3. fejezet Újrakezdés

Kb. tíz óra volt. Aha, szóval fel kellene kelnem - nyugtáztam magamban. Kezdem megszokni az itt létet. Sőt, néha ár tudok is beszélni Ashleyvel. Ő maga már rég elment a  stúdióba, próbára. És én ebből kimaradok! Milyen világ ez? Persze ha találkoznék Andyékkel, valószínűleg csak leégetném magam...

 Lementem a konyhába, ahol egy cetli fogadott Ashleytől. Elég bonyolultan fogalmazott benne, így be kellett írjam a fordítómba. "Hagytam ebédet a hűtőben. Kettőre itthon vagyok. Gyakorold a dalokat, és mosogass el!"- állt a papíron. Mintha csak az apám lenne... Csináltam két pirítóst, és felvittem a szobámba. Felnéztem facebookra, és írtam egy "rövid" helyzetjelentést Mártinak. Ezután viszont nem sok mindent tudtam kezdeni magammal. Persze eszembe jutott milyen üzenetet hagyott Ash, de most még énekelni se volt kedvem. Gondoltam lemegyek a medencéhez, és napozok kicsit, de amint leértem a földszintre, hallottam hogy nyílik az ajtó. Oh... szóval hazaért. Megálltam a lépcső közepén, és visszaszaladtam a szobámba. Be kell valljam, megijedtem. Pont mint az első nap. Bezártam az ajtómat, és úgy tettem, mintha dalszöveget írnék. Végül is valami ilyesmit kért ő is.

 Hallottam, hogy ő is feljön az emeletre, majd bekopogott, és be is nyitott a szobámba.

 - Mit csinálsz? - kérdezte, majd az asztalom mellé lépett, ahol ültem. Olyan közel állt, hogy hallottam minden lélegzetvételét. Nagyon beszartam! Épp a dalszöveges füzetem volt előttem, de fogalmam se volt hogy épp mi áll benne.

 - Öhh .... írok - dadogtam. Ő pedig elmosolyodott. Elindult az ágyam felé, leült, és felvette a gitáromat. Ez persze sokkal jobban érdekelt mint a füzetem, így odamentem, és leültem mellé.

 - Milyen volt a próba? - kérdeztem.

- Egész jó - felelte, majd elővette a telefonját, és beírt pár dolgot a fordítóba. Leírta hogy jól mennek a dolgok a következő albummal, de Andyék kicsit csalódottak, hogy nem találkozhattak velem. Én visszaírtam hogy úgyis csak hülyét csináltam volna magamból, mert még nem tudok jól angolul.

- De azért valamennyire már tudsz. - felelte (most már szóban).

- Sajnos az nem elég - mosolyogtam rá.

 Tudjátok jó ha van a közelben egy gitár, mert akkor az ember elkerülheti a kínos csendeket. Ashley elkezdett játszani. Valószínűleg improvizált, de így is nagyon szép volt a dallam. Teljesen magával ragadott. Lassú volt és szomorú. Bár nem volt dal, és szövege sem volt, biztos valami fájdalmas, és mély dologról szólna ha az lenne. De hamar befejezte, és mennie kellett. Elmondása szerint nem akart zavarni, csak tudni akarta, felkeltem-e már.

- Egyébként Andy és Jake meghallgatta a demódat. - mondta, majd elmosolyodott. - Tetszett nekik.

- Köszönöm. Ez sokat jelent. - feleltem zavartan, és én is elmosolyodtam. Ezután viszont elment, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Még anno megfogadtam hogy lesz tőle egy gyerekem, most pedig még beszélni se tudok vele. Remek... Beszélnem kellett valakivel aki megért. Rögtön tudtam kit hívjak. Sokáig csengett ki de végül felvette.

- Szia Márti! - szóltam bele.

- Sziaaaa - válaszolt fáradtan. - Mit szeretnél ilyenkor? - kérdezte, mire gondolkodni kezdtem, majd leesett miről beszél.

- Basszus! Elfelejtettem az időeltolódást.... Bocsi...

-Semmi baj, de mizu?

- Azt mondta Andy hogy jó lenne ha találkoznánk.
Ezután csend lett. Már megakartam nézni hogy letette-e de még mindig számolta az időt. Aztán megszólalt
- Andy Biersack?
- Ki más- feleltem, de ekkor óriásit sikított. A dobhártyám biztos tropára ment. Ez még percekig tartott.
- Azonnal oda kell utaznom!- jelentette ki.
- De hát ha jól számolom nálad most 9 óra van - nevettem.
- Nem érdekel! Találkoznom kell vele!
- Majd megoldjuk. De figyelj valamit akarok mondani.
- Na mondd!
- Szóval... ma Ashleyvel volt egy malőröm...
- Oh elkaptad?
- Na ez most nem vicces! Rohadt ijesztő volt!
- Te is félsz a...
- Nem- röhögtem - ez olyan más volt. De nem lehetne vele semmi ugye?
- Hát ha szakítotok az gáz.
- Igen.
- Ő most hány éves?
- Asszem 32.
- Pont a te eseted!
- Meglepő....
- De se gáz! Próbálj nem úgy rá gondolni. Meg amúgy is nemsokára elkezdtek dolgozni az albumon.
- Igaz.
- Na de holnap híííívj!
- Hát ez csak természetes!
- Akkor szia!
- Szia!
Majd letettem a telefont, és felvettem a gitárt. Eljátszottam a Give my your hand-et. Iszonyatosan hiányzott Márti.