt akarta hogy én égessem magam azzal hogy kezdeményezek. De már untam a játszmázást.
Mikor hazaértünk felrohantam a szobámba, de véletlenül nyitva hagytam az ajtót. Felhívtam CCt a holnapi miatt. Azt mondta menjek Ashleyvel, hiszen ugyanoda megyünk majd haza, de megkértem, hogy inkább jöjjön értem ő. Kicsit furcsállta, és meg is kérdezte hogy nincs e semmi baj. Megnyugtattam hogy nincs semmi csak Ash mégiscsak a főnököm, és szeretnék velük is több időt tölteni. Úgy tűnt mintha megsértődött volna egy kicsit a többesszámon, így megnyugtattam hogy vele is. Aztán elköszöntünk.
Mikor letettem, az ajtó felé fordultam, ahol ott állt Ashley. Valószínűleg mindent hallott...
Leült mellém az ágyamra, és oldalba bökött.
- Meddig nem akarsz hozzám szólni?- kérdezte.
- Az albummal kapcsolatban már megbeszéltük a dolgokat - válaszoltam, de egy pillanatra se néztem rá.
-Jól tudod miről beszélek- mondta, majd az arcomat maga felé fordította. Belenéztem a szemébe. Ez lett volna az a pillanat, mikor elgyengülök, és a karjaiba vetem magam, de ellenálltam.
-Nem- jelentettem ki kíméletlenül- fogalmam sincs miről beszélhetnénk még.
Azzal leengedte a kezét, felállt és kisétált az ajtón, majd becsukta maga után. Tudtam hogy jól döntöttem, mégis ürességet éreztem belül. Az első közös éjszakánk után most először feküdtem le egyedül aludni. Igyekeztem kizárni a gondolataimból de sehogy se ment.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)