6. fejezet Új ismerősök

- Ez az egész nem volt több mint egy éjszaka igaz? - Kérdeztem. Ekkor megállt a levegő a szobában. Nem tudott mit mondani. Elővettem a telefonomat, és beírtam a fordítóba pár mondatot.
- Mondd el őszintén. Akkor legalább nem álltatom magam.
 Ő kivette a telefont a kezemből, és beírt valamit, aztán odaadta nekem. "Felejtsük el"- olvastam. Ennyire még semmi se fájt. Megpróbáltam elfojtani a könnyeimet, de nem ment túl jól. Csak bólintottam egyet erőtlenül. Nem is néztem a szemébe, csak felálltam, és felrohantam az emeletre. Lerogytam az ágyamra, és elgondolkodtam. Rá kellett jöjjek valamire: Teljesen egyedül vagyok egy másik kontinensen, egy olyan emberrel, aki tárgyként kezel. "Miért vagyok még itt?"- gondoltam. Ezután csak potyogtak a könnyeim, végül pedig elnyomott az álom.
 Már éjfél is elmúlt, mikor kopogtak. Szinte felpattantak a szemeim, de nem keltem fel az ágyból. Nem válaszoltam neki, de mégis benyitott. Nem láttam, hiszen sötét volt, de hallottam ahogy az ágyam mellé térdel, így pont szembe kerültünk egymással. Tekintetét az enyémbe fúrta, majd lesütötte a szemét.
- Ezt jól elcsesztem ugye? - suttogta.
- Az én hibám... - válaszoltam, majd hátrébb húzódtam. - miattam volt az egész. Nem kellett volna rád indulnom... De mindegy is. Nemsokára úgyis elköltözöm. - fejeztem be, mire ő gyors mozdulattal magához szorított.
- Ne! - esett kétségbe, és nem engedett el. Én azonban kihúztam magam az ölelésből, és elfordultam a másik irányba. "Most mi van? Mit akar?"- gondoltam.
- Miért jöttél fel? - förmedtem rá.
- Gondolkodtam a dolgokon. -mondta, majd a telefonjáért nyúlt, amit nagyon szerencsésen el is ejtett. Anyázott egy sort, én pedig kiröhögtem.
- Inkább ne mondj semmit - suttogtam, mire Ashley egyre közelebb hajolt, és ha nem húzódom el, akkor le is kap.
- Jobb lesz ha most mész. - suttogtam.
 De nem ment el, sőt befeküdt mellém az ágyba. A picsába! Erre nem számítottam! Elhúzódtam a falhoz, de ő magához ölelt. Őrjítő volt az illata, a haja pedig csiklandozta az arcom. Kb ekkor vesztettem el az önuralmam. Ismét felé fordulta, és átöleltem a nyakát. Újra érezni akartam minden szívdobbanását, minden érintését. Hallani a suttogását. Egyszerűen csak vele akartam lenni még egyszer. Halkan a fülébe súgtam. Csak egy szó volt, de ha jól hallotta, akkor megszívtam.
- Szeretlek - súgtam, ő pedig megcsókolt. Ez más volt mint tegnap este. Most gyengédebb volt. Ekkor viszont ő húzódott el. Elfordult, és már nm ért hozzám. Nem értettem... most meg mi van?
 Felálltam, kimentem a fürdőbe, és megmostam az arcom. Leültem a kőpadlóra, és csak vártam. Nem mertem visszamenni. Azután hogy elmondtam neki hogy mit érzek... Nevetségessé tettem magam. Órákig ültem ott egy helyben, míg végül elnyomott az álom.
Másnap viszont nem a fürdőszobában keltem. Furcsa érzésem volt. Egy puha takarót éreztem, de ami a legfontosabb: hátulról Ashley ölelt át. Az ő ágyában feküdtem. Mikor kinyitottam a szemem, már ébren volt, és amint visszafordultam felé, mélyen a szemembe nézett. Odabújtam hozzá, és átöleltem. Nem mondta ugyan, de az volt az érzésem, hogy én se vagyok közömbös neki. Ennek ellenére, viszont magamban imádkoztam, hogy ne emlékezzen arra amit tegnap mondtam, de reményeim azonnal szertefoszlottak, mikor megszólalt.
- Szóval amit tegnap mondtál...
- Mit mondtam? - kérdeztem hülyének tettetve magam. Hazudtam... belehaltam volna a szégyenbe, ha most nem tagadom le. Ő azonban nem kertelt. Pont a szemembe nézett, sőt, szinte belefúrta a tekintetét, az enyémbe.
- Azt mondtad szeretsz. Így van? - kérdezte.
 Szavai ott visszhangoztak a fejemben. Nem akartam válaszolni. Mégis mit mondtam volna? Hogy szeretem és vele akarok maradni örökre? Ugyan már... ki vagyok én hozzá képest.
- Mit vársz tőlem, ha nem tudod mit akarsz? - firtatta tovább.
- Tudom mit akarok, de nem várok tőled semmit. - mondtam mire ő megfogta a kezem és a fülembe súgott.
- Akkor bízzál bennem!
- Szeretlek, és veled akarok lenni! - böktem ki, ő pedig lesütötte a szemét.
- Ezt nem vártam...- mondta.
 Erre én felálltam és elindultam az ajtó felé, de ő visszatartott. Utánam jött, és megfogta a kezem, de én ellöktem. Nem hagyott elmenni. Átfonta a derekam erős karjával, úgy hogy szinte mozdulni se hagyott.
- Beszéljük meg.- próbálkozott, de újból elutasítottam.
-Tisztában vagy a helyzettel igaz? Tudom hogy te nem szeretsz. Ne csinálj belőlem hülyét.- mondtam végül, de még mindig szorított. Megint azt akarta. De ezúttal nem hagytam magam.
 Lefejtettem derekamról a kezeit, és a szobám felé mentem. Felöltöztem, és megcsináltam a hajam. Be kellett mennem a stúdióba.
 Mikor már indulni készültem csend volt. Nem jött utánam, persze nem is számítottam rá. Fogtam egy taxit, és percek alatt beértem a stúdióba. Ám amint beléptem a kis hangmérnöki helységbe, meghallottam az egyik kedvenc számomat.
 Majdnem elakadt a lélegzetem. A BVB játszott - persze Ashley akkor még nem volt ott. Az egyik új számukon dolgoztak, ami nagyon klassz volt. Annak előtte már hallottam, mikor Ash megmutatta, de így élőben egész más volt. Olyan klassz volt hogy odaültem Dave mellé, és kicsit táncoltam is.
 Andy észrevett, és felcsillant a szeme. Rám mosolygott, mire én likeot mutattam neki. Pár perc múlva vége lett a számnak, és a fiúk kiléptek a kis szobából. Ez volt az első alkalom hogy találkoztam velük, és meg kell mondjam ideges voltam. Felálltam és köszöntem nekik.
-Sziasztok én Rose vagyok, lehet hogy Ashley már mesélt rólam.- mutatkoztam be, mikor CC rácsapott minkét vállamra. Aú...
- Nagyon jók a számaid. Már egy csomószor meghallgattam őket.- dicsért, erre pedig elmosolyodtam.
- Örülök hogy megismerhettelek végre élőben is- mosolygott Andy. - tehetséges vagy! Ash jól választott!
 Nekem a torkomba ugrott a szívem, de persze leesett hogy értette, és megnyugodtam. Kérdezgettek tőlem, nekem pedig sikerült magamra nyugalmat erőltetni. Végtére is a BVB a kedvenc bandám, és imádom mindegyikőjüket.
 Jinxx megkért hogy énekeljem el az Ain't lest-et, mert az nagyon tetszett neki, és szeretne élőben is hallani. Én először nem akartam belemenni, de addig győzködtek hogy végül rávettek. CC még dobolni is akart benne, mert elmondása szerint akkor kétszer olyan királyul hangzana.
Jól elvoltunk a srácokkal. Sokat poénkodtunk. Ki derült hogy Andyvel sok mindenben hasonlítunk, és el is hívtak magukkal kocsmázni, amire azonnal igent mondtam. Ekkor érkezett meg Ashley. Nem bírtam ránézni, így elfordítottam a tekintetem. Teljesen természetesen viselkedett, mintha nem történt volna reggel semmi.
 -Szóval Rose, akkor énekelsz nekünk valamit?- kérdezte Jake, én pedig mosolyogva bólogattam. Legalább Ashleynek is bebizonyítom hogy nem miatta szerződtem.
 Beléptem a kis helységbe, és Dave elindította az Ain't lest-et. Nem koncentráltama hangokra, vagy a ritmusra, egyedül arra hogy minél hangosabb, és dühösebb legyek. Mégis úgy éreztem hogy egész jól énekeltem. Nem gondoltam közeben Ashleyre, vagy arra ami kettőnk közt történt, csak arra hogy nekem célom van. Hogy én legyek a hang. Végig csukva volt a szemem, de valamikor a dal közepén kinyitottam. Mindenki komoly volt, egyedül Andy mosolygott. Ashley pedig egyenesen a szemembe nézett. Talán megpróbált megtörni, de nem sikerült neki. Folytattam, méghozzá hiba nélkül.
 Amint befejeztem, Andyék berontottak és agyon dícsértek.
- Neked fel kell velünk lépned.- mondta Jake- Az teljesen feldobná a karrieredet, és zenélhetnénk együtt.
- Én benne vagyok!- egyeztem bele.
-De előbb kérdezzük meg a főnöködet- mondta Andy, majd a még mindig kint álldogáló Ashley felé fordult, és a kezébe vette a mikrofont - Nos mit szólsz?- kérdezte.
-Jöhet ha akar.- felelte Ash, bár látszott rajta, hogy nem érdekli.
 Az egész napot a stúdióba töltöttük. Nekik sikerült felvenni a dalukat, ahogy nekem is a legújabbat. Ezen kívül rengeteget röhögtünk. Nap végén CC elcsórta a telefonomat, és bele írta a számát, hogy majd hívjam a holnapi kocsmázással kapcsolatban. Megígértem hogy mindenképp fel csörgöm.
 Mivel már későre járt haza kellett mennem... illetve mennünk, mert Ashleyvel ugyanarra mentünk. Ő kocsival jött így leültem mellé, és elindultunk. Egy árva szót se szóltunk út közben. Feszült volt a hangulat. Nekem legalább volt okom hogy ne beszéljek, de neki nem... megint azt akarta hogy én égessem magam azzal hogy kezdeményezek. De már untam a játszmázást.
 Mikor hazaértünk felrohantam a szobámba, de véletlenül nyitva hagytam az ajtót. Felhívtam CCt a holnapi miatt. Azt mondta menjek Ashleyvel, hiszen ugyanoda megyünk majd haza, de megkértem, hogy inkább jöjjön értem ő. Kicsit furcsállta, és meg is kérdezte hogy nincs e semmi baj. Megnyugtattam hogy nincs semmi csak Ash mégiscsak a főnököm, és szeretnék velük is több időt tölteni. Úgy tűnt mintha megsértődött volna egy kicsit a többesszámon, így megnyugtattam hogy vele is. Aztán elköszöntünk.
 Mikor letettem, az ajtó felé fordultam, ahol ott állt Ashley. Valószínűleg mindent hallott...
 Leült mellém az ágyamra, és oldalba bökött.
- Meddig nem akarsz hozzám szólni?- kérdezte.
- Az albummal kapcsolatban már megbeszéltük a dolgokat - válaszoltam, de egy pillanatra se néztem rá.
-Jól tudod miről beszélek- mondta, majd az arcomat maga felé fordította. Belenéztem a szemébe. Ez lett volna az a pillanat, mikor elgyengülök, és a karjaiba vetem magam, de ellenálltam.
-Nem- jelentettem ki kíméletlenül- fogalmam sincs miről beszélhetnénk még.
 Azzal leengedte a kezét, felállt és kisétált az ajtón, majd becsukta maga után. Tudtam hogy jól döntöttem, mégis ürességet éreztem belül. Az első közös éjszakánk után most először feküdtem le egyedül aludni. Igyekeztem kizárni a gondolataimból de sehogy se ment.