2. fejezet Egy álom válik valóra

A reptéren rengetegen voltak. Minden bajom volt mégse nyavajogtam. Túl boldog voltam ahhoz.

 Sokan kijöttek velem. Apa is ott volt, Márti is, sőt még anyám is. Ezen kívül még Petra és az ő anyukája is. Már csak tíz perc volt a felszállásig, így el kellett indulnunk a kapuhoz. Mindenkitől elköszöntem, és megígértem hogy hívom őket ha van fejlemény.

 Így indultunk el Petrával. Az út nagyon hosszú volt és fárasztó. Egyszer át kellett szállnunk Angliában, ahol vagy 3 órát vártunk a csatlakozásra. A reptéri kaja meg nagyon drága, így csak kávét vettünk. Kellett is, ugyanis nem akartuk hogy a cuccainkat ellopják. Addig gyakoroltuk a dalokat, ami olyan jól ment, hogy néhány ember dobott nekünk pénzt. Mikor valamennyi összegyűlt vettünk belőle angliás souvenireket. Én az egész utat végig fényképeztem. A repülőről minden nagyon szép volt. Kár hogy este utaztunk.

 Mikor már átszálltunk, mindketten elaludtunk. Csak leszállás előtt fél órával keltünk fel. Még sokszor elgyakoroltuk a dalokat, így mire leszálltunk tiszta ideg voltam. Szokásom, hogy csak akkor kezdek el izgulni, ha már vészesen közeleg valami. A taxiban egyenesen haza akartam menekülni annyira be paráztam. Szerencsére Petra megakadályozta minden szökési kísérletem, és még az utcán is rángatott ha arra volt szükség.

 A stúdió előtt már annyira féltem,hogy be kellett vegyek egy hányinger csillapítót. Petra pedig a kezemet szorongatta, mert már megint menekülni akartam.

- Készen állsz?- kérdezte.

- Nem- vágtam rá reflexből. Mire Petra elröhögte magát.

- Ez a beszéd, akkor indulás. - mondta, és beléptünk az ajtón.

 Egy nagy helységbe léptünk, ami tele volt hangszerekkel, legfőképpen gitárokkal. Az egyiket felismertem. Még anno Ashley játszott rajta egy koncerten. Egy nagy recepcióféleség is volt ott, amin Petra megnyomta a csengőt. Fél perc se telt el, mikor egy srác pár papírral a kezében berobogott, és a kezét nyújtotta Petrának majd nekem. Annyit megértettem hogy a neve Dave, de a többit Petra fordította. A srác volt a hangmérnök. Petra elmondta kik vagyunk, Dave pedig már be is azonosított minket. Azt mondta kövessük a stúdióba, mert Mr. Purdy már vár. Na ekkor kaptam majdnem szívrohamot. Ashley? Itt? Ez megtörténik? De nem tehettem mást, minthogy követtem Daveet.

 Egy kis helységbe vezetett minket, aminek a másik fele üvegfal mögött volt. Egyértelműen a stúdió volt az. És akkor megpillantottam. Ott állt teljes valójában. Ő. Ashley Purdy! Ááááá!

 Bemutatkozott, és Petrát kezdte el kérdezgetni, mikor Petra elnevette magát és valamit magyarázott. Erre Ashley is nevetett, majd felém nyújtotta a kezét. Bemutatkozott.

- Azt mondja nagyon örül hogy megismerhet, bár egy pillanatra azt hitte én vagyok te. És tetszik neki a hajad. - fordított Petra.

- Oh nagyon köszönöm..... Én Rose vagyok. - erőlködtem angolul. De nem adtam fel. - Egyébként imádom a zenéit!- mondtam.

- Köszönöm!- válaszolta, majd rám mosolygott. Majdnem elolvadtam.

 Ezután Ashley beküldött az üvegfallal elválasztott szobába, és eligazított. Nemsokára elkezdtük a felvételt. Láttam hogy Petra lehunyja a szemét, és nagyot sóhajt. Szorított.

 És elkezdtem. Szinte végig csukva volt a szemem. Nem azért mert ennyire elkapott volna a hév, hanem mert nem mertem ránézni Ashleyre. Nem is figyeltem semmi másra csak a dallamra, amit írtam, és minden rendben volt. Tiszta volt.

 Amikor végeztem, még mindig nem tudtam fellélegezni. Hátra volt egy beszélgetés Mr. Purdyvel. Nagy levegőt vettem és visszamentem a többiekhez.

 Petra arca ragyogott. Majd odafordult hozzám.

 - Azt mondta, hogy a ezt a stúdiót választod, akkor tárt karokkal várnak. - mondta. - és a hangodra azt mondta hogy csodálatos.

 Fel se fogtam először. Ez most csak álom- gondoltam. Legelőször Petra nyakába ugrottam, aki ugyanannyira boldog volt. Ashley mosolygott ezen a reakción, bár nem csodálom. Totál hülyén nézhettünk ki.

 Az első az volt hogy lefordíttattam Petrával, hogy iszonyatosan hálás vagyok és nem fog csalódni bennem. Ő csak annyit mondott hogy gyakoroljak sokat, és ő is meg fog tenni minden tőle telhetőt hogy sikeres legyek.

 Ezután viszont a feltételeket kellett megtárgyaljuk. Én ehhez igazán nem értettem, így csak pislogtam, még akkor is mikor Petra lefordította nekem. Csak annyit vágtam le, hogy a szerződés 2 éves.

Petra szerint ez egy elég jó ajánlat, és bele kell egyezzek.

 Nem kellett sokat szarozzak. Simán igent mondtam. De ekkor Ashley elmondta hogy ahhoz hogy itt dolgozzak nyilván ide kell költözzek. Ez már nyilván nekem is eszembe jutott, de valahol mélyen úgy hittem nem fog sikerülni. Most viszont előállt ez a probléma....

 Ekkor Ashley mondott valamit, Petrának, aki kissé kétségbeesett. Megráztam a vállát, hogy mondja el mi van.

 - Azt mondta, hogy fel tudná ajánlani alternatívának, hogy addig amíg nincsen itteni lakcímed, addig lakhatnál nála, mert van egy plusz szobája.

 Ne erre nem számítottam. Bár ha nem ebben a helyzetben lennék simán igent mondanék de így... ő lesz a főnökön elvégre... Csak kis ideig gondolkodtam, de belementem. Petra felhívta apát hogy őt is megkérdezze. Addig én egyedül maradtam Ashleyvel. Jól begyakoroltam pár mondatot erre a helyzetre.

- Ömm- kezdtem 'ügyesen'. - Tudja imádom a BVB-t és mindig tudni akartam, hogy a valóságban is ilyen filozofikusak?

 Elég bénán fejeztem ki magam, ő pedig ezt észre is vette, így beleírta válaszát a telefonján lévő fordítóba. Én pedig megnyugodtam hogy tudok beszélni vele. Azt írta nyugodtan tegezzem, és hogy a valóságban mindannyian teljesen idióták. Erre elnevettem magam. Ő is kérdezett pár dolgot. Leírtam neki hogy milyen bandákat szeretek még, és hogy leginkább Andy inspirált arra hogy megpróbáljak énekes lenni. Erre nem számított, de a leírása szerint, kellemesen csalódott.

 Pár perc elteltével Petra visszajött, és azt mondta nehezen ugyan de meggyőzte a fatert.

 Ekkor esett le .... minden.... ekkor fogtam fel a dolgokat. Te jó isten én Ashleyhez költözöm 2 nap múlva!!!

*

 Eljött a nap: a nap mikor Petra hazament, én pedig Ashleyhez költöztem. Ismét a reptéren álltam, csak most volt egy nagy különbség. Én nem mentem haza. Elbúcsúztam Petrától, aki elmondta, hogy pár nap múlva meg is érkeznek a cuccaim Ashley címére. 

Mikor elindult a kapu felé, akkor úgy éreztem teljesen egyedül vagyok. Ki képes egyedül hagyni egy majd 16 éves lányt egy 32 éves férfival he???? Még akkor is ha annak nincsenek hátsó szándékai. Ezután beültünk Ashley kocsijába, és elindultunk a háza felé. Szép környék volt. Az idő nyárias volt, így csak egy laza topot viseltem, sorttal, és bakanccsal (az kellett).
Mikor odaértünk Ash segített bevinni a cuccaimat. A ház hatalmas volt. A konyha vagy 5-ször akkora volt mint a miénk. Az illat pedig számomra émelyítően kellemes volt. A szobám az emeleten volt. Felvittem a cuccaimat, és berendezkedtem. Egy nagy franciaágyat kaptam meg, amin piros ágynemű volt. Volt még egy szekrényem, egy asztalom, és pár babzsák fotelem is. Könnyedén lehuppantam az ágyra, és el is aludtam. Valamikor nyolc körül keltem fel, mikor is kopogott Ashley. Megkérdezte (fordítóval) hogy kérek-e valamit enni. Én igent mondtam, mert már tényleg nagyon éhes voltam. Lementem, és láttam hogy rendelt 2 pizzát. Az egyik vegetáriánus volt, mivele tegnap elmondtam neki hogy már egy ideje az vagyok. Nagyon figyelmes.
Miközben ettünk alig beszéltünk. Ha rám nézett teljesen elpirultam, amit észre is vett. Sokat mosolygott rajtam.
Mikor befejeztem felálltam az asztaltól, de megállított, és visszaültem. Olyan katonásan csináltam hogy elnevette magát. Azt mondta, észrevette hogy a topom outlawos, és kérdezte nem szeretnék-e felpróbálni párat, ami megmaradt még régebbi készletekből, és már nem veszi meg senki.
Én azonnal igent mondtam, ő pedig megígérte hogy holnap elhozza nekem őket. Megköszöntem és felmentem a szobámba. Visszafeküdtem aludni, és szinte azonnal elnyomott az álom. Most először úgy éreztem minden rendben.