6. fejezet Új ismerősök

- Ez az egész nem volt több mint egy éjszaka igaz? - Kérdeztem. Ekkor megállt a levegő a szobában. Nem tudott mit mondani. Elővettem a telefonomat, és beírtam a fordítóba pár mondatot.
- Mondd el őszintén. Akkor legalább nem álltatom magam.
 Ő kivette a telefont a kezemből, és beírt valamit, aztán odaadta nekem. "Felejtsük el"- olvastam. Ennyire még semmi se fájt. Megpróbáltam elfojtani a könnyeimet, de nem ment túl jól. Csak bólintottam egyet erőtlenül. Nem is néztem a szemébe, csak felálltam, és felrohantam az emeletre. Lerogytam az ágyamra, és elgondolkodtam. Rá kellett jöjjek valamire: Teljesen egyedül vagyok egy másik kontinensen, egy olyan emberrel, aki tárgyként kezel. "Miért vagyok még itt?"- gondoltam. Ezután csak potyogtak a könnyeim, végül pedig elnyomott az álom.
 Már éjfél is elmúlt, mikor kopogtak. Szinte felpattantak a szemeim, de nem keltem fel az ágyból. Nem válaszoltam neki, de mégis benyitott. Nem láttam, hiszen sötét volt, de hallottam ahogy az ágyam mellé térdel, így pont szembe kerültünk egymással. Tekintetét az enyémbe fúrta, majd lesütötte a szemét.
- Ezt jól elcsesztem ugye? - suttogta.
- Az én hibám... - válaszoltam, majd hátrébb húzódtam. - miattam volt az egész. Nem kellett volna rád indulnom... De mindegy is. Nemsokára úgyis elköltözöm. - fejeztem be, mire ő gyors mozdulattal magához szorított.
- Ne! - esett kétségbe, és nem engedett el. Én azonban kihúztam magam az ölelésből, és elfordultam a másik irányba. "Most mi van? Mit akar?"- gondoltam.
- Miért jöttél fel? - förmedtem rá.
- Gondolkodtam a dolgokon. -mondta, majd a telefonjáért nyúlt, amit nagyon szerencsésen el is ejtett. Anyázott egy sort, én pedig kiröhögtem.
- Inkább ne mondj semmit - suttogtam, mire Ashley egyre közelebb hajolt, és ha nem húzódom el, akkor le is kap.
- Jobb lesz ha most mész. - suttogtam.
 De nem ment el, sőt befeküdt mellém az ágyba. A picsába! Erre nem számítottam! Elhúzódtam a falhoz, de ő magához ölelt. Őrjítő volt az illata, a haja pedig csiklandozta az arcom. Kb ekkor vesztettem el az önuralmam. Ismét felé fordulta, és átöleltem a nyakát. Újra érezni akartam minden szívdobbanását, minden érintését. Hallani a suttogását. Egyszerűen csak vele akartam lenni még egyszer. Halkan a fülébe súgtam. Csak egy szó volt, de ha jól hallotta, akkor megszívtam.
- Szeretlek - súgtam, ő pedig megcsókolt. Ez más volt mint tegnap este. Most gyengédebb volt. Ekkor viszont ő húzódott el. Elfordult, és már nm ért hozzám. Nem értettem... most meg mi van?
 Felálltam, kimentem a fürdőbe, és megmostam az arcom. Leültem a kőpadlóra, és csak vártam. Nem mertem visszamenni. Azután hogy elmondtam neki hogy mit érzek... Nevetségessé tettem magam. Órákig ültem ott egy helyben, míg végül elnyomott az álom.
Másnap viszont nem a fürdőszobában keltem. Furcsa érzésem volt. Egy puha takarót éreztem, de ami a legfontosabb: hátulról Ashley ölelt át. Az ő ágyában feküdtem. Mikor kinyitottam a szemem, már ébren volt, és amint visszafordultam felé, mélyen a szemembe nézett. Odabújtam hozzá, és átöleltem. Nem mondta ugyan, de az volt az érzésem, hogy én se vagyok közömbös neki. Ennek ellenére, viszont magamban imádkoztam, hogy ne emlékezzen arra amit tegnap mondtam, de reményeim azonnal szertefoszlottak, mikor megszólalt.
- Szóval amit tegnap mondtál...
- Mit mondtam? - kérdeztem hülyének tettetve magam. Hazudtam... belehaltam volna a szégyenbe, ha most nem tagadom le. Ő azonban nem kertelt. Pont a szemembe nézett, sőt, szinte belefúrta a tekintetét, az enyémbe.
- Azt mondtad szeretsz. Így van? - kérdezte.
 Szavai ott visszhangoztak a fejemben. Nem akartam válaszolni. Mégis mit mondtam volna? Hogy szeretem és vele akarok maradni örökre? Ugyan már... ki vagyok én hozzá képest.
- Mit vársz tőlem, ha nem tudod mit akarsz? - firtatta tovább.
- Tudom mit akarok, de nem várok tőled semmit. - mondtam mire ő megfogta a kezem és a fülembe súgott.
- Akkor bízzál bennem!
- Szeretlek, és veled akarok lenni! - böktem ki, ő pedig lesütötte a szemét.
- Ezt nem vártam...- mondta.
 Erre én felálltam és elindultam az ajtó felé, de ő visszatartott. Utánam jött, és megfogta a kezem, de én ellöktem. Nem hagyott elmenni. Átfonta a derekam erős karjával, úgy hogy szinte mozdulni se hagyott.
- Beszéljük meg.- próbálkozott, de újból elutasítottam.
-Tisztában vagy a helyzettel igaz? Tudom hogy te nem szeretsz. Ne csinálj belőlem hülyét.- mondtam végül, de még mindig szorított. Megint azt akarta. De ezúttal nem hagytam magam.
 Lefejtettem derekamról a kezeit, és a szobám felé mentem. Felöltöztem, és megcsináltam a hajam. Be kellett mennem a stúdióba.
 Mikor már indulni készültem csend volt. Nem jött utánam, persze nem is számítottam rá. Fogtam egy taxit, és percek alatt beértem a stúdióba. Ám amint beléptem a kis hangmérnöki helységbe, meghallottam az egyik kedvenc számomat.
 Majdnem elakadt a lélegzetem. A BVB játszott - persze Ashley akkor még nem volt ott. Az egyik új számukon dolgoztak, ami nagyon klassz volt. Annak előtte már hallottam, mikor Ash megmutatta, de így élőben egész más volt. Olyan klassz volt hogy odaültem Dave mellé, és kicsit táncoltam is.
 Andy észrevett, és felcsillant a szeme. Rám mosolygott, mire én likeot mutattam neki. Pár perc múlva vége lett a számnak, és a fiúk kiléptek a kis szobából. Ez volt az első alkalom hogy találkoztam velük, és meg kell mondjam ideges voltam. Felálltam és köszöntem nekik.
-Sziasztok én Rose vagyok, lehet hogy Ashley már mesélt rólam.- mutatkoztam be, mikor CC rácsapott minkét vállamra. Aú...
- Nagyon jók a számaid. Már egy csomószor meghallgattam őket.- dicsért, erre pedig elmosolyodtam.
- Örülök hogy megismerhettelek végre élőben is- mosolygott Andy. - tehetséges vagy! Ash jól választott!
 Nekem a torkomba ugrott a szívem, de persze leesett hogy értette, és megnyugodtam. Kérdezgettek tőlem, nekem pedig sikerült magamra nyugalmat erőltetni. Végtére is a BVB a kedvenc bandám, és imádom mindegyikőjüket.
 Jinxx megkért hogy énekeljem el az Ain't lest-et, mert az nagyon tetszett neki, és szeretne élőben is hallani. Én először nem akartam belemenni, de addig győzködtek hogy végül rávettek. CC még dobolni is akart benne, mert elmondása szerint akkor kétszer olyan királyul hangzana.
Jól elvoltunk a srácokkal. Sokat poénkodtunk. Ki derült hogy Andyvel sok mindenben hasonlítunk, és el is hívtak magukkal kocsmázni, amire azonnal igent mondtam. Ekkor érkezett meg Ashley. Nem bírtam ránézni, így elfordítottam a tekintetem. Teljesen természetesen viselkedett, mintha nem történt volna reggel semmi.
 -Szóval Rose, akkor énekelsz nekünk valamit?- kérdezte Jake, én pedig mosolyogva bólogattam. Legalább Ashleynek is bebizonyítom hogy nem miatta szerződtem.
 Beléptem a kis helységbe, és Dave elindította az Ain't lest-et. Nem koncentráltama hangokra, vagy a ritmusra, egyedül arra hogy minél hangosabb, és dühösebb legyek. Mégis úgy éreztem hogy egész jól énekeltem. Nem gondoltam közeben Ashleyre, vagy arra ami kettőnk közt történt, csak arra hogy nekem célom van. Hogy én legyek a hang. Végig csukva volt a szemem, de valamikor a dal közepén kinyitottam. Mindenki komoly volt, egyedül Andy mosolygott. Ashley pedig egyenesen a szemembe nézett. Talán megpróbált megtörni, de nem sikerült neki. Folytattam, méghozzá hiba nélkül.
 Amint befejeztem, Andyék berontottak és agyon dícsértek.
- Neked fel kell velünk lépned.- mondta Jake- Az teljesen feldobná a karrieredet, és zenélhetnénk együtt.
- Én benne vagyok!- egyeztem bele.
-De előbb kérdezzük meg a főnöködet- mondta Andy, majd a még mindig kint álldogáló Ashley felé fordult, és a kezébe vette a mikrofont - Nos mit szólsz?- kérdezte.
-Jöhet ha akar.- felelte Ash, bár látszott rajta, hogy nem érdekli.
 Az egész napot a stúdióba töltöttük. Nekik sikerült felvenni a dalukat, ahogy nekem is a legújabbat. Ezen kívül rengeteget röhögtünk. Nap végén CC elcsórta a telefonomat, és bele írta a számát, hogy majd hívjam a holnapi kocsmázással kapcsolatban. Megígértem hogy mindenképp fel csörgöm.
 Mivel már későre járt haza kellett mennem... illetve mennünk, mert Ashleyvel ugyanarra mentünk. Ő kocsival jött így leültem mellé, és elindultunk. Egy árva szót se szóltunk út közben. Feszült volt a hangulat. Nekem legalább volt okom hogy ne beszéljek, de neki nem... megint azt akarta hogy én égessem magam azzal hogy kezdeményezek. De már untam a játszmázást.
 Mikor hazaértünk felrohantam a szobámba, de véletlenül nyitva hagytam az ajtót. Felhívtam CCt a holnapi miatt. Azt mondta menjek Ashleyvel, hiszen ugyanoda megyünk majd haza, de megkértem, hogy inkább jöjjön értem ő. Kicsit furcsállta, és meg is kérdezte hogy nincs e semmi baj. Megnyugtattam hogy nincs semmi csak Ash mégiscsak a főnököm, és szeretnék velük is több időt tölteni. Úgy tűnt mintha megsértődött volna egy kicsit a többesszámon, így megnyugtattam hogy vele is. Aztán elköszöntünk.
 Mikor letettem, az ajtó felé fordultam, ahol ott állt Ashley. Valószínűleg mindent hallott...
 Leült mellém az ágyamra, és oldalba bökött.
- Meddig nem akarsz hozzám szólni?- kérdezte.
- Az albummal kapcsolatban már megbeszéltük a dolgokat - válaszoltam, de egy pillanatra se néztem rá.
-Jól tudod miről beszélek- mondta, majd az arcomat maga felé fordította. Belenéztem a szemébe. Ez lett volna az a pillanat, mikor elgyengülök, és a karjaiba vetem magam, de ellenálltam.
-Nem- jelentettem ki kíméletlenül- fogalmam sincs miről beszélhetnénk még.
 Azzal leengedte a kezét, felállt és kisétált az ajtón, majd becsukta maga után. Tudtam hogy jól döntöttem, mégis ürességet éreztem belül. Az első közös éjszakánk után most először feküdtem le egyedül aludni. Igyekeztem kizárni a gondolataimból de sehogy se ment.

5. fejezet Ennyi lett volna?

Felnéztem az éjjeliszekrényre. Az óra 4:36-ot mutatott. Már nem volt ott mellettem. Mintha nem tudtam volna. Fájt a... szóval az. Alig bírtam felkelni. Na most már tudom mire mondják hogy 'kiadós dugás'. Valószínűleg a méhemet is kilökte a helyéről.
Szarul voltam nem tagadom. Kellett egy fájdalomcsillapító. Elindultam a konyha felé, ahol töltöttem egy pohár vizet, és bevettem negyed maréknyi fájdalomcsillapítót. Kellett.
Vajon ő élvezte? Bár most talán nem ez a legfontosabb. Ezt soha nem mondhatjuk el senkinek. De nekem akkor is ő volt az első. Szeretnék vele maradni. Érezni az illatát. Hallani a hangját. De neki csak 'egy éjszaka' voltam.
Amint bevettem a gyógyszereket visszaindultam a szobámba, de mikor Ash szobája mellett voltam, megálltam. Végül is tök mindegy már hogy bemegyek-e vagy sem.
Óvatosan kinyitottam az ajtót. Ott aludt az ágyában, de fogalmam sincs mikor léphetett le. Csak egy nadrág volt rajta, gondolom hirtelen kapta magára, ugyanis a többi cuccát nálam hagyta. Arcán elégedett mosoly ült. Ha csak ránéztem és is boldog lettem. Szeretem őt efelől semmi kétség.
Óvatosan az ágya mellé léptem, és leültem a párnája mellé. Végigsimítottam a haját, ami akkor összekuszálva állt ezer irányba.
Csak pár perce lehettem ott mikor kinyitotta a szemét és felnézett rám. Én zavaromban elkaptam a tekintetem, de ő átölelt és maga mellé húzott. Nem most akartam vele beszélni. Ez túl szép volt így, és pár percig jó volt naivan azt hinni hogy ez így is marad.

*

Másnap már be kellett mennem a stúdióba. Ashley felajánlotta hogy bevisz, de nem akartam. Egy ideig kerülnöm kéne őt.

De a stúdióban valahogy minden félre sikerült. Nem tudtam koncentrálni. Bár szerencsémre már nem kell új dalt írjak egy ideig. Nem menne. Még énekelni se tudtam rendesen.

Bár ez nem sikerült túl jól, hazafele beugrottam egy mekibe, és vittem haza ebédet. Igen neki is. Amint haza értem bekapcsoltam a gépem és elkezdtem kiadó lakásokat keresni. Gondolom ezek után úgyse maradhatok sokáig.

Aztán benyomtam a facebookot is, és megnyitottam egy chat ablakot. Bepötyögtem az üzenetet, de végül nem küldtem el. Túl friss az élmény hogy Mártinak beszéljek róla.

Egész nap attól paráztam hogy haza jön, és valami megváltozik kettőnk között. Nem akartam semmit. Jobb lett volna az is ha elfelejtjük ezt az egészet, de nekem ennek ellenére is Ő kell. De akkor miért félek minden pillanatban?

Úgy döntöttem csinálok valamit ami kellően eltereli a figyelmemet. Fogtam a mikrofonomat, és rákapcsoltam az erősítőre. Énekeltem ahogy csak a torkomon kifért. Mindent. Az összes dalomat, és mindent amit érzek. Jól esett. Jó volt tudni hogy az éneklés mindig itt lesz nekem.

Elszaladt az idő. Már elmúlt 10 óra is, Ash viszont nem ért haza. Nem akartam felhívni vagy ilyesmi, de mégis így alakult... volna, de amint felcsörögtem már haza is ért.

Alig szóltunk egymáshoz. Még fordítóval se. De én nem bírtam. El kellett neki mondjam az igazságot.

- Valamit meg kell tudj- kezdtem.

-Mit?

-Tegnap este...- sütöttem le a szemem.-.... szóval te vetted el a szüzességem....

Azt hittem kiakad, vagy ilyesmi, de ekkor kisfiús vigyor tűnt fel az arcán. Tetszett neki a helyzet.

- Valóban?- kérdezte, majd oldalba bökött. - És jó volt?

Én csak elmosolyodtam. Persze hogy jó volt sőt! A szemébe néztem, majd én is oldalba böktem. Tudta hogy ez mit jelent. Láttam rajta hogy tök büszke magára emiatt.

- De te csak ennyit akartál nem?- zökkentem vissza.

-Hogy érted?

-Persze ez egyértelmű, de neked ez csak egy éjszaka volt semmi több. Igaz?

(folyt köv.)

4. fejezet Nem várt események

(+18) Mikor énekeltem, hirtelen Ashley nyitott be, én pedig azonnal elhallgattam, de ő csak mosolygott.- Nagyon szép volt - mondta. - Csak azt akartam kérdezni hogy nem vagy-e éhes mert rendeltem neked pizzát.- Oh köszönöm - csodálkoztam. - És milyet?- Négysajtosat.- Ráhibáztál - vágtam rá. Már fel is pattantam, és leszaladtam a konyhába. Ashley csak nevetett és utánam jött. Beléptem a konyhába, amit elárasztott a friss pizza illata. Leültem egy székre, és már el is kezdtem benyomni a kaját. Ash leült elém, és ő is neki kezdett a sajátjának. Mikor a felét megette, felállt, és kivett egy üveg wishkeyt a hűtőből.  Töltött magának egy pohárral, én pedig folyamatosan őt bámultam. Ezt ő megérezte, így felnézett rám. Erre elvörösödve elkaptam a tekintetem, de ő rám mosolygott.- Kérsz te is? Már ha a szüleid megszokták engedni. Erre elámultam. Hát tök jó fej! Persze hogy kértem. Töltött nekem is, és így fel is oldódott a hangulat. A pizzázás után is folytattuk, és rengeteget röhögtünk. Pedig alig tudtam vele beszélni. Nem szólt meg érte egyszer sem, bár gondoltam hogy zavarhatja némileg. Ha nem tudtam valamit, akkor mutogattam, bár félrészegen ez elég nehezemre esett. Mikor majdnem lefordultam a székről, akkor már érezte hogy baj van. Rögtön mellém is pattant, és fel is segített.- Basszus nem kellett volna megkínáljalak - röhögött, és felkísért a szobámba. Átkarolta a vállamat, és nem hagyta hogy elessek. Én eközben folyamatosan nevettem, mert ő rajtam röhögött. Fuck logic. Bekísért a szobámba, és leült mellém az ágyra, én pedig felvettem a mellettem lévő gitárt, mire ő kérdőn nézett.-Szerinted tudnék részegen gitározni?- kérdeztem.
- Biztos nem- nevetett. Elkezdtem játszani az In the end-et, de kb a 2. hangig ha eljutottam, de aztán lefejeltem a gitárt. Ő persze megijedt, és azonnal kivette a kezemből a hangszert.-Jól vagy?- kérdezte, majd megsimogatta a fejemet.
-Persze, de- mondtam, majd a két kezem közé fogtam az arcát. Látszólag nem jött zavarba.- Szeretnék valamit kérni- fejeztem be, majd a homlokomat neki döntöttem az övének. Ash egyenesen a szemembe nézett.
-Mit szeretnél?- suttogta.-Hogy valóra váltsd az álmomat.- válaszoltam, mire ő forró csókot lehelt az ajkaimra. Akkor még nem esett le mi történik. Megszorította a derekam, és egyre feljebb húzta a pólómat. Hosszan csókolt, érzékien. Éreztem az illatát. Azt akartam hogy sose legyen vége. Ezután lassan hátra döntött, és levette a pólóm. Megszakította csókcsatánkat, és a nyakam felé haladt. Közben nekem sikerült őt megszabadítanom atlétájától, ami alól kivillant az OUTLAW feliratú tetkója. Végigsimítottam a mellkasán, és kicsatoltam az övét is. Éreztem hogy rám izgult. Végig simítottam égnek meredező farkát, mire felhördült, és szinte vadállat módjára tépte le melltartómat. Ekkor tudatosult bennem, hogy mit is teszek. Hiszen ő a főnököm! Basszus. Hiszen úgy kívánom! Már nem érdekelt semmi. Egyszerűen őt akartam. Lassan lejjebb haladt szájával, és elérte melleimet, amik az izgalomtól felfele ágaskodtak. Bekapta őket és szívta. Nem bírtam magammal. Hangosan felnyögtem, mire halkan elnevette magát. Elszégyelltem magam. Ennyire gátlástalan lennék? De ő visszahajolt fölém. Egy pillanatra kinyitottam a szemem, és megtaláltam az ő tekintetét. Vágy tükröződött benne. Újra megcsókolt. Kissé beleharapott a nyelvembe, mire az vérezni kezdett. Erre felszisszentem
.-Nagyon sajnálom- lehelte. De nem számított. Élveztem. Ezúttal én csókoltam meg. Lassan felemelkedtem az ágyról, s már előtte térdeltem. Ágyékaink pont összeértek, de még kínozni akartam kicsit. Végig simítottam a hasfalán, de a csókot egy pillanatra se szakítottam meg. Mikor a csípőjénél jártam, már csak vonaglott előttem.
-Kérlek!- lihegett. Tudtam mit akar. Lassan lehúztam a gatyáját is, így pedig már teljesen meztelen volt. Meredező férfiassága felé nyúltam, és ekkor én döntöttem hátra őt. Két kezem közé fogtam a farkát és masszírozni kezdtem. Végül a számba vettem. Először csak kóstolgattam, de azután az egészet bekaptam. Akkor már acél kemény volt. Élvezte. Hallottam. Mielőtt viszont elment volna abbahagytam kényeztetését, majd fölé hajoltam, és megcsókoltam megint. 
-Azt hiszed könnyen megkapsz?- kérdeztem. Mire ő megfordított, és így már a hátamon feküdtem. Ismét a melleimet vette célba, de már nem volt gyengéd. Morzsolgatta és harapdálta őket. Ekkor megkarmoltam a hátát. De ő folytatta. Bár ezt is élveztem. Lejjebb haladt. Kezeivel a belső combomat simogatta, nyelvével pedig a köldökömet. Én egyre csak nyögtem. Nem bírtam magammal. Minden nyögésem után határozottabb lett. Ami azt illeti kíméletlenebb is. Végül elért Oda is. Először csak végigsimított rajta nyelvével. Majd az ujjaival belém hatolt. Fájt, de a kéj erősebb volt. Akartam hogy fájjon. Egyre gyorsabban húzogatta bennem az ujjait, én pedig már sikoltottam a gyönyörtől. Elértem a csúcsra, de többet akartam. - Még! - nyögtem erőtlenül, majd a szemébe néztem. Mosolygott. Elszégyelltem magam amiért így kitárulkoztam előtte. De ő teljesítette a kívánságomat, és folytatta. Éreztem hosszú nyelve minden csapását. Másodszorra is elértem a csúcsra. Lihegtem. De már annyira kívántam. Tudtam mire játszik: azt akarja hogy én könyörögjek neki. Nem akarom neki megadni... 
-Ne kínozz tovább!- szóltam rá, ő pedig elvigyorodott. Alig érintett meg. Ki akart éheztetni.-Csináld!- hörögtem -A tiéd akarok lenni! Ő azonnal visszatérdelt fölém és ismét újabb csókban forrtunk össze. Ekkor megijedtem mi lesz a szűk vagyok neki. Elvégre szűz vagyok... Lassan kezdte. Meg csak pár centit lehetett bennem mire rászóltam.-Ne finomkodj! Olyan jó mikor miattad fáj!- majd a szemébe néztem. Kicsit furcsállta a kérésemet de megadta. Majdnem felordítottam a fájdalomtól. Egyszerre már bennem is volt tövig. Elmorzsoltam pár könnycseppet, amit azonnal észrevett, és lassított, először lassan, majd egyre gyorsabban mozgott bennem. A fájdalom már egyensen izgató volt. Azt akartam hogy soha ne legyen vége. Percekig tartott, aztán egy férfias nyögéssel ő is elélvezett. Belém. Nem akartam hogy kihúzza, mégis ezt tette. És vége lett. Ezután visszafeküdt rám, arcát melleimbe temette. Megcirógattam a haját, ő erre felnézett rám. Megcsókolt. Tökéletes pillanat volt. De mint tudjuk, a tökéletes pillanatok hamar elillannak....

3. fejezet Újrakezdés

Kb. tíz óra volt. Aha, szóval fel kellene kelnem - nyugtáztam magamban. Kezdem megszokni az itt létet. Sőt, néha ár tudok is beszélni Ashleyvel. Ő maga már rég elment a  stúdióba, próbára. És én ebből kimaradok! Milyen világ ez? Persze ha találkoznék Andyékkel, valószínűleg csak leégetném magam...

 Lementem a konyhába, ahol egy cetli fogadott Ashleytől. Elég bonyolultan fogalmazott benne, így be kellett írjam a fordítómba. "Hagytam ebédet a hűtőben. Kettőre itthon vagyok. Gyakorold a dalokat, és mosogass el!"- állt a papíron. Mintha csak az apám lenne... Csináltam két pirítóst, és felvittem a szobámba. Felnéztem facebookra, és írtam egy "rövid" helyzetjelentést Mártinak. Ezután viszont nem sok mindent tudtam kezdeni magammal. Persze eszembe jutott milyen üzenetet hagyott Ash, de most még énekelni se volt kedvem. Gondoltam lemegyek a medencéhez, és napozok kicsit, de amint leértem a földszintre, hallottam hogy nyílik az ajtó. Oh... szóval hazaért. Megálltam a lépcső közepén, és visszaszaladtam a szobámba. Be kell valljam, megijedtem. Pont mint az első nap. Bezártam az ajtómat, és úgy tettem, mintha dalszöveget írnék. Végül is valami ilyesmit kért ő is.

 Hallottam, hogy ő is feljön az emeletre, majd bekopogott, és be is nyitott a szobámba.

 - Mit csinálsz? - kérdezte, majd az asztalom mellé lépett, ahol ültem. Olyan közel állt, hogy hallottam minden lélegzetvételét. Nagyon beszartam! Épp a dalszöveges füzetem volt előttem, de fogalmam se volt hogy épp mi áll benne.

 - Öhh .... írok - dadogtam. Ő pedig elmosolyodott. Elindult az ágyam felé, leült, és felvette a gitáromat. Ez persze sokkal jobban érdekelt mint a füzetem, így odamentem, és leültem mellé.

 - Milyen volt a próba? - kérdeztem.

- Egész jó - felelte, majd elővette a telefonját, és beírt pár dolgot a fordítóba. Leírta hogy jól mennek a dolgok a következő albummal, de Andyék kicsit csalódottak, hogy nem találkozhattak velem. Én visszaírtam hogy úgyis csak hülyét csináltam volna magamból, mert még nem tudok jól angolul.

- De azért valamennyire már tudsz. - felelte (most már szóban).

- Sajnos az nem elég - mosolyogtam rá.

 Tudjátok jó ha van a közelben egy gitár, mert akkor az ember elkerülheti a kínos csendeket. Ashley elkezdett játszani. Valószínűleg improvizált, de így is nagyon szép volt a dallam. Teljesen magával ragadott. Lassú volt és szomorú. Bár nem volt dal, és szövege sem volt, biztos valami fájdalmas, és mély dologról szólna ha az lenne. De hamar befejezte, és mennie kellett. Elmondása szerint nem akart zavarni, csak tudni akarta, felkeltem-e már.

- Egyébként Andy és Jake meghallgatta a demódat. - mondta, majd elmosolyodott. - Tetszett nekik.

- Köszönöm. Ez sokat jelent. - feleltem zavartan, és én is elmosolyodtam. Ezután viszont elment, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Még anno megfogadtam hogy lesz tőle egy gyerekem, most pedig még beszélni se tudok vele. Remek... Beszélnem kellett valakivel aki megért. Rögtön tudtam kit hívjak. Sokáig csengett ki de végül felvette.

- Szia Márti! - szóltam bele.

- Sziaaaa - válaszolt fáradtan. - Mit szeretnél ilyenkor? - kérdezte, mire gondolkodni kezdtem, majd leesett miről beszél.

- Basszus! Elfelejtettem az időeltolódást.... Bocsi...

-Semmi baj, de mizu?

- Azt mondta Andy hogy jó lenne ha találkoznánk.
Ezután csend lett. Már megakartam nézni hogy letette-e de még mindig számolta az időt. Aztán megszólalt
- Andy Biersack?
- Ki más- feleltem, de ekkor óriásit sikított. A dobhártyám biztos tropára ment. Ez még percekig tartott.
- Azonnal oda kell utaznom!- jelentette ki.
- De hát ha jól számolom nálad most 9 óra van - nevettem.
- Nem érdekel! Találkoznom kell vele!
- Majd megoldjuk. De figyelj valamit akarok mondani.
- Na mondd!
- Szóval... ma Ashleyvel volt egy malőröm...
- Oh elkaptad?
- Na ez most nem vicces! Rohadt ijesztő volt!
- Te is félsz a...
- Nem- röhögtem - ez olyan más volt. De nem lehetne vele semmi ugye?
- Hát ha szakítotok az gáz.
- Igen.
- Ő most hány éves?
- Asszem 32.
- Pont a te eseted!
- Meglepő....
- De se gáz! Próbálj nem úgy rá gondolni. Meg amúgy is nemsokára elkezdtek dolgozni az albumon.
- Igaz.
- Na de holnap híííívj!
- Hát ez csak természetes!
- Akkor szia!
- Szia!
Majd letettem a telefont, és felvettem a gitárt. Eljátszottam a Give my your hand-et. Iszonyatosan hiányzott Márti.

2. fejezet Egy álom válik valóra

A reptéren rengetegen voltak. Minden bajom volt mégse nyavajogtam. Túl boldog voltam ahhoz.

 Sokan kijöttek velem. Apa is ott volt, Márti is, sőt még anyám is. Ezen kívül még Petra és az ő anyukája is. Már csak tíz perc volt a felszállásig, így el kellett indulnunk a kapuhoz. Mindenkitől elköszöntem, és megígértem hogy hívom őket ha van fejlemény.

 Így indultunk el Petrával. Az út nagyon hosszú volt és fárasztó. Egyszer át kellett szállnunk Angliában, ahol vagy 3 órát vártunk a csatlakozásra. A reptéri kaja meg nagyon drága, így csak kávét vettünk. Kellett is, ugyanis nem akartuk hogy a cuccainkat ellopják. Addig gyakoroltuk a dalokat, ami olyan jól ment, hogy néhány ember dobott nekünk pénzt. Mikor valamennyi összegyűlt vettünk belőle angliás souvenireket. Én az egész utat végig fényképeztem. A repülőről minden nagyon szép volt. Kár hogy este utaztunk.

 Mikor már átszálltunk, mindketten elaludtunk. Csak leszállás előtt fél órával keltünk fel. Még sokszor elgyakoroltuk a dalokat, így mire leszálltunk tiszta ideg voltam. Szokásom, hogy csak akkor kezdek el izgulni, ha már vészesen közeleg valami. A taxiban egyenesen haza akartam menekülni annyira be paráztam. Szerencsére Petra megakadályozta minden szökési kísérletem, és még az utcán is rángatott ha arra volt szükség.

 A stúdió előtt már annyira féltem,hogy be kellett vegyek egy hányinger csillapítót. Petra pedig a kezemet szorongatta, mert már megint menekülni akartam.

- Készen állsz?- kérdezte.

- Nem- vágtam rá reflexből. Mire Petra elröhögte magát.

- Ez a beszéd, akkor indulás. - mondta, és beléptünk az ajtón.

 Egy nagy helységbe léptünk, ami tele volt hangszerekkel, legfőképpen gitárokkal. Az egyiket felismertem. Még anno Ashley játszott rajta egy koncerten. Egy nagy recepcióféleség is volt ott, amin Petra megnyomta a csengőt. Fél perc se telt el, mikor egy srác pár papírral a kezében berobogott, és a kezét nyújtotta Petrának majd nekem. Annyit megértettem hogy a neve Dave, de a többit Petra fordította. A srác volt a hangmérnök. Petra elmondta kik vagyunk, Dave pedig már be is azonosított minket. Azt mondta kövessük a stúdióba, mert Mr. Purdy már vár. Na ekkor kaptam majdnem szívrohamot. Ashley? Itt? Ez megtörténik? De nem tehettem mást, minthogy követtem Daveet.

 Egy kis helységbe vezetett minket, aminek a másik fele üvegfal mögött volt. Egyértelműen a stúdió volt az. És akkor megpillantottam. Ott állt teljes valójában. Ő. Ashley Purdy! Ááááá!

 Bemutatkozott, és Petrát kezdte el kérdezgetni, mikor Petra elnevette magát és valamit magyarázott. Erre Ashley is nevetett, majd felém nyújtotta a kezét. Bemutatkozott.

- Azt mondja nagyon örül hogy megismerhet, bár egy pillanatra azt hitte én vagyok te. És tetszik neki a hajad. - fordított Petra.

- Oh nagyon köszönöm..... Én Rose vagyok. - erőlködtem angolul. De nem adtam fel. - Egyébként imádom a zenéit!- mondtam.

- Köszönöm!- válaszolta, majd rám mosolygott. Majdnem elolvadtam.

 Ezután Ashley beküldött az üvegfallal elválasztott szobába, és eligazított. Nemsokára elkezdtük a felvételt. Láttam hogy Petra lehunyja a szemét, és nagyot sóhajt. Szorított.

 És elkezdtem. Szinte végig csukva volt a szemem. Nem azért mert ennyire elkapott volna a hév, hanem mert nem mertem ránézni Ashleyre. Nem is figyeltem semmi másra csak a dallamra, amit írtam, és minden rendben volt. Tiszta volt.

 Amikor végeztem, még mindig nem tudtam fellélegezni. Hátra volt egy beszélgetés Mr. Purdyvel. Nagy levegőt vettem és visszamentem a többiekhez.

 Petra arca ragyogott. Majd odafordult hozzám.

 - Azt mondta, hogy a ezt a stúdiót választod, akkor tárt karokkal várnak. - mondta. - és a hangodra azt mondta hogy csodálatos.

 Fel se fogtam először. Ez most csak álom- gondoltam. Legelőször Petra nyakába ugrottam, aki ugyanannyira boldog volt. Ashley mosolygott ezen a reakción, bár nem csodálom. Totál hülyén nézhettünk ki.

 Az első az volt hogy lefordíttattam Petrával, hogy iszonyatosan hálás vagyok és nem fog csalódni bennem. Ő csak annyit mondott hogy gyakoroljak sokat, és ő is meg fog tenni minden tőle telhetőt hogy sikeres legyek.

 Ezután viszont a feltételeket kellett megtárgyaljuk. Én ehhez igazán nem értettem, így csak pislogtam, még akkor is mikor Petra lefordította nekem. Csak annyit vágtam le, hogy a szerződés 2 éves.

Petra szerint ez egy elég jó ajánlat, és bele kell egyezzek.

 Nem kellett sokat szarozzak. Simán igent mondtam. De ekkor Ashley elmondta hogy ahhoz hogy itt dolgozzak nyilván ide kell költözzek. Ez már nyilván nekem is eszembe jutott, de valahol mélyen úgy hittem nem fog sikerülni. Most viszont előállt ez a probléma....

 Ekkor Ashley mondott valamit, Petrának, aki kissé kétségbeesett. Megráztam a vállát, hogy mondja el mi van.

 - Azt mondta, hogy fel tudná ajánlani alternatívának, hogy addig amíg nincsen itteni lakcímed, addig lakhatnál nála, mert van egy plusz szobája.

 Ne erre nem számítottam. Bár ha nem ebben a helyzetben lennék simán igent mondanék de így... ő lesz a főnökön elvégre... Csak kis ideig gondolkodtam, de belementem. Petra felhívta apát hogy őt is megkérdezze. Addig én egyedül maradtam Ashleyvel. Jól begyakoroltam pár mondatot erre a helyzetre.

- Ömm- kezdtem 'ügyesen'. - Tudja imádom a BVB-t és mindig tudni akartam, hogy a valóságban is ilyen filozofikusak?

 Elég bénán fejeztem ki magam, ő pedig ezt észre is vette, így beleírta válaszát a telefonján lévő fordítóba. Én pedig megnyugodtam hogy tudok beszélni vele. Azt írta nyugodtan tegezzem, és hogy a valóságban mindannyian teljesen idióták. Erre elnevettem magam. Ő is kérdezett pár dolgot. Leírtam neki hogy milyen bandákat szeretek még, és hogy leginkább Andy inspirált arra hogy megpróbáljak énekes lenni. Erre nem számított, de a leírása szerint, kellemesen csalódott.

 Pár perc elteltével Petra visszajött, és azt mondta nehezen ugyan de meggyőzte a fatert.

 Ekkor esett le .... minden.... ekkor fogtam fel a dolgokat. Te jó isten én Ashleyhez költözöm 2 nap múlva!!!

*

 Eljött a nap: a nap mikor Petra hazament, én pedig Ashleyhez költöztem. Ismét a reptéren álltam, csak most volt egy nagy különbség. Én nem mentem haza. Elbúcsúztam Petrától, aki elmondta, hogy pár nap múlva meg is érkeznek a cuccaim Ashley címére. 

Mikor elindult a kapu felé, akkor úgy éreztem teljesen egyedül vagyok. Ki képes egyedül hagyni egy majd 16 éves lányt egy 32 éves férfival he???? Még akkor is ha annak nincsenek hátsó szándékai. Ezután beültünk Ashley kocsijába, és elindultunk a háza felé. Szép környék volt. Az idő nyárias volt, így csak egy laza topot viseltem, sorttal, és bakanccsal (az kellett).
Mikor odaértünk Ash segített bevinni a cuccaimat. A ház hatalmas volt. A konyha vagy 5-ször akkora volt mint a miénk. Az illat pedig számomra émelyítően kellemes volt. A szobám az emeleten volt. Felvittem a cuccaimat, és berendezkedtem. Egy nagy franciaágyat kaptam meg, amin piros ágynemű volt. Volt még egy szekrényem, egy asztalom, és pár babzsák fotelem is. Könnyedén lehuppantam az ágyra, és el is aludtam. Valamikor nyolc körül keltem fel, mikor is kopogott Ashley. Megkérdezte (fordítóval) hogy kérek-e valamit enni. Én igent mondtam, mert már tényleg nagyon éhes voltam. Lementem, és láttam hogy rendelt 2 pizzát. Az egyik vegetáriánus volt, mivele tegnap elmondtam neki hogy már egy ideje az vagyok. Nagyon figyelmes.
Miközben ettünk alig beszéltünk. Ha rám nézett teljesen elpirultam, amit észre is vett. Sokat mosolygott rajtam.
Mikor befejeztem felálltam az asztaltól, de megállított, és visszaültem. Olyan katonásan csináltam hogy elnevette magát. Azt mondta, észrevette hogy a topom outlawos, és kérdezte nem szeretnék-e felpróbálni párat, ami megmaradt még régebbi készletekből, és már nem veszi meg senki.
Én azonnal igent mondtam, ő pedig megígérte hogy holnap elhozza nekem őket. Megköszöntem és felmentem a szobámba. Visszafeküdtem aludni, és szinte azonnal elnyomott az álom. Most először úgy éreztem minden rendben.

1. fejezet Változás

- Nem merem!- mondtam a gép felett görnyedve. Csak négyen voltunk a szobába. Én, Márti, apa, és Petra. Előttem volt az email, de nem mertem megnyitni. Túl sok minden múlt ezen.
- Nyisd meg naaaaa!- kérlelt Márti.
- De nem merem..- válaszoltam
- Hát akkor sose tudjuk meg.- mondta Petra.
Sóhajtottam, és a megnyitás gombra kattintottam. Betakartam a szemem, bár Petra már olvasta, ami csak azt jelentette hogy pár másodperc és megtudom. Megállt a levegő, majd elszabadult a pokol. Petra a vállamra csapott és azt mondta.
- Irány Amerika!
Erre hatalmas sikítórohamot kaptam, és elkezdtem őrülten táncikálni. Márti a nyakamba ugrott és kb. egyszerre sírva röhögtünk azon hogy mennyit izgultunk. Apa megölelt és megpörgetett, és Petra is a nyakamba ugrott.
Kellett egy pár perc amíg felfogtam mi is történt: 2 héten belül meghallgatásra megyek az Ashley Purdy Enterainment.-hez. Te jó isten!!! Amerika, Black Veil Brides megyek!!! Persze még a legnehezebb így is hátra van. Az összes eddigi dalomat profin be kell gyakoroljam!
Petrával konzultálnunk kellett.
- Eljönnél velem? - kérdeztem - csak egy nagykorú felügyeletében mehetek, és még akkor ott is gyakorolhatunk.
- Engem hívnál? - hatódott meg.
- Ki mást?
- Húha... Persze hogy megyek sőt! De akkor kell útiterv is meg ilyesmi.
Szinte azonnal lezsíroztuk a dolgokat. Mivel nemsokára itt a tavaszi szünet, így pár napot kihagyok a suliból, ezalatt pedig megállás nélkül gyakorolnom kell, és pakolnom az útra. Már csak 2 napot kell a suliban töltenem, és lehet hogy utána soha többet.
Mártinak haza kellett mennie, így kikísértem az Örsig.
- Akkor ha leszerződsz itt hagysz minket? - kérdezte.
- Itt kell...
- De utánad megyek majd Pötivel! - mondta. - na de most megyek. Akkor holnap a suliban!
- Aham. Szia!- köszöntem el.
Otthon bepakoltam a hétfői cuccomat, és megnéztem egy Harry Potter filmet. Annyira boldog voltam!
*********************
Másnap reggel korán kellett keljek, mégis vidám voltam. Énekelgettem sminkelés közben, és táncikáltam. Apa gondolom nyugtázta magában hogy a lánya megbolondult. Adtam neki 2 puszit és indultam is a suliba. Közben végig zenét hallgattam, és Ashleyről ábrándoztam. Őt imádtam a legjobban a BVBből. Olyan helyes, meg aranyos. És nem utolsó sorban nagyon tehetséges.
Én pedig nemsokára személyesen is találkozok vele. Hihetetlen! Vajon mit mondhatnék neki? Mindenképp jó benyomást kell rá tennem. Mert a főnököm lesz! Wow!
Végül beléptem a suliba. Minden olyan volt mint mindig. Kicsit elgondolkodtam mi is lenne ha úgy fogadnának hogy autogramot kérnek és mosolyognának.
De nem. Még csak híre se ment. Így a jobb. Lementem a gépterembe, ahol már Márti várt rám. A többiek észre se vették hogy itt vagyok. Tulajdonképpen engem se érdekelt hogy ott vannak.
Mártinak azt ecseteltem nonstop hogy mit fogok csinálni ha már ott leszek. Szegénynek tuti az agyára mentem. Nemsokára Adri is befutott. Neki is áradoztam egy sort hogy mi történt velem, mire ő csak annyit mondott hogy "A kurva anyád hogy itt hagysz!". De ez várható volt.
Amúgy a nap délutánig csendesen telt, de órák után az ofő magához hívott. Teljesen kikelt magából az Amerikai út miatt. Folyton azt hajtogatta hogy így évismétlés lesz a vége. Annyira felhúzott hogy az arcába mondtam hogy ha leszerződök vissza se jövök ide. Ezzel pedig valószínűleg elástam magam. De kit érdekel ha a karrieremről van szó.
Ezután haza siettem és bepakoltam a cuccaimat az utazásra. Majd holnapra is, de az már teljesen hidegen hagyott.
Kicsit több mint egy hét múlva talán megváltozik az életem.